Ennek a műnek a

Szövegszerkesztési ismeretek-TEXT-HTML

változata az adatbázisokba történő indexelést szolgálja, a

benne található szakkifejezések internetes keresését segíti elő.

 

A Szövegszerkesztési ismeretek

olvasásra szolgáló Word- és

platformfüggetlen nyomtatást lehetővé tevő PDF

változata az alábbi honlapról tölthető le:

https://kunlibrary.net

 

A Word-ös változat azoknak előnyös, akik szerkeszteni szeretnék a szövegállományt, vagy fel akarják nagyítani a benne található képeket. Teljes méretben történő kiemelésük csak itt lehetséges. (Kattintsunk a képre és a Ctrl + C billentyűkombinációval másoljuk Vágólapra. Utána nyissuk meg a Paint programot, és a Ctrl + V billentyűkombinációval küldjük a képszerkesztő munkalapjára. Végül mentsük el JPEG formátumban.)

Olvasásra a PDF formátum a legalkalmasabb. Ez a változat ugyanúgy fog meg­jelenni, ahogy én kiszerkesztettem. A Word különböző változataival ellentétben itt nem csúszkálnak el az oldalak, a képek nem torlódnak a lap aljára. (A Word minden változata másként szerkeszti a dokumentumot. Ennek oka, hogy az elválasztó segédprogram folyamatosan korszerűsödik. Emiatt egy Word 2003-ban kiszerkesztett 600 oldalas dokumentum Word 365-ben megnyitva több mint 20 ol­dallal rövidebb lesz, melynek következtében az eredeti szövegmező teljesen szétesik. A PDF dokumentum azonban nem változik, és a világ minden számítógépén, sőt tableten is megnyitható. A Word-el ellentétben itt betűtábla problémák sem lépnek fel, mivel ez a formátum magával viszi az összes felhasznált fontot. A képek teljes méretben történő kiemelésére, és a szövegmező korlátlan mértékű nagyítására azonban nem alkalmas. Az URL-ek viszont PDF-ben is aktiválhatók, ezért gond nélkül kattinthatunk a webcímekre, és rákapcsolódhatunk az Internetre. Azért is érdemes a Word-ös és PDF-es változatot tartalmazó tömörített mappát letölteni, mert ebben olyan segédanyagok is találhatók, amelyek jelentősen megkönnyítik a könyv használatát.

A HTM változatot ne használjuk olvasásra, mert ebben nincsenek képek. Emiatt jelentős többletinformációtól és esztétikai élménytől fosztjuk meg magunkat. Ebben a Google kereső számára készített változatban a lábjegyzetek is csak körülményesen (végjegyzetek) formájában használhatók. A szövegformázások jelentős része is eltűnik, emiatt a szövegállomány nehezen olvasható. Az ömlesztett szövegállományban az egyes fejezetek megtalálása sem könnyű, mert a tartalomjegyzék oldalszámjelölő mezői nem működnek. Összességében ez a változat nem nyújtja a könyvolvasás élményét, és rongálja a szemünket.

 

 

KUN ÁKOS

 
SZÖVEGSZERKESZTÉSI ISMERETEK

 

Office 97 ProOffice 2002 Pro

PageMaker 6.07.0

Windows 98 SEWindows XP Pro-SP3

 

 

(I. kötet)

 

 

„Nincs tökéletes szoftver,

csak olyan, amelynek még

nem találták meg a hibáit.”

 

                                                     Murphy

 

 


 

 

Ez a könyv más nemzetek számára is hasznos lenne. Anyagi helyzetem azonban nem teszi lehetővé művem széles nyilvánosság elé tárását. Ezért a világhálón keresztül fordulok a külföldi érdeklődőkhöz: Kérem, hogy aki szívügyének tekinti ezeknek az ismereteknek különféle nyelvekre történő lefordítását és Internetre való felrakását, adományával segítse elő az ehhez szükséges összeg előteremtését. Könyvtáramat nonprofit alapon működtetem, ezért az idegen nyelvű változatok letöltése is ingyenes lesz.

Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019  UniCredit Bank. Közreműködésüket előre is köszönöm.

A használat megkönnyítése érdekében szükség lenne ennek a műnek a kinyomtatására is. Ezért ez úton keresek olyan ismert hazai és külföldi kiadókat, akik vállal­ják könyvem színvonalas nyomdai megjelentetését. Ajánlataikat az alábbi e-mail címre továbbíthatják: info@kunlibrary.net vagy kel@kunlibrary.net

 

Megjegyzés

 

Ez a könyv A/4-es formátumra tördelve került fel az Internetre. Ezt a könnyen kiprintelhető kivitelt az indokolja, hogy a jelenlegi anyagot csak kézben tartva lehet akadálytalanul használni. Annak érdekében, hogy minden karakter az eredeti formájában jelenjen meg, a Betűtáblák mappában[1] mellékelt fontokat másoljuk be a Windows operációs rendszer Fonts mappájába. Kinyomtatás előtt ellenőrizzük a sorszámozott szakaszokat, és ha összezavarodtak, a Sorszámozás című rovat végén leírtak szerint állítsuk vissza őket a Backspace, valamint az Enter billentyűkkel.[2] Ha a megnyitáshoz használt programba nem lett feltelepítve a magyar elválasztó szótár, a tördelés nem tud érvényesülni. Ez esetben nyomtatás előtt a szövegállományt újra kell tördelni. (Töltsük fel a hézagos sorokat, a lap aljára tolódott címsorokat pedig küldjük át a következő oldalra.) Kevesebb gondunk lesz a sorvégi szavak elválasztásával, ha a Kun Elektronikus Könyvtár Kellékek mappájából betöltjük az MSHY_HU.USR elválasztó kivételszótárt az Office à Proof mappánkba.)

 

A hátsó borító szövege:

 

A szerző „Szövegszerkesztési ismeretek” című műve nem tankönyv, hanem útmutató; célorientált módszerek gyűjteménye. A benne szereplő ötleteket, javaslatokat főként azok hasznosíthatják, akik egy számítógépkezelési tanfolyamon vagy az Office 97 2002, valamint a Page­Maker 6.0 7.0 programok felhasználói kézikönyvéből legalább alapfokú szövegszerkesztési ismeretekre tettek szert. Sajnos ezek a tanfolyamok, meglehetősen elnagyoltan foglalkoznak ezzel a témával, nem térnek ki a speciális alkalmazásokra. A számítástechnikai szak­könyvek legtöbbje pedig érthetetlen, általában szakértők írják szakmabelieknek. A kezdőknek szánt tájékoztatókat sem tudja mindenki használni. A szakírók ugyanis hajlamosak megfeledkezni arról, hogy valamikor ők is voltak kezdők. Ennélfogva gyakran átsiklanak olyan részletek felett, ame­lyek szerintük magától értetődőek. A gyakorlattal nem rendelkezők számára azonban nél­külöz­he­tetlenek az elhallgatott közbülső lépések, és ezek hiányában sokan nem boldogulnak ezek­kel a szak­könyvekkel. Ez a mű viszont rendkívül aprólékosan, pontról pontra írja le a teendőket, így a kez­dők is gond nélkül használhatják. Nem általánosságokat tartalmaz, hanem konkrét szabályokat, mélyreható útmutatásokat, és sok szakirodalmi utalást. Emellett részletesen tárgyalja a házilagos könyv­gyártás módjait. Végül hasznos tanácsokat ad a számítógép-­, a ki­szolgáló egységek-, és a különféle programok beszerzésével kapcsolatban.

 

  PCFormat + CD-melléklet 2003. február         CHIP Magazin + CD-melléklet 2003. április    

  PC World DVD-melléklet 2008. augusztus       CHIP Magazin + DVD-melléklet 2008. július

 

ELŐSZÓ

 

Ez a mű nem tankönyv, hanem útmutató; célorientált módszerek gyűjteménye. Az itt közölt ötleteket, javaslatokat csak azok tudják hasznosítani, akik egy számítógép-kezelési tanfolyamon, vagy az Office 97 2003, valamint a PageMaker 6.0 7.0 programok felhasználói kézikönyvéből legalább alapfokú szövegszerkesztési ismeretekre tettek szert. Sajnos ezek a tanfolya­mok, meglehetősen elnagyoltan foglalkoznak ezzel a témával, nem térnek ki a speciális alkalmazásokra. A számítástechnikai szak­könyvek legtöbbje pedig érthetetlen, általában szakértők írják szakmabelieknek. A kezdőknek szánt tájékoztatókat sem tudja mindenki hasz­nálni. A szakírók ugyanis hajlamosak megfeledkezni arról, hogy valamikor ők is voltak kezdők. Ennélfogva gyakran átsiklanak olyan rész­letek felett, ame­lyek szerintük magától értetődőek. A gyakorlattal nem rendelkezők számára azon­ban nél­külöz­he­tetlenek az elhallgatott közbülső lépések, és ezek hiányában sokan nem boldogulnak ezek­kel a szak­könyvekkel. Ez a mű viszont rendkívül aprólékosan, pontról pontra írja le a teendőket, így a kez­dők is gond nélkül használhatják. Nem általánosságokat tartalmaz, hanem konkrét sza­bá­lyokat, mélyreható útmu­tatásokat, és sok szakirodalmi utalást. Ez a könyv azok számára is hasznos, akik más szövegszerkesztő programokat használnak. A szövegszerkesztés me­nete ugyanis csaknem minden programban ugyanaz, csupán a kivitelezési módja tér el kisebb-na­gyobb mértékben. Ebből a műből megtudhatjuk, hogy a szövegszerkesztés során „mit?” és „miért?” kell tenni. A „hogyan?” pe­dig az alkalmazott program Súgójából deríthető ki. Sok esetben (pl. Ability Office, AbiWord) a Súgóra sincs szükség, mivel ezeknek a programoknak a kezelési módja szinte teljes egészében megegyezik az MS Office-val.

Mivel ez a könyv elsősorban a számítástechnikában járatlanok számára készült, amennyire csak lehetett igyekeztem elkerülni a komputertechnikában honos szakzsargont. Ennek megfelelően egyes angol eredetű kifejezéseket teljesen száműztem belőle. Pl. a szakirodalomban általánosan használt opció helyett beállítást, az elegáns rutin és szubrutin kifejezések helyett pedig az alprogram szót használtam. Mellőztem az olyan fellengzős kifejezéseket is, mint a „drag and drop” technika, mert ezek néhány érthető szóval körülírhatók. (Mellesleg ez az egérkezelési technika nem más, mint objektummozgatás a bal egérgomb lenyomása mellett.) Ezért a haladók számára kissé nehézkesnek, szájbarágósnak tűnhet a fogalmazása, de gondoljanak arra, hogy a számítógép-használók többsége nem informatikus.

A számítástechnikai szakkönyvek megértését nagymértékben nehezíti az is, hogy tele vannak rövidítésekkel. Az egyes szakkifejezéseket nem teljes névvel tüntetik fel, hanem rövidítésekkel jelölik. Sajnos a szerzők nem mindig tartják szükségesnek zárójelben megmagyarázni, hogy miről van szó, mert azt hiszik, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló. Nem vagyunk azonban teljesen magunkra hagyva, mert lelkes magánszemélyek gyűjtőmunkájának köszönhetően több mint 51 ezer rövidítés jelentése található meg az Interneten. A http://www.rovidites.hu hon­lap nem csak az informatika, hanem az élet más területein használt rövidítéseket is tartalmazza. Az egyes témakörökön belül a rövidítések ábécérendben kereshetők. Mi is gazdagíthatjuk az adatbázist, ha a honlap szerkesztőjének elküldjük az általunk ismert rövidítések jelentését. Ezzel nagyban segíthetjük egymás munkáját. Helyesbítésre, pontosításra is mód van. Levélcím: rovidites@rovidites.hu

Nagy értéke még ennek az útmutatónak, hogy nem elméleti sza­bályok­ból lett összeollózva, hanem gyakorlati tapasztalatok alapján készült. Főleg azok számára hasznos, akik könyvet akarnak írni, és saját kiadásban kívánják meg­jelentetni. Annak érdekében, hogy még több ember számára szolgálhasson hasznos útmutatóul ez a sza­bály­gyűjtemény, kérem, hogy az esetleges hiányosságairól értesítsenek engem, osszák meg ve­lem az alkal­mazása során szerzett tapasztalataikat. Észrevételeiket, javaslataikat az alábbi címre továbbíthatják: KUN Ákos, e‑mail: info@kunlibrary.net

Ez úton keresek olyan támogatókat is, akik haj­landó­ak lennének szponzorálni ennek a műnek a nyomdai előállítását. Magánkia­dás­ban történő megjelenése elsősorban az olvasók számára lesz előnyös, mert így jóval olcsóbban hozzájuthatnak, mint prin­terrel kinyomtatva. Tovább csökkenti az árát, hogy a többi mű­vemhez hasonlóan ezt sem fogja szerzői jogdíj és kiadói árrés terhelni. Aki szeretné elősegíteni a nonprofit kiadványként történő megjelenését, kérem, hogy adományával járuljon hozzá az ehhez szükséges összeg előteremtéséhez. Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019  UniCredit Bank. Annak érdeké­ben, hogy a nem magyar anyanyelvűek is hozzájuthassanak ehhez a bárki által könnyen hasz­nálható útmutatóhoz, a világhálón keresztül keresek olyan ismert külföldi kiadó­kat, akik szakszerűen le­for­dítva vállalják a más nyelveken történő meg­je­len­tetését. Művem leg­frissebb változata a honlapomról: https://kunlibrary.net tölthető le. Nyelv: Win Word 10.

Aki könyvből szeretné elsajátítani az alapokat, annak figyelmébe ajánlom Bártfai Barna­bás: Hogyan kezdjem? című művét. A haladók jól használhatják az amerikai IDG Books kiadó számítástechnikai könyvsorozatát. Ezek a „nemcsak zseniknek” szóló kiadványok igen magas fokon ismertetik a számítógép, az Internet és a különféle operációs rendszerek, prog­ra­mok kezelésének rejtelmeit. Ugyanakkor érthető és könnyed stílusban fogalmazzák meg a leg­bo­nyolultabb témákat is, így az átlagolvasó is megérti, hogy miről van szó. (Magyar nyel­vű kia­dás: Hungalibri Könyvkiadó és Könyvterjesztő Kft.) Sokan érdeklődnek a Microsoft legújabb operációs rendszerének működése iránt. A „Szövegszerkesztési ismeretek” azonban csak a főbb többletszolgáltatásaival foglalkozik. Aki teljes egészében szeretné megismerni a Windows XP működését, szerezze be Kis Balázs: Windows XP haladóknak című művét (SZAK Kiadó). Ez a mű nem olcsó ugyan, de rendkívül pontosan, precízen írja le az egyes funkciók működését, kiváltásuk módját. Bár a szerző főleg rendszergazdáknak szánta ezt a vaskos kötetet, logikus felépítése, világos fogalmazásmódja mindenki számára érthetővé teszi a tartalmát, aki képes kezelni a számítógépet.

A speciális kiadványok után érdek­lő­dők fi­gyelmébe ajánlom a Műszaki Könyváruházat, amely az ország legnagyobb számítás­tech­nikai szakkönyvválasztékával rendelkezik. Címük: 1065. Budapest, Nagymező u. 43. Tel: 373 0500 és 373 0501. Sok hasznos tanácsot találhatunk a számítástechnikai folyóiratokban is. A Windows 98 operációs rendszert és Office 97 programcsomagot használók az 1997 elejétől 2001 végéig terjedő szá­mokat tanulmányozzák. A 2002 elejétől megjelenő példányok már a Windows XP és az Office XP (Word 2002 és Excel 2002) használati módját tárgyalják. 2003-tól a tanácsadás kiegészült az Office 2003 programcsomaggal is. Aki az alapokra kíván­csi, annak még régebbi számokat kell fellapozni, mert a későbbiek már csak a profik problé­máival foglalkoznak.

 

Budapest, 2001. december

 

Az elmúlt hónapokban mind belföldön, mind külföldön igen nagy érdeklődés mutatkozott a Szövegszerkesztési ismeretek című művem iránt. Ez arra késztetett, hogy tovább bővítsem, még tökéletesebbé tegyem ezt a könyvet. A jelenlegi változat már teljes egészében tartalmazza az MS Word 97 és Excel 97, valamint a PM6-os programok használati módját. Minden funkció alkalmazásának leírása megtalálható benne. A PageMaker program ismertetése kiegészült a 6.5-ös és 7.0-s változat kezelési sajátosságaival is. Emellett készült egy külön rovat is, amely részletesen tárgyalja a három program[3] közötti különbséget. A minél szélesebb körű felhasználhatóság érdekében elkezdtem az Office XP (Word 2002 és Excel 2002) alkalmazása során mutatkozó kezelési különbségeket is beledolgozni az anyagba. Ezáltal az Office XP tulajdonosai is alkalmazhatják ezt az útmutatót. (Ezeket a szövegrészeket a PM 6.5-re és PM 7.0-ra vonatkozó kiegészítésekkel együtt kék színű kiemelés jelzi. Ez­által az új programok tulajdonosai könnyebben megtalálják az őket érintő részeket, a régi programokat használók pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják.) A közbülső programokat birtoklók is jól használhatják ezt az útmutatót. Habár az Office 2000 az Office XP elődje, kezelésének módja inkább az Office 97-hez hasonlít. Azt operációs rendszereknél ugyanez a helyzet. Ez a leírás a Windows 98 SE változatán alapul. A második kiadást megelőző normál Windows 98 többnyire csak a párbeszédablakok parancsainak, utasításainak megfogalmazásában tér el. A második kiadásban érthetőbb, racionálisabb megfogalmazást alkalmaztak. Itt-ott a programablakok is egyszerűsödtek. A Windows ME operációs rendszert használók a fekete betűs, míg a Windows NT-re települt felhasználók a Windows XP-re vonatkozó (kék színű) szövegrészeket kövessék. Ahol nincsenek kék színű betoldások ott mind a négy rendszert azonos módon kell kezelni.

Ezen túlmenően ez a változat kibővült egy hatoldalas billentyűkombináció-listával, és számos Word-ös, PageMaker-es könyvsablonnal, valamint egy prospektusmintával. A kezdők számára az új dokumentumok megfelelő kialakítását a Normal.dot sablon segíti. Ez a sablon lehetőséget ad gyakorlatban jól bevált praktikus stílusok és szövegtárelemek átmásolására is. A Normal.dot sablonnal egy kibővített, a szövegszerkesztési tevékenységet maximálisan kiszolgáló eszköztárhoz is hozzájutunk. Az Mshy_hu.usr elválasztó szótár tartalmát kimásolva megalapozhatjuk a saját felhasználói kivételszótárunkat. A szöveg megértéséhez szükséges képernyőábrák is itt vannak egy tömörített fájlban. Ezek a sablonok, fájlok összegyűjtve a Kun Elektronikus Könyvtár Kellékek mappájában találhatók, a fődokumentum alatt. A Betűtípusok nevű tömörített fájlban mellékelten átadom azo­kat a betűtáblákat is, amelyek műveim szövegállományának maradéktalan megjelenítéséhez szük­ségesek.

Jelentősen gyarapodott a szakirodalmi utalások száma is. A 3 évnél régebbi folyóiratok csak az Országos Széchenyi Könyvtárban, az Országos Műszaki Könyvtárban, valamint műszaki egyetemek és ‑főiskolák könyvtáraiban találhatók meg. A vidéken élőknek nem kell a fővárosba utazniuk, és ott a Széchenyi Könyvtár meglehetősen drága tagsági-, illetve napidíját megfizetniük. A könyvtárközi kapcsolatok révén bármelyik helyi könyvtár kérhet fénymásolatot a megadott oldalakról. Így csupán a postaköltség terhel bennünket járulékos teherként. Érdemes felvenni a kapcsolatot a folyóirat szerkesztőségével is. A korábbi példányok legtöbbje utólag is megvásárolható. Ráadásul kapunk mellé 2 db CD-, illetve 1 db DVD-mel­lék­letet, sok hasznos programmal. A régebbi példányok ára is olcsóbb, postai továbbítás esetén azonban az utánvételi költség bennünket terhel.

A szakkönyveket keresőknek ma már átfogó, egész országra kiterjedő rendszer áll a rendelkezésükre. A http://www.mokka.hu honlap jelenleg 15 könyvtár elektronikus adatbázisát tartalmazza, és a hálózat folyamatosan bővül. A fővárosi és megyei könyvtárak után a városi könyvtárak, valamint az egyetemi s főiskolai könyvtárak állománya is folyamatosan számítógépre kerül. Ez a kereső mindig a főkönyvtárban kezdi a kutatást. A 2 millió könyvet és 10 millió újságot, valamint folyóiratot tároló Országos Széchenyi Könyvtárból azonban könyvtárközi kölcsönzéssel sem lehet kikérni műveket. A http://www.mek.iif.hu/porta/virtual/magyar/opac.htm honlapon viszont megtudhatjuk, hogy a keresett könyv még hol, melyik város, felsőfokú tanintézmény könyvtárában található meg. A HUNOPAC a legszélesebb körű könyvtári információt nyújtja Magyarországon. A Tartalomjegyzékben a Közös katalógusok, lekérdező felületek aktiválásával juttathatunk be az adatbázisba. A Közös katalógusok listában kattintsunk az ODR Országos Dokumentumellátó Rendszer Lelőhelyadatbázis-ra. Mivel az ODR meglehetősen túlterhelt, érdemes a nemrég létrehozott Szikla keresővel próbálkozni. A http://www.szikla.net címen elérhető adatbázisba belépve pillanatok alatt megkapjuk az eredményt. Az igényelt mű könyvtárközi kölcsönzését a helyi könyv­tárban kell kérni. Ez esetben még a postai továbbítás költséget sem kell megfizetni. Ezt általában magukra vállalják a könyvtárak. Arra azonban számítsunk, hogy az egy példányban tárolt köny­ve­ket csak helybeni, vagyis (olvasótermi) használtra adják ki, nem lehet őket kikölcsönözni. Speciális igények esetén a http://libinfo.oszk.hu honlapon tehetünk fel kérdéseket a könyvtárosoknak.

Régi könyveket a http://www.antikvarium.hu honlapon kereshetünk. Akkor is érdemes ezt a web­helyet megnyitni, ha keresünk valamit, de nem tudjuk, hogy melyik könyvben található. Itt ugyan­is közel 100 ezer könyv szerepel a nyilvántartásban, és függetlenül attól, hogy éppen van-e raktáron, mindegyikhez tartozik egy tartalomjegyzék, valamint egy fülszöveg (rövid tartalmi ismertető). Ez igen nagy segítséget jelent a kutatásban, mivel a nyugati könyvtárakkal ellentétben jelenleg nálunk egyetlen könyvtári adatbázis sem nyújt ilyen szolgáltatást. Az Egyesült Államokban a könyvek többségének már a szövegállománya is digitalizálva van, a hazai közkönyvtárak azonban még egy rövid tartalmi ismertetővel sem tudnak szolgálni. Csupán a szerzők nevét és a könyvek címét tartják nyilván Ennél is rosszabb a helyzet a periodikák terén. Az újságoknak, folyóiratoknak még a nyilvántartása sincs megoldva. Így ha a helyi könyvtárban nem találunk meg egy szakfolyóiratot, senki sem tudja megmondani, hogy hová menjünk, melyik könyvtárnak jár. Ennélfogva az újságok, folyóiratok könyvtárközi kölcsönzésére sincs mód. A Szövegszerkesztési ismeretek mostani, több mint 300 oldalnyi terjedelme remélhetőleg minden érdek­lődő igényeit kielégíti, és jelentősen hozzájárul munkájuk gyors, hatékony és pontos végzéséhez.

 

Budapest, 2002. június

 

Sajnos az elmúlt 2 év alatt sem sikerült támogatót találnom művem nyomdai megjelentetéséhez. Ennek ellenére tovább folyt a bővítése, kiegészítése. Ennek eredményeként befejeződött az XP-s kiegészítés. Most már az Office XP programcsomagot és a Windows XP operációs rendszert al­kal­mazók is teljes mértékben használhatják ezt a könyvet. Az anyag átesett egy alapos lektoráláson is, így mentes a korábbi hibáktól. A jelenlegi 460 oldalas szövegállomány már kielégíti a legmagasabb szakmai követelményeket is. Ennek ellenére tovább folyik a kiegészítése, újabb információk bedolgozása. Ezekről az időszakos betoldásokról a frissítési dátumok adnak hírt. A Kellékek mappát szin­tén érdemes letölteni, mert jelentősen bővült a billentyűparancsok listája, és a felhasználói elvá­lasz­tó szótár állománya. Található benne egy új táblázat is a magyar ékezetes betűk előhívó kódjával, ami a külföldre utazó, illetve külföldön élő magyarok számára lehet hasznos. Ugyancsak kiegészült a Betűtáblák gyűjteménye, melynek Fonts (Betűtípusok) mappába való betöltése műveim karakterhelyes megjelenését teszi lehetővé.

 

Budapest, 2004. március

 

Sajnos könyvem kiadásának ügye semmit sem mozdult előre. Továbbra sincs támogató, aki hajlandó lenne hozzájárulni a nyomdaköltséghez. A címzettek újabban már nem is válaszolnak a leveleimre, pedig a kormányhivatalok számára törvény írja elő, hogy kötelesek reagálni az állampolgárok beadványaira. Mindezek ellenére naprakésszé tettem ezt a könyvet, kiegészítettem az Office 2003 programcsomag kezelési módjával is. (Ezeket a szakaszokat szintén kék betűs kiemelések jelzik.) Így ez a mű a Microsoft jelenleg ismert összes operációs rendszeréhez és szövegszerkesztő-, valamint táblázatkezelő programjához használható. Minél eredményesebb alkalmazása érdekében a kész szabálygyűjteményt további segédprogramok ajánlásával is kiegészítettem. Remélem, hogy a jelenlegi 580 oldalnyi terjedelem minden olvasóm igényeit kielégíti.

Mivel az egyre nehezedő gazdasági helyzetben nem várható, hogy a „Szövegszerkesztési ismeretek” nyomtatásban is megjelenjen, elkészítettem a PDF formátumát, és felraktam a honlapomra. (Ennek végén már megtalálható a Billentyűparancs-lista, valamint a monitorábrák is.) Ezt már csak rá kell küldeni a nyomtatóra. Minden ugyanúgy fog megjelenni, ahogy kiszerkesztettem. Feltétlenül kétoldalasan nyomtassuk ki, mert így is legalább 4 cm vastag, és 2 kg súlyú vaskos kötet lesz belőle. Ha a nyomtatónk nem rendelkezik lapfordító rekesszel, a printelést két lépésben végezzük. (Először a páratlan, majd a páros oldalakat nyomtassuk. Nyissuk le az ingyenesen letölthető Adobe Reader program File menüjét, adjuk ki a Print parancsot, és a Print beviteli sávba állítsuk be az Odd Pages Only[4] utasítást. Utána fordítsuk meg a lapokat, és az Even Pages Only[5] utasítás kiadásával folytassuk a printelést.) Ezt követően vigyük el egy könyvkötőhöz, vagy mi is összefűzhetjük a II. fejezetben leírtak szerint. Ez a változat biztosan nem fog szétesni, lapjaira hullani. Az acélkapcsok a lapok elrongyolódásáig kitartanak. A kötésnél tegyünk eléje és mögéje is egy üres lapot, majd ragasszunk rá egy színes kartonpapírból hajtogatott borítót.

 

Budapest, 2005. december

 

A könyvszakma nagyfokú közönye és pénzügyi támogatás hiányában ez elmúlt három év alatt sem jelentek meg a műveim nyomtatásban. Bár érdeklődőkben nincs hiány, műveim könyvesbol­tok­ban továbbra sem szerezhetők be. A Book & Walk elektronikus könyváruháznak adott interjúban részletesen kifejtettem mindazon nehézségeket, amelyek szinte lehetetlenné teszik könyveim nyomdai megjelentetését. Cím: http://blog.bookandwalk.hu/?s=kun+%C3%A1kos&submit=Keress%21 Magánkiadás sem várható, mert a szponzorálás világszerte rohamosan csökken, már a gazdagok is félnek a bizonytalan jövőtől. Támogatás hiányában pedig nem tudok továbblépni. Ennek ellenére ez a könyv is tovább bővült. Miután terjedelme már megközelítette a 800 oldalt, egyre kezelhetetlenebbé vált. Ezért kénytelen voltam két kötetre osztani. Egyúttal két párhuzamosan használt gépen alapos lektorálásnak vetettem alá mind a négy fejezetet. Ezáltal a most közreadott változat már hibamentesnek tekinthető. A Kellékek mappa is tovább bővült, újabb kiegészítések segítik a szövegszerkesztést, a programok optimális beállítását.

 

Budapest, 2008. május

 

Sajnos a helyzet az elmúlt nyolc év alatt sem változott. A hazai könyvkiadók továbbra sem méltatják kiadásra a műveimet. Mivel az elmúlt másfél évtized alatt több helyen is idejétmúlttá vált ez a könyv, alapos lektorálásnak vetettem alá a tartalmát, és több helyen frissítettem, naprakészé tettem. Mivel tavaly megszűnt a Windows XP támogatottsága, az egész művet átírtam a jelenleg világszerte legnagyobb számban használt Windows 7 operációs rendszerre. Az Office programcsomagot is átdolgoztam a 2003-as változatra. Ez a frissített változat önálló műként kerül fel a könyvtáramba. Emellett megmarad a régi változat is azok számára, akik nem tudnak lemondani a Windows XP-ről, illetve azoknak, akik még az Office XP használják. Azért is célszerű a korábbi változatot meghagyni, mert ez már történelemnek számít. Azoknak a fiataloknak lesz hasznos, akik kíváncsiak arra, hogy honnan indult a számítástechnika, milyen fejlődésen ment át az 1990-es évek közepe óta.   

 

Budapest, 2016. május

                                                                                                                                                                A szerző

                                                                                                           

 

Frissítés: 2023. január 29.

 

A frissített változat a Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető le.

Cím: https://kunlibrary.net

A Kun Elektronikus Könyvtár a Magyar Elektronikus

Könyvtár­ból is elérhető, a letölteni kívánt mű weblapjának

FORRÁS mezejére kattintva.

 

A https://kunlibrary.net honlapról tölthető le a 672 egzotikus

gyü­mölcsöt és zöldséget tartalmazó 33 nyelvű album legfrissebb változata is, 13 464 képpel illusztrálva. Terjedelme: 900 MB. Ugyanitt ér­he­tő el az 550 kontinentális zöldséget és gyümölcsöt ismertető

33 nyel­vű album rendszeresen frissített változata, ami jelenleg

11 042 képet tartalmaz. Terjedelme 660 MB.

Ezen a honlapon található egy könnyűzenei slágerlista is, amely 1931-től napjainkig az összes magyar slágert tartalmazza. Az

előadó nevének kiválasztása után pár másodperc múlva

meghallgathatjuk, illetve videoklip formájában megtekinthetjük kedvenc dalainkat a YouTube-on. Jelenleg 8375 dal található

ebben a gyűjteményben, több mint 57 944 változatban.

 


I. FEJEZET

 

A pályakezdő írók mindenütt a világon nehéz helyzetben vannak. A kéziratokkal elárasztott kiadók sokszor a zseniális műveket is visszautasítják. (Samuel Backett regényét a Murphy-t 42, míg William Golding: A legyek ura című művét 21 kiadó utasította el. Történetesen mindkét író Nobel-díjat kapott.) Nem egy szerző éveken át kilincsel a könyvszak­ma különböző rendű és rangú képviselőinél, eredménytelenül. Miután a kezdő írók többségét nem veti fel a pénz, így magánkiadásban sem tudják megjelentetni a művüket. Ez esetben nincs más megoldás, mint kiharcolni a sikert. Ha valóban értékes művet alkottunk, ne hagyjuk veszni. Ne engedjük, hogy a nemtörődömség, a szakmai hozzá nem értés áldozatává váljon. A legtöbbször azonban csak arról van szó, hogy a kiadók nem szívesen fektetik a pénzüket ismeretlen szerzők műveibe. Az egyre nehezedő gazdasági helyzetben nem vállalják a kezdő írók felfuttatásával járó kockázatot. Ebben a helyzetben nekünk kell ismertté tenni a nevünket.

Erre kitűnő lehetőséget kínál korunk legújabb vívmánya, az Internet. A számítógépes világháló mindenki számára rendelkezésre áll, ráadásul fizetni sem kell érte. Engedélyt sem kell kérni senkitől, hogy felhelyezzük rá a könyvünket. Már a megfelelő intézmény is kialakult, amely ezeket a mű­veket összegyűjti, és rendszerezve közreadja. A világ szinte minden országában létezik elektronikus könyvtár, így semmi mást nem kell tenni, mint a megírt művet eljuttatni hozzájuk. Nálunk az első 1994-ben jött létre, és e-mail postán, vagy flopi-, illetve CD-lemezre másolva, valamint hagyományos postán egyaránt fogad könyveket. Ott az anyag megfelelő szakemberek kezébe kerül, akik egy kísérőszöveggel és URL címmel ellátva néhány napon belül felrakják az Internetre. Ha a jóval olcsóbb és gyorsabb elektronikus továbbítás mellett döntünk, az új MEK portál Kapcsolatok menüjében található levelezőt használjuk erre a célra: http://mek.oszk.hu/html/kapcsolat.html#feltöltés

Az űrlap kitöltése után a Tallózás gombbal keressük meg a tömörített fájlt, és töltsük be. Amennyiben egyszerre több könyvet szeretnénk elküldeni, tegyük egy Új mappába, és az egészet tömörítsük. A mappa elnevezésben tüntessük fel a nevünket is, nehogy összekeveredjen mások könyvével. A könyvtárosok postafiókjára ne küldjünk terjedelmes műveket, mert nem biztos, hogy van elegendő helyük a fogadására. Ha betelik a tárhelyük, a küldemény vissza fog pattanni. (Egyébként az Internet az 1990-es évek közepétől terjedt el az egész világon. Addig csak kí­sérleti jelleggel működött. Jobbára azok használták, akiknek szán­ták: kutató intézetek, egyetemek, főiskolák.)

Még mielőtt felhelyeznék az anyagot a könyvtárba, az Office 97 által használt Word 8.0 programnyelvet átkódolják Word 6.0-ra, hogy a korábbi programok használói is le tudják tölteni, el tudják olvasni. (A programok csak lentről felfelé kompatibilisek. A Word 97 képes kezelni a Windows 3.1 program 6.0, és a Word for Windows 95 program 7.0 nyelvén írt állományát, de a korábbi programok nem képesek megnyitni a fejlettebbeket. Az állományformátum kezelése terén tehát vannak megszorítások. Mivel a legújabb programok igen sokat változtak a korábbiakhoz képest, csak az előző két változatot tudják változatlan formában továbbvinni. Az Office XP pl. már csak az Office 2000 és az Office 97 állományait képes kezelni. Az 1995-ben készült Office 95, és az 1993-ban kibocsátott Office 4.0-ra nem terjed ki a kompatibilitása.) Az Office 2003 is képes az Office 97 állományainak kezelésére, sőt menteni is képes ebbe a programba. A többletszolgáltatások azonban nem aktiválódnak rajta.

Mindezen problémák elkerülése érdekében a MEK munkatársai az újabban felrakott anyagot RTF formátumra konvertálják át. Ennek ugyanis nincsenek korábbi fokozatai, és minden szövegszerkesztő, illetve dokumentumszerkesztő program képes megnyitni. Tehát azok is el tudják olvasni a művünket, akik nem Microsoft programokat, illetve nem PC-t használnak. (Az új oszk. portálon már nem kódolják át a Word dokumentumokat. Ezért a régi programokat használók az RTF formátumot töltsék le.) Az új könyvtárban megjelent a művek PDF változata is. Ennek előnye, hogy megfelelő előkészítés esetén a szerző által alkalmazott különleges fontok, karakterek, formázások is maradéktalanul megjelennek benne. Kinyomtatás előtt nem kell a dokumentumot átszerkeszteni, az eltérő margótávolságok miatt szétcsúszott szövegrészeket újrarendezni.

Ha csak az Internetre akarjuk feltenni a művünket, előnyösebb a HTML formátum használata. A Google és a többi kereső ugyanis csak a HTML formátumú fájlokat képes megtalálni, tartalmukat az adattárukba tölteni. (Újabban a Word- és a PDF-fájlokba is benéznek, de maradéktalanul csak a HTML-fájlokat fésülik át. A különleges formátumú és a tömörített fájlok felderíthetetlenek a kereső programok számára.) A platformfüggetlen PDF-fájl előnyei nem csak nyomtatásnál, hanem olvasásnál is megmutatkoznak. Az olvasó úgy látja a dokumentumot, ahogy mi elkészítettük. Interneten való alkalmazásának nagy hátránya viszont, hogy nehezen nyílik meg. Amíg a HTML-dokumentu­mok egy pillanat alatt hozzáférhetővé válnak[6], a PDF-fájl letöltődéshez, megnyitáshoz hosszú percek kellenek. Tovább lassítja a hozzáférésüket, hogy az olvasásukhoz szükséges Acrobat (Adobe) Reader program is lassan töltődik be. Sok internetezőnek nincs türelme kivárni ezt az időt, inkább tovább lépnek más, könnyen megnyíló weblapokra, dokumentumokra.

Statisztikai felmérések szerint a jelenleg legjobbnak tartott Google keresőprogram is csupán a számítógépes világháló 30%-át tudja felkutatni. (2008-ig 3,3 milliárd weboldalt regisztráltak.) A többi dokumentum a pontos elérési útvonalat nem ismerő átlagfelhasználók számára sötét, áthatolhatatlan dzsungel marad. Ez az arány a nyílt hozzáférésű honlapokra vonatkozik. A tartalomszolgáltatók túlnyomó részét azonban zárt információk alkotják, melyeket az ingyenes kereső motorok nem tudnak elérni. Ennek tudható be, hogy a Google is csupán 0,2%-át indexeli a világ online tartalmának. (2012-ben már 250 milliárd weboldal volt az Interneten.) A tudományos, a katonai és pénzügyi honlapokhoz csak jelszavakkal védett, szigorúan ellenőrzött sorompókon át lehet eljutni.

A mi .doc kiterjesztésű könyveinket sem biztos, hogy megtalálják a kereső motorok, de ezen könnyen lehet segíteni. A keresőprogramokba ugyanis fel is lehet vetetni weblapokat, dokumentumokat, képfájlokat. Így nevünk vagy művünk címének ismerete esetén azok is eljutnak hozzá, akik nem tudják, hogy hová helyeztük fel. Nagyreményű könyvek esetén ezt az ajánlást az elektronikus könyvtárak működtetői is megteszik anélkül, hogy külön kérnénk. Az első kiadásban közölt információk felfrissítéséről azonban többnyire már nem gondoskodnak. Ezt nekünk kell kérni, vagy más utat találni a bővített változatok kereső programba való felvételére, az ott közölt tájékoztató felfrissítésére.

A legszerencsésebb, ha felkéredzkedünk valamelyik közérdekű portálra. Ezeket ugyanis sokan felkeresik, és a keresőprogramok is mutatják a tartalmukat. (Erre a célra legalkalmasabb a lap.hu linkgyűjtemény. A http://www.lap.hu egyébként a leglátogatottabb magyar szerver. Havonta több mint 100 ezren keresik fel. A lap.hu szerver linkgyűjteményéből jött létre az igen nagy népszerűségre szert tett http://www.startlap.hu tartalomszolgáltató, melynek honlapjáról 1 hét alatt közel 2 millió web­oldalt töltenek le.) Aki rákattint a tartalomjegyzékre, a téma szerint megnyíló anyagokban, ajánlókban megtalálja a mi művünket is. Innen ugyan nem töltheti le, de az útvonal meg van adva, így könnyen odatalálnak annak az intézménynek a portáljához, ahová felhelyeztük. Mivel az elérési út megadása (a belinkelés) hiperhivatkozás formájában történik, az érdeklődőnek semmi mást nem kell tenni, mint rákattintani, és máris ott van. Honlapunk megtalálhatóságának másik útja, hogy felvetetjük az inter­netes kereső programok adattárába. A jelenleg legnépszerűbb kereső, a Google adattárába a következő címen juttathatunk be új adatokat: http://www.google.com/addurl.html (Az adattárba való bekerülés nem történik meg automatikusan. Előbb alapos cenzúrának vetik alá az ajánlott anyagot, hogy kiszűrjék a tiltott tartalmú és színvonaltalan forrásokat. Utólag is végeznek ellenőrzést. Az elhanyagolt, magára hagyott, elavult honlapokat törlik az adattárukból.)

Mellékesen megemlítve 2003-ra a Google olyan népszerű lett, hogy az internetes keresések 74%-a valamilyen módon kapcsolódik hozzá. (Az összes keresés 52%-a közvetlenül hozzájuk fut be, 22%-a pedig az általuk más keresőknek átengedett adatbázisokhoz kapcsolódik.) Jelenleg 3,3 milliárd weboldal található a szervereiken, és naponta 200 millió keresés fut be a központjukba. Részletes beállítást igénylő esetekben ne a fő-, hanem a Speciális keresés web­oldalt használjuk. (Ennek módja a PC World folyóirat 2004 áprilisi számának 124-126. oldalain található.) A magyar weboldalak és hivatkozások száma is bőséges, és folyamatosan gyarapodik. A sebességgel sincs gond. A nagy távolság ellenére a keresés villámgyorsan végbemegy.) A világ második legnagyobb kereső programja a Yahoo!. Ha nem találunk valamit a Google-ben, érdemes itt is próbálkozni. Ez a böngésző a weblapok 15%-át képes elérni. A harmadik legnagyobb böngésző, az MSN (Microsoft Live Search) összesített részesedése csupán 6%. A magyar keresők közül legnagyobb az Alta Vistá-hoz kötődő Alta Vizsla, ami később Vizslára változott. Ennek adattára azonban nagyságrendekkel kisebb a külföldi keresőkénél. A belföldi információk viszont igen széles körben megtalálhatók rajta.

Műveink közreadásának legideálisabb megoldása egy saját honlap létrehozása. Ez elengedhetetlen akkor, ha valaki havonta bővíti az anyagot, vagy több könyvvel is rendelkezik. A MEK munkatársai ugyanis nagyon leterheltek, így nem vállalkoznak gyakori frissítésre. Így csak évente egyszer lehet lecseréltetni a korábbi változatokat, de arra is heteket kell várni. Ráadásul felhelyezés előtt átszerkesztik az anyagot, melynek következtében szétcsúsznak a korábban gondosan tördelt sorok. Ha ezt el akarjuk kerülni, elküldés előtt nyissunk meg az új MEK portálon néhány könyvet, és nézzük meg a szerkesztésük módját. (Általában 2,5 cm széles margót alkalmaznak, és a Tartalomjegyzéket a mű elejére teszik.) A saját honlapunkon azonban semmilyen meglepetés nem ér bennünket, és akár hetente is frissíthetjük a fájlokat. Csodát azonban ne várjunk ettől se. Kezdetben csupán néhányan fogják felkeresni a könyvtárunkat, és a látogatók száma csak lassan, hónapok multán fog emelkedni.

Később se számítsunk kirobbanó sikerre, mert manapság a valódi érték egyre kevésbé képes érvényesülni. Bármilyen jó könyvet írunk, nem tudjuk elérni a brit énekesnő, Britney Spears honlapjának látogatottságát. A sztárok magánélete jobban érdekli az embereket, mint a tartalmas olvasnivaló. Nem véletlen, hogy a tini popsztár köldökpiercingjéről készült fotót 1 hónap alatt 17 millióan töltötték le az Internetről. Nem tudunk versenyre kelni a sátáni ihletésű gyermekrontó és bibliagyalázó művek példányszámával sem. A túlvilági gonosz erők ugyanis mindent megtesznek a mágia népszerűsítése és Jézus megszentségtelenítése érdekében. Nem csak a könyvkiadás útjában álló akadályokat hárítják el, hanem sok gyanútlan embert vesznek rá ezeknek a lélekmérgező műveknek az elolvasására. Egyúttal mindent megtesznek a világot jobbá tevő művek napvilágra kerülésének megakadályozása, a könyvkiadást nehezítő gondok fokozása érdekében. Ebben a világban tehát ne számítsunk gyors sikerre, de szívós, kemény munkával, nagy türelemmel és kitartással mi is eljuttathatjuk művünket az olvasókhoz.

Amennyiben világraszóló alkotást, hoztunk létre, könyv alakban megje­lentetve se számítsunk azonnali siker­re. Friedrich Nietzsche állandó nélkü­lözések közepette a saját költségén ad­ta ki a Zarathusztra negyedik kötetét, amelyet mindössze 7-en vásároltak meg a 70 millió lakosú német biroda­lomban. Saj­nos a remekműveket sok­szor csak a szerző halála után ismeri fel a világ. Akkor, amikor már a le­szár­mazottak­nak sem lehet hasznuk belőle. Itthon is számtalan példát le­hetne felhozni a zseniális alkotások és alkotók mellő­zé­sére. József Attila 1924-ben meg­jelent „Nem én kiáltok” című verses­kötetéből összesen 13 da­rabot adt­ak el. Ma már nem csak a köz­könyv­tá­rakban, hanem minden ma­gán­könyv­tár­ban megtalálható József At­tila köl­te­ményeinek gyűjteményes kiadása. A médiában egymást érik a József Attila születé­sének és halálának évforduló­já­val kapcsolatos megemlékezések. Az ünnepi szónokok azonban elfelejtik megemlíteni, hogy a külföldön is el­is­mert költő egész életében az éhhalállal küszködött, és végül a mérhetetlen nyomor elől az öngyilkosságba menekült. Honfitársai meg nem értése, közömbössége a vonat kerekei alá kergették.

Honlapkészítésre számos lehetőség áll rendelkezésünkre. Ezekről a PC World folyóirat 2003 szeptemberi számában olvashatunk összefoglaló tájékoztatót (106-110. oldalak). Az ingyenes tárhelyek közül jelenleg az SWI Kommunikációs Kft. által működtetett TÁR.hu a legjobb, a legmegbízhatóbb, és a legkönnyebben kezelhető. A felkínált sablonok igénybevételével azok számára is lehetőség nyílik saját honlap kialakítására, akik nem járatosak a HTML tag-ok használatában. (Sajnos az új tulajdonos megszüntette az induló oldal elkészítésére szolgáló sablonokat. Viszont maximálisan megnövelte a sávszélességet, ezért 2004. év végétől már külföldről is elérhető a szerver. (Ez csak a letöltésre vonatkozik, feltölteni továbbra is csak belföldön lehet. Ez egyébként nem hátrány, mert véd a sokszor kinyomozhatatlan eredetű külföldi hackertámadások ellen.) Emellett nagyarányú hardverfejlesztést hajtottak végre, melynek következtében megszűnt a túlterhelés. Egyelőre csúcsidőben is akadálymentesen lehet le- és feltölteni a fájlokat.)

A honlapunk kialakítása során előbb a TÁR.HU weboldalon végezzük el a regisztrálást, és adjuk meg a jelszavunkat. (A jelszóban csak az angol ábécé nagy- és kisbetűi, valamint számok szerepelhetnek. Terjedelme min. 5, max. 20 karakter lehet.) Utána töltsük fel a webtárunkat. (A korábbi szolgáltató által biztosított Windows ablakkal történő feltöltés lehetősége azonban megszűnt. Most már csak ftp-kiszolgáló programmal juthatunk be a webtárunkba. Ennek használata meglehetősen bonyolult, de a GYIK-ban ismertetett módon Windows (Total) Commander programmal is feltölthetjük, rendezhetjük fájljainkat. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne az Asztalra másoljuk a betöltendő dokumentumokat, mert a fájlmenedzselő program Desktop-ról nem tud olvasni. A fájlokat winchesterről másoljuk be, mivel flo­pi­ról sem töltődik fel az anyag.

A jelszó kialakításánál vegyük figyelembe, hogy a Windows (Total) Commander 64 karakternél hosszabb jelszót nem fogad el, és az idézőjelet () valamint az aposztrófot () sem képes kezelni. A magyar ékezetes betűkkel azonban nincs gondja. (Vendég fiókból nem lehet használni a feltelepített Total Commander programot ftp-kliensként. A Total Commander használata során előfordul, hogy a C- vagy a D-drájv ikonjára kattintva csak a hordozó legutoljára használt mappájának tartalma jelenik meg. Ilyenkor nem kell lenyitni a Parancsok menüt, és kiadni a Könyvtárfa utasítást, majd a Sajátgép összes mappája közül kikeresni azt, amelybe a feltöltendő fájljainkat raktuk. A meghajtók ikonsorának végén található egy \ illetve ... jel. Ezekre rákattintva feltárul a kiválasztott partíció teljes tartalma. Így már nem okoz gondot az erre a célra létrehozott Feltöltés mappánk megtalálása.) Aki nem tudja megfizetni a Total Commandert, használhatja helyette az ingyenes Unreal Commander programot. Ez a magyar fejlesztésű fájlmenedzselő szoftver megszólalásig hasonlít a Total Commander-re, és ugyanolyan jó. Csupán a nagyméretű fájlok feldarabolására és összefűzésére alkalmatlan. Alapkiépítésben csak angol és orosz nyelven használható. Más nyelvekhez le kell tölteni hozzá a nyelvi modulokat is. Letöltése után csomagoljuk ki a hungarian.92.zip fájlt, majd a Hungarian.lang és Hungarian.menu modulokat húzzuk be a Program Files à Unreal Commander mappa à Languages mappájába.

Az egyes fájlok terjedelme nem haladhatja meg a 10 MB-ot, míg a tárhely kapacitása max. 100 MB lehet. A szerver csupán a látogatók számát regisztrálja. Ezért ha több mű is található a könyvtárunkban, nem kapunk visszajelzést arról, hogy a látogatók hányat töltöttek le belőle, illetve történt-e egyáltalán letöltés. Az elkészült honlap 2006-tól már nem csak a http://www.tar.hu/azonosító hanem a http://azonosító.tar.hu címen is elérhető a világhálón. Ha ragaszkodunk a valódi ftp-kliens programhoz, használjuk a WSPTP Pro-t. Kezelése nagyon egyszerű. Választhatunk a hagyományos kétablakos, és az Explorer típusú megjelenítés között. Biztonságunkról egy 256 bites titkosító modul gondoskodik. A 30 napig ingyen használható teljes verziója a CHIP magazin 2005 októberi számának CD-mellékletéről tölthető le. Mivel az új szolgáltató 2006-ban megszüntette a weblapkészítő sablonokat, nincs más lehetőségünk, mint megtanulni a FrontPage, vagy más ingyenes hon­lap­készítő programok használatát. Néhány nap alatt el lehet jutni olyan szintre, hogy egy egyszerű honlapot összebarkácsolhatunk vele. Javítás, utólagos szerkesztés esetén a jó címeket nem szükséges ismét beírni, mert ahogy leütjük az első betűjét, megjelenik alatta egy kis ablakban a korábbi változat. Csak rá kell kattintani, és máris bemegy a helyére. (Ezt az űrlapkitöltő segédprogram által tárolt átmeneti fájlok teszik lehetővé.)

A bemutatkozó szöveget feltétlenül Word-el szerkesszük ki, mert a honlapkészítő programok többnyire nem rendelkeznek helyesírás-ellenőrző funkcióval. Az esetleges elütések, helyesírási hibák rossz fényt vetnek ránk, komolytalanná teszik az egész honlapot. (A letisztázott szöveget a Windows Vágólapon keresztül másolhatjuk be a helyére a Ctrl + C és Ctrl + V billentyűkombinációkkal.) Elválasztójelek ne legyenek benne, mert a honlapkészítő sablonok nem képesek sorkizárt szövegszerkesztésre. A szövegállomány balra zártan fog megjelenni. (Ennek oka, hogy a böngésző betűméretének átállításakor a szövegmező is átrendeződik, az Explorer pedig nem szövegszerkesztő program, hogy állandóan áttördelje a sorkizárt anyagot.) Ha nem rendelkezünk elegendő szakismerettel ezeknek a programoknak a kezeléséhez, keressünk egy web­laptervezőt. (Amennyiben az ismeretségi körünkben nem találunk, böngésszük át az újsághirdetéseket. A legideálisabb megoldás azonban az, hogy végignézzük a TÁR.hu szerveren található hasonló témájú honlapokat, és az e-mail címén keresztül felvesszük a kapcsolatot a tulajdonosával. Valószínűleg nem zárkózik el attól, hogy kiadja nekünk a weblaptervezője címét.) Ez a megrendelés azonban sokba fog kerülni. A Microsoft FrontPage program sablonjaival előállítható web­lapot már 4-5 ezer forintért is készítenek nekünk, de a színvonalas megjelenésű honalapok tervezési költsége 20 ezer forintnál kezdődik.

Az Interneten is kereshetünk profi honlaptervezőt. A Google kereső a honlaptervezés kifejezésre több mint 2000 találatot jelez. Mielőtt kiválasztunk egyet közülük, tekintsük meg a referenciamunkáit, és fontoljuk meg az árajánlatát. Az eltérések ugyanis igen nagyok, az egyes tételek összegzése után a számla végösszege elérheti a több millió forintot is. Ha sok pénzt szánunk rá, és biztosra akarunk menni, nem árt írásbeli szerződést kötni a tervezővel, amelyben részletesen fel kell tüntetni, az elvárásokat, a garanciát, a későbbi fejlesztési lehetőségeket és a hozzáférési előírásokat. A fizetési feltételeket is rögzíteni kell. Amennyiben üzleti céllal hozunk létre honlapot, elengedhetet­len a profi megjelenés.

Sajnos az ingyenességnek van egy nagy hátránya: a túlterheltség. Sokak által használt szerver esetén a feltöltés munkaidő alatt meglehetősen nehézkes. A másik gond, hogy ha valami gondunk van a honlapunkkal, nem számíthatunk ügyféltámogatásra. A szolgáltató többnyire nem válaszol az e-mail leveleinkre. Ugyanez a helyzet az ingyenes levelezőrendszerekkel. Ha mentesíteni szeretnénk magunkat ezektől a kellemetlenségektől, regisztráltatnunk kell egy saját domain címet, és valamelyik nagy szolgáltatónál bérelni kell hozzá egy tárhelyet. Ennek költsége évi 6-7 ezer forinttól 12-14 ezer forintig terjed, a szolgáltató ismertségétől és az igényeinktől függően[7]. (A domain név regisztrációjáért egyszeri díjat, majd éves fenntartási költséget kell fizetni, a tárhely fenntartásáért pedig rendszeres karbantartási díjat kérnek.) Aki internetes vonalat bérel, annak nincs ilyen gondja, mert a szolgáltatótól kérhet egy saját domain tárhelyet, legalább 5 db ingyenes e‑mail címmel. (Sok szolgáltató kívülállók számára nem teszi lehetővé domain tárhely bérlését.)

Léteznek azonban szolgáltatók, amelyek internetvonal-bérlés nélkül is hajlandóak tárhelyet biztosítani honlapunk számára. Sőt még domain címet is regisztráltatnak nekünk, és szükség esetén megtervezik a weblapunkat. A jelenleg használható ingyenes és fizetős weblap-tárhelyek jegyzékét a http://tarhely.linkek.hu címen tekinthetjük meg. Egyébként nálunk is lehet a .hu helyett .com vagy .org illetve .net alá regisztráltatni a nevünket. Ez nem kerül sokkal többe, mint a magyar domain­név. (Sőt az amerikai .com domain cím még olcsóbb is. Legdrágább az .eu, de ennek használati joga 2 évre szól.) Címfoglalásra, névfenntartásra is mód van. A http://www.nic.hu honlapon részletes tájékoztatót kaphatunk erről a témáról. A http://web-server.hu/tarhely/domain-regisztracio/?gclid=­CNTCxZSF68kCFUeVGwodKVUAHw honlapon azt is ellenőrizhetjük, hogy a nevünk, illetve az általunk kialakított domain név foglalt-e a különböző tartománynevek nyilvántartásában.

A tárhelykeresés során ne csak a bérleti díjjal törődjünk. A hackertámadások elkerülése érdekében nagyon fontos a szerver megbízhatósága is. Ezért mielőtt felvennénk a kapcsolatot a kiszemelt szolgáltatóval, nyissunk meg egy-két honlapot a szerverén. Utána vessük alá egy alapos megbízhatósági vizsgálatnak. Erre legalkalmasabb a https://observatory.mozilla.org címen megnyitható ingyenes Observatory project. Használata pofonegyszerű. Írjuk be a beviteli sávba a vizsgálandó weblap URL-jét, majd kattintsunk a Scan me gombra. Pár másodperc múlva megkapjuk az eredményt. (Ennek elemzéséhez nem árt némi szaktudás és angol nyelvtudás.) Az összefoglaló eredmény azonban azonnal látható. Ha a Scan Summary és a htbridge.com szektor bal felső sarkában, a nagy színes négyzetben A vagy B jelzést látunk, akkor megnyugodhatunk, mert a vizsgált weblap megbízható. A vizsgálatot különféle megszorításokkal is végezhetjük. Ehhez a beviteli sáv alatt utasításokat kell aktiválni. (Egyszerre csak kettőt lehet aktiválni.) Próbálkozásaink során ügyeljünk arra, hogy ez a tesztprogram titkosított vonalon nem képes vizsgálódni. Amennyiben az URL https protokollal kezdődik, töröljük belőle az s karaktert.

Felhelyezése után a saját honlapunkat, weblapunkat is ellenőrizhetjük ezen a módon. (Ha nem érjük el az A vagy B minősítést, ne keseredjünk el. A különféle szolgáltatók többsége csak az F besorolást éri el. A Microsoft is csak D+ minősítést kapott. A Google-nak pedig be kell érnie a sima D minősítéssel. Az Observatory project weboldala természetesen A+ osztályba sorolta önmagát.) A http://www.infobyip.com weblapon is ellenőrizhetjük a honlapunkat. (Ez esetben csak a domain nevet kell beírni, http:// előtag nélkül a Get Info beviteli sávba.) A http://ip-check.info/?lang=en honlapon az IP-címünket is megbízhatósági vizsgálatnak vethetjük alá. (Nem kell beírni, mert ezt azonnal megszerzik, sőt kiírják nekünk.) Nekünk semmi mást nem kell tenni, mint START TEST! utasításra kattintani. A részletes eredmény most sem lesz biztató. A táblázat Rating szektorában nem egy helyen bad minősítést fogunk kapni. Az Attribute oszlopban színekkel is érzékeltetik az eredményt. (A piros a legrosszabb, a zöld a legjobb.) Ha részletes felvilágosításra vágyunk, mutassunk rá az egérkurzorral az egyes tételekre. Erre szövegbuborékban megjelenik a magyarázat. Ezek a vizsgálatok is ingyenesek. Ezért utólag sem árt elvégeztetni őket, hogy tudjuk hányadán állunk a honlapunkkal.  

Honlapunkhoz statisztikai kimutatásra is szükség van, hogy figyelemmel kísérhessük könyvtá­runk látogatottságát. Az ehhez szükséges fájlt a szerver üzemeltetője biztosítja számunkra. Ha nem, akkor nekünk kell keresni egy szolgáltatót, akit aztán beengedünk a honlapunkba, hogy ott fel­mé­rést végezhessen. Letöltési sta­tisz­tika készítésével sok cég foglakozik. Az ingyenes weblapsta­tisz­ti­ka-készítők közül a legjobb és vi­lág­szerte legkedveltebb az AWStats. Diagramjai tetszető­sek, grafi­kai­lag gondosan tervezettek. Magyarul is elérhető. Webcím: http://www.awstats.org Nem csak a na­pi, heti, havi és éves forgalmat nézi, s össze­síti, hanem kimutatja, hogy mely orszá­gokból érkeztek a látogatók. Egy hármas rúd­diag­­ram egy­szerre mutatja a különböző országokból érdeklő­dők által meg­nyitott oldala­kat, a talála­tok számát, és a letöltött adatmennyi­sé­get. A Letöltött oldalak diag­ramban megtalál­juk honla­punk minden egyes fájljának letöltési adatait. (Weblapunk minden link­jéről külön letöltési statisz­tikát készít.) A nézett forgalom mellett kimutatja a nem nézett forgalmat is. Ide tartoznak a kereső programok (Google, Yahoo, MSN, stb.) által kiküldött robo­tok, a külön­féle kémprogramok és egyéb kilétüket álcázó érdeklődők. (Ma már egyre többen szen­ved­nek üldö­zé­­si mániában, akik út­vesztő szervereken keresztül interne­tez­nek, hogy ne lehessen a nyomukra lel­ni. A különféle kém­szer­vezetek sem szoktak névjegyük, vagy­is IP címük hátraha­gyá­sával interne­tez­ni.  Jellemző az ak­ti­vitásukra, hogy egy stratégiailag fontos információkat tartalma­zó honlapon a nem nézett forgalom, elérheti a nézett forgalom háromszorosát is.) A legális kereső motorok akti­vi­tását el­len­őriz­hetjük is a statisztikai kimutatásban.[8] A legális letöltők IP címé­ről listát készít, amely feltünteti az oldalak számát, a találatok számát, a letöltött adatmennyiséget és a letöltés pon­tos idő­pont­ját.

Ezen túlmenően méri a látogatás hosszát, kimutatja az érdeklődők által használt operációs rend­szerek, böngészők és kereső programok típusát. Azt is megtudhatjuk belőle, hogy olvasóink köz­vetlenül érték el a honlapunkat, vagy közvetítő linkeken, más bennünket ajánló weblapokon keresz­tül jutottak el hozzánk.[9] A Kifejezések keresése és a Kulcsszavak keresése diagramokból kiderít­het­jük, hogy olvasóinkat mi érdekli leginkább. Mit írtak be a kereső programba, ami aztán elvezette őket a művünkhöz. Még azt is megtudhatjuk, hogy olvasóink hány százaléka használta böngészője Hozzáadás a kedvencekhez gombját, hogy legközelebb gyorsabban eljuthassanak a könyvtárunk­ba. Ráadásul az AWStats minden adatot pontosan, és megbízhatóan tárol, így a statisztikai kimu­ta­tás évekre visszamenőleg ellenőrizhető.[10] Nincsenek többnapos kihagyások, mint a kis rend­sze­rek ese­­tében. Mindezt ingyen teszik. Nem kérnek érte pénzt, mint a mások a többlet­szol­gálta­tásnak ne­ve­­zett teljes kimutatásért. Még reklámbetéteket, bannert sem helyeznek el a honlapunkon. Ennél rész­lete­sebb kimutatást csak a Google statisztika­rend­szere készít, ami szintén elérhető magyarul. Web­cím: http://www.google.com/analytics/hu-HU/  Ezt a bonyolult rendszert főleg vállalatok használják marketingtevékenységük hatékonyabbá tétele érdekében. A Google rendszer ugyanis statisztikai elem­­zéseket is végez, ami széles körű rálátást biztosít a webhely forgalmára és a marketing haté­kony­sá­gára. Ennek segítségével egy webáruház pl. több szempontból elemezheti a forgalmi adato­kat. A célzott vásárlóközönség figyelésével több felhasználót ér­het­nek el, és bírhatnak vásárlásra.

A részletes statisztikai kimutatás számunkra hasznos, de nem tanácsos nyilvánosságra hozni. A bonyolult statisztika rendszerek ugyanis mindent elárulnak a látogatóinkról, amivel egyesek vissza­élhetnek. Látogatóink IP címéből, vagyis a „host”-okból könnyen kinyomozható a nevük, lakcímük is. Senkit sem lehet ennyire kiszolgáltatni. Az is magánügy, hogy ki mit olvas. A honlapunk látoga­tottsága után érdeklődők számára egy olyan kimutatás is megfelel, amely csupán a letöltések számát és mennyiségét méri. Vagyis havonta hányan látogattak el a könyv­tárunkba, és mely könyveket töl­tötték le. Ilyen egyszerű rendszerek ma már alig vannak, mert minden szol­gál­tató igyekszik minél összetettebb felmérést végezni. Olyan rendszerek azonban lé­teznek, ame­lyek­nél a statisztikai ki­mu­ta­tás egy része letiltható, sőt rejtett üzemmódban is üzemeltet­he­tők. Olyan is van, ahol az egyes ki­mutatások mindegyike letiltható vagy engedélyezhető. Ezeknél a teljes kimuta­tás­hoz csak jelszó­val juthatunk hozzá, a nyilvános kimutatás elérési címét pedig belin­kelhetjük a web­­lapunkra.

A letiltható felmérést végzők közül nálunk legnépszerűbb a MyStat rendszer. Már félmilliárd weboldalt figyelnek, és tárolják minden adatát. Pillanatok alatt regisztráltathatjuk magunkat. Webcím: http://www.mystat.hu/query.php?id=5&mode=visitors&year=2009&month=01&day=11&cat= Ezt kö­vetően egy általuk küldött visszaigazoló e-mail levélben aktiválnunk kell a regisztrációnkat, és máris beléphetünk a rendszerbe, kialakíthatjuk, hogy mely oldalakat szeretnénk monitoroztatni. Cím: http://www.mystat.hu/login.php Visszaigazolt felhasználói nevünk és jelszavunk megadása után el­jutunk az ad­mi­nisztrációs oldalra. Cím: http://www.mystat.hu/user.php Ott először kattintsunk a Hoz­záad gomb­­­ra, és írjuk be könyvtárunk nevét, majd a Statisztika láthatósága kijelölősávban ak­ti­váljuk a má­sok számára csak a látogatók száma látható utasítást.[11] Állítsuk be azt is, hogy nyíl­vá­nos statiszti­kánk elsősorban milyen érdeklődési kör számára legyen hozzáférhető. Végül itt is kat­tintsunk a Hozzáad gombra, és válasszuk ki a Számláló típusát, majd a Ctrl + C billentyűkom­bi­nációval másoljuk ki a kapott kódrész­le­tet. (Ha nem akarunk látogatottságszámláló-kereket kirakni a weblapunkra, akkor aktiváljuk a Rejtett üzemmód utasítást.)

A Vissza a listához linkre kattintva elérhetővé válik a teljes webstatisztikánk. A menüsáv Stat ikonjára kattintva jelenik meg, de nincs benne semmi. A kimutatás-készítéshez ugyanis be kell en­ged­nünk a szolgáltatót a honlapunkba, és meg kell határozni, hogy mit figyeljen. Erre szolgál a ka­pott kódrészlet, amit weblapunk Index fájljába kell beilleszteni. Ehhez sincs szükség informati­kus­ra, mert könnyen elvégezhető. Nyissuk meg a weblapunk arculatát meghatározó index.html fájlt a FrontPage vagy más honlapszerkesztő programmal. A munkafelület alján kattintsunk a kód gombra. Egy többoldalas lista tárul fel előttünk, ahol láthatóvá válnak a weblapunk formáját rögzítő kódok, valamint a ráírt szöveges információk. A kapott kódrészletet illesszük be a fejléc alá, a <body sor elé. (A </head> és a <body sor között csináljunk egy üres sort az Enter billentyűvel, majd a Ctrl + V billentyűkombináció másoljuk be a kódrészletet.) Végül mentsük el a módosított index fájlt, és töltsük be a honlapunkba.

Ezt követően elkezdődik a statisztikai felmérés, amit másnaptól figyelem­mel kísérhetünk. Ha más statisztikai rendszert is használunk, meglepődve tapasztaljuk, hogy a MyStat jóval kevesebb ér­té­ket mu­tat.  Ennek oka, hogy a program csak a főoldalra beérkező láto­ga­tó­­kat méri, azt nem, hogy hány köny­vet töltöttek le. Ehhez minden egyes letölthető fájl kódjába be kell illeszteni a MyStat kód­rész­letet. Ha tehát a teljes forgalmat akarjuk figyelemmel kísérni, nyissuk meg újra az index.html fájlt, és a kapott kódrészletet illesszük minden egyes webkapcsot leíró szakaszba. Közvetlenül a fájl cí­me után rakjuk be. (Állítsuk a szövegkurzort a webkapocs feliratát tartalmazó bejegyzés végére, nyom­juk le az Enter billen­tyűt, és az új sorba illesszük. Ha a webkapocs alatt van valami megjegyzés, ma­gyarázó szó, az alá tegyük a kurzort.) Most már csak a nyilvános statisztikai kimutatás webla­punk­ra való belin­kelése van hátra, amit olvasóink is elérhetnek. (Nyissuk meg a statisztikai kimu­tatá­sunkat, és a bön­gészünk címsorában látható URL címet másoljuk be honlapunk statisztika web­kapcsába.) A tel­jes, részletekbe menő statisztikai ki­muta­tás csak azonosító névvel és jelszóval nyit­ha­tó meg. Kül­föl­diek azonban nem vehetik igénybe, mert csak magyar nyel­vű honla­po­kat hajlandó­ak figyelni. Nagy hátránya viszont ennek a rendszernek, hogy nem méri a letöltött adat­mennyiséget. Ezért hasz­nálata elsősorban bemutatkozó honlapokhoz ajánlott, olyan weblapokhoz, melynek nin­csenek alol­da­lai.

Évi 4000 forintért, a MyStat Extra szolgáltatás igénybevételével honlapunkhoz korlátlan számú oldalt adhatunk hozzá, így min­den aloldaláról részletes statisztikát készíttethetünk. A Kulcs­szavak statisztikájá­hoz, valamint a Hivatkozó olda­lak kimutatásához is csak a fizetős szolgáltatás esetén juthatunk hozzá. Az utolsó 100 látogató rész­letes ada­taiból nemcsak az érdeklődők IP címét, hanem a nevü­ket, honlapcímüket és a tartóz­kodási helyü­ket (ország) is megtud­hat­juk. A MyStat másik előnye az AWStats-al szemben, hogy külön méri az új látogatókat és a visszatérő látogatókat, vagyis azokat, akik egy héten belül ismét felkeresték a honlapunkat. Itt le­hető­ség van az IP címek szűrésére, és saját böngészőnk figyelésé­nek kizárására is. 

Visszatérve könyvünk népszerűsítésére a Magyar Elektronikus Könyvtárba történt felhelyezése után művünk az egész világon hozzáférhetővé válik. A külföldi magyarok is elolvashatják, amit szívesen meg is tesznek. Szá­mukra ez egy remek lehetőség, hogy figyelemmel kísérjék az óhazában történteteket. A statisztikai felmérések szerint a MEK látogatóinak 40%-a külföldi. Jelentős mértékben növeli a digitális könyvtárak népszerűségét, hogy az igénybevételük nem kerül pénzbe. Még ki sem kell mozdulni otthonról, mert a hálózati kábelen keresztül a könyvtár házhoz jön. Jelenleg közel 22 000 könyv található a MEK-en. Jelenlegi webcíme: http://mek.oszk.hu (Az állomány régi http://www.mek.iif.hu/porta/szint portálról új por­tálra került. A régi kiadványokat itt célszerű keresgélni.) A klasszikus regényektől kezd­ve a szótárakon át a tájékoztató kézikönyvekig sok minden lehívható a MEK-ről. Ezért naponta több mint ötezren keresik fel, ami nagyszerű lehetőséget teremt művünk megismertetésére, a könyvszak­ma érdeklődésének felkel­tésére. 2004 elején a vakok számára is elérhetővé váltak a könyvek a MEK-en. Egyébként az irodalmi művek hangosítása más források esetén sem okoz problémát. A www.vilaghallo.hu oldalról letölthető szoftvercsomag „felolvassa” a könyveket, nincs szükség speciális programokra. Egyetlen hátránya ennek a szoftvernek, hogy a böngészője nem beszél. Ezért segítség nélkül a vakok nem találják meg az olvasni kívánt műveket. A kiválasztáshoz, a beállításhoz szükségük van a látó társaik közreműködésre.

2010-től művünket az újonnan alapított Magyar Digitális Könyvtárba is felhelyeztethetjük. Itt arra is lehetőség van, hogy pénzt kérjünk könyvünk elolvasásáért. Az ide felrakott műveket nem lehet letölteni, hanem néhány száz forint ellenében néhány napig olvashatják őket. Ez a könyvtár a könyvkiadóknak is előnyös, akik eddig azért nem rakták fel a műveiket az Internetre, mert ebből nem származott hasznuk. Méltányos kölcsönzési díj ellenében azonban nem éri őket veszteség. A kiadói árrést így is biztosítani tudják. Így nem fordulhat elő, hogy egy általunk keresett mű már nem kapható a könyvesboltokban, és éveket kell várni az újbóli megjelentetésére. Ilyenkor az sem segít, ha elmegyünk a legközelebbi könyvtárba, mert a sikerkönyveket kikölcsönzik, sőt hónapokkal előre előjegyzik. Ezzel a kölcsönzési móddal az olvasói is jól jár, mert nem kell megfizetnie a nyomdaköltséget, a szállítási- és raktározási költséget és a horribilis terjesztői jutalékot.(Ez utóbbi a könyv átvételi árát is elérheti.) Emiatt az elektronikus könyvek kölcsönzési díja a könyvesbolti árnak csupán a tizede.  Cím: info@digitaliskonyvtar.hu

A figyelemfelkeltés másik módja, hogy mi magunk állítjuk elő a könyvüket otthon, könnyen beszerezhető eszközökkel. Azt is megtehetjük, hogy egyszerre mindkét lehetőséget kihasználjuk, hogy nagyobb legyen az esélyünk a sikerre. A könyv alakban történő megjelentetést azért érdemes szorgalmazni, mert nálunk a háztartásoknak jelenleg csupán 22%-a van rákötve az Internetre, így az olvasók túlnyomó részéhez csak hagyományos úton tudjuk eljuttatni a művünket. Ehhez azonban számítógépre kell vinni, és ki kell szerkeszteni, hogy sokszorosítani tudjuk. Ez ma már nem jelent megoldhatatlan problémát, mert használt számítógéphez viszonylag könnyen hozzá lehet jutni, és a szövegszerkesztéshez, illetve dokumentumszerkesztéshez szükséges programok is rendelkezésre állnak. Ezek közül a legelterjedtebb és a legkönnyebben használható az Office 97 szövegszerkesz­tő programcsomag, és annak továbbfejlesztett változatai. (Nem véletlen, hogy a Microsoftnál az Office programcsomag értékesítése adja a bevétel több mint 50%-át. Ehhez az eredményhez az is hozzájárult, hogy a felmérések szerint a számítógépek 70%-át szövegszerkesztésre vagy más néven dokumentumszerkesztésre használják.)

Használatuk néhány hét alatt elsajátítható. A segítségükkel már feljuttathatjuk könyvünket az Internetre. Szövegszerkesztési tapasztalataink gyarapodásával megismerkedhetünk a kiadvány­szer­kesztő programokkal is, amelyek lehetőséget adnak nekünk művünk megfelelő színvonalú kinyom­tatására, és forgalomba hozatalára. A kezdeti kis példányszámú megjelentés fokról fokra eljuttathat bennünket a nagy példányszámú magánkiadásig, a kiadóktól való függetlenné válásig. Ennek a célnak az elérését könnyíti meg ez az útmutató. A könnyebb eligazodás érdekében az Office szövegszerkesztő és a PageMaker kiadványszerkesztő programok kezelésére vonatkozó tanácsok külön fejezetben találhatók. Egyes esetekben azonban előfordulnak átfedések. A rovatok egységének meg­tartása érdekében az egymással szoros kapcsolatban álló eljárások nincsenek szétdarabolva progra­mok szerint. Így pl. a PageMaker-ben történő nyomtatás módja az I. fejezetben olvasható. A Word kilövő (oldalszámozó) segédprogramjának használata pedig a PageMaker program Booklet funkciójának ismertetésénél található.

Ha művünk itthon nagy sikert ért el, idővel gondolhatunk a külföldi megjelentetésére is. Erre azonban csak akkor van esélyünk, ha lefordíttatjuk a nagy világnyelvekre, elsősorban angolra. (A világán 1,5 milliárd ember beszél anyanyelvi szinten angolul, és 2,5 milliárd azoknak a száma, akik jól elboldogulnak ezen a nyelven. A skandináv kiadók pl. a számítástechnikai szakkönyveket le sem fordíttatják, hanem az eredeti angolt jelentetik meg.) A magyarról valamilyen idegen nyelvre történő fordítás tehát nagyon fontos, mert mennyiben a külföldi kiadók nem tudják elolvasni a művünket, nem fognak érdeklődni utána[12]. Arra ne számítsunk, hogy majd egy külföldön élő magyar olvasónk felhívja az ottani kiadók figyelmét a könyvünkre. Ha meg is tenné, semmire se mennénk vele, mert a döntéshozók nem tudják elolvasni. Az anyanyelvi szakfordítás nem olcsó, és szükség van még lektorálásra is, ami a fordítási díj kb. 50%-a. Jelenleg a szakfordítók 2,5 Ft-ot kérnek leütésenként az idegen nyelvről magyarra, és 2,7 Ft-ot a magyarról idegen nyelvre történő fordításért. Ehhez jön még a 20%-os forgalmi adó. Ezzel a tarifával számolva csillagászati ár jön ki. Ennek a könyvnek a lefordítása pl. ÁFA-val együtt 8 millió 580 ezer forintba kerülne. Erre jön még az 50%-os lektorálási díj, ami 12 millió 870 ezer forintra emelné a számlát[13].

Ekkora összeget senki sem tud fizetni egy könyv lefordításáért. A könyvkiadók sem. Nincs az a kiadvány, amely ezt a fordítási költséget elviselné. Ezért a kiadók nem általános, hanem műfordítókat alkalmaznak. A műfordítót szerző ívenként fizetik. Egy ív 40 000 leütést tartalmaz. (Szóközök nélkül értendő. A leütések számának meghatározásnál a Word à Eszközök menü à Szavak száma parancsát használják.) Egy szerzői ív lefordításért átlag 25 ezer forintot fizetnek a kiadók, ami kb. 0,6 Ft/leütést eredményez. Ezzel a díjjal kalkulálva egy átlagos terjedelmű (A/4 ív méretű, 200 oldalas) zsebkönyv fordítási díja csupán 200 ezer forintra adódik. A szakkönyvekért azonban többet fizetnek. Ebben az esetben az ár megállapodás kérdése. Anyanyelvi szakfordító azonban 1,2 forint/leütésnél alacsonyabb áron nem fogja vállalni ezt a munkát. Ne fordítóirodákkal dolgoztassunk, hanem magánszemélyekkel, mert az irodák a rezsiköltségüket is ráterhelik a számlára. Ráadásul szóközökkel együtt számolják a leütéseket.

A műfordítói díj nem sok, de a kiadók folyamatos munkát, biztos megélhetést garantálnak a fordítóknak. Így bár külső munkatársként tevékenykednek, minden hónapban akkor jövedelemre tesznek szert, mintha a kiadó alkalmazottjai lennének[14]. Valójában azok is, csak otthon dolgoznak. Ebből kifolyólag mi is műfordítót keressünk. Anyanyelvi műfordítót, szaklektort nem könnyű találni. A http://forditokereso.hu honlapon azonban közel 800 fordító kínálja szolgálatait. Itt arra is van lehetőség, hogy pályáztassuk a fordítókat. A weblapra írt felhívásunk nyilvánossá válik, és bárki válaszolhat rá. Bár egyelőre csak néhány tucatnyi regisztrált tagja van, a http://www.fordit.hu honlapon is kereshetünk fordítót, lektort. (Kattintsunk rá a kiválasztott fordító nevére, és megjelenik a referenciaablak, ahol megtaláljuk a szakterületét, lakcímét, stb.) Ezen túlmenően több száz fordítóiroda és magánfordító címét tünteti fel a http://forditas.lap.hu honlap. Biztosan találunk közöttük számunkra megfelelőt. Sok külföldön élő, dolgozó magyar vállal fordítást, hogy ily módon tegyenek szert mellékjövedelemre. Ők nem a kinti, hanem az itthoni tarifa szerint dolgoznak.

Mind gyakrabban fordul elő az is, hogy külföldiek telepednek le nálunk, és fordításból, nyelvtanításból élnek. Mivel nem beszélnek tökéletesen magyarul, általában csak lektorálását vállalnak. (Ettől nem kell megijedni, mert ezek a fordítók többnyire vegyes házasság útján kerülnek hozzánk, és ha valamit nem értenek, a házastársuk kisegítő őket.) A velük lektoráltatott fordítás garantáltan tökéletes lesz. Óvakodjunk a gyanúsan alacsony áron fordítóktól. Ebben a szakmában is sok a kontár, és a silány minőségű, olvashatatlan fordítással csak lejáratjuk magunkat, nevetségessé tesszük a könyvünket[15]. Ezt követően újra kell fordíttatni az egészet, és így már jóval többe fog kerülni, mintha profi fordítóval dolgoztattunk volna. Ráadásul ezután sem lesz tökéletes. Az újrafordítást végző benne fogja hagyni azokat a mondatokat, amelyek nem tökéletesek ugyan, de még érthetők. Ne kísérletezzünk olyanokkal, akik csupán tanulták a nyelvet. Tökéletes fordítást csak anyanyelvi fordító tud készíteni. Ráadásul nem is drágábbak, mint az amatőrök. Nagyobb terjedelmű műveknél arra is legyünk tekintettel, hogy a fordító, illetve lektor főállásban fordítson. Ha a munkahelyén 8-10 órát dolgozik, akkor csak hétvégén fog fordítani, ami azt eredményezi, hogy évekig várhatunk, amíg elkészül egy több száz oldalas könyvvel.

 

Még azok is hasznát vehetik ennek a műnek, akik csak egy-egy levelet akarnak megírni és kinyomtatni, vagy csupán az e-mail postájuk bonyolítását szeretnék meggyorsítani. Word-ben ugyanis sokkal könnyebben és gyorsabban lehet levelet írni, mint az e-mail posták erre a célra létesített felületén. Ebben az üzemmódban ugyanis nem mindig állnak rendelkezésre a szövegformáló eszköztárak, így az e-mail levél nem sokban különbözik a régi táviratok minőségétől. Ráadásul jóval tovább tart a megírása[16]. Azért is érdemes ezt a szerkesztési módot választani, mert ha egy hosszú levél végén véletlenül rákattintunk a Töröl gombra, az egész szövegállomány kitörlődik a címzéssel együtt, és kezdhetünk mindent elölről. A Word-el ellentétben az e-mail posta szer­kesztője nem kérdez rá, hogy valóban törölni kívánjuk-e a levelünket. Bonyolult műveleteknél, pl. fájlok csatolásánál elég egy rossz mozdulat, és minden eltűnik. Utána hiába nyomkodjuk az eszköztáron a Vissza gombot, az csak a kiindulási helyzetbe visz vissza bennünket, vagyis a levélírás kezdetére. (A vonalak túlterhelődése esetén az is előfordulhat, hogy a kész levél tűnik el. Ezért mielőtt elküldenénk, jelöljük ki az egész szövegállományt, és a Ctrl + C billentyűkombinációval küldjük Vágólapra. Így a vonal megszakadása esetén nem ér bennünket pótol­ha­tatlan veszteség. A Ctrl + V billentyűkombinációval egy pillanat alatt bemásolhatjuk az újon­nan nyitott levélbe.) Csúcsidőben történő internetezés közben gyakoriak a lefagyások is. Ebből csak az Explorer, illetve az általunk használt böngésző program bezárásával tudunk kijönni, ami maga után vonja a postafiókunkkal való kapcsolat megszűnését is.

A Word-ben történő levélírás legnagyobb előnye a helyesírás-ellenőrzés. Az e-mail szolgáltató szerverei általában nem rendelkeznek ezzel a funkcióival, vagy ha igen, ennek a segédprogramoknak a használata meglehetősen nehézkes és lassú. Az Outlook Express képes ugyan arra, hogy a Word program feltelepítése, és megfelelő beállítás esetén el­lenőrizze a nyelvhelyességet, de ezt sokan nem szeretik használni. Ennek oka, hogy a Micro­soft levele­ző­prog­ramjai vannak kitéve leginkább a hackerek támadásának. Aki ragaszkodik a rendsze­rező, karbantartó levelezőprogramokhoz, az Outlook helyett használja az ingyenes Pegazus mail-t, vagy az olcsó The Bat! és Eudora programot. Ezek még nem váltak a hackerek cél­pontjává. Az Eudora 6.0 levelezőprogram a PC World folyóirat 2003 októberi számának CD-mellékletéről is feltelepíthető. (Ismertető a 138. oldalon.) A The Bat 30 napig ingyen használható legújabb változata a PC World folyóirat 2003 novemberi számának CD-mellékletén található.

Ha továbbra is az Outlook Express-t kívánjuk használni, legalább frissítsünk 6.0-ra. A régi változatokban ugyanis annyi a biztonsági rés, mint lyuk a rostán, és még meg­szabadulni sem tu­dunk a fertőzött levéltől. Törlésekor ugyanis szabálytalan műveletre hivat­kozva leáll a rend­szer. A leggyakrabban használt levelezőprogramok használatával kapcsolat­ban hasznos taná­csokhoz juthatunk a CHIP folyóirat 2003 áprilisi számának 50 tipp e-maile­zéshez című cikkéből (136-143. oldalak). Ebből többek között megtudhatjuk, hogy Outlook Express-ben hogyan tudjuk átvinni a címjegyzékünket egyik gépről a másikra. A cikk az Eudora, a The Bat! a Messenger és az Outlook Express használatával foglalkozik.

A legegysze­rűbb azonban a leve­le­zőprogramok mellőzésével, az e-mail szolgáltatók webfelüle­téről levelezni. Postafiókunkat közvetlenül is használhatjuk a böngészőn át. A szolgáltató számítógépén történő levelezés nagy előnye, hogy a levelezőrendszer állandó felügyelet alatt álló, professzionális számítógépük kiszűri a vírusos küldeményeket, és figyelmeztet bennünket a veszélyre. A Mailbox már nem is engedi tovább a fertőzött küldeményeket. Csupán egy értesítőt küld róla, hogy honnan, milyen címről kaptunk vírusos levelet. Ha akarjuk, rákérdezhetünk, hogy valóban a feltüntetett feladótól származik-e. Ezt a nagyfokú biztonságot az Outlook Express nem biztosítja nekünk, sőt ez a levelező program alapbeállításban megnyitja a levélmellékletetek is, és mire észbe kapunk, már hemzsegnek a vírusok a számítógépünkön. Szerencsére a többi levelező program nem ennyire készséges, de naponta frissített komoly vírusölő program nélkül ezeknél is könnyen megtörténhet a baj. A webes felületről történő levelezés előnye még, hogy nem lehet kikémlelni. A munkahelyi alkalmazottakat megfigyelő programok nem találják meg, kívülállók nem tudják elolvasni ezeket a leveleket.

Levélírás közben előfordulhat, hogy nem tudjuk javítani a szöveget. A kihagyott betű beírásakor az utána következő törlődik. Ennek oka, hogy véletlenül lenyomtuk az Insert billentyűt, és a program átváltott átírásos üzemmódra. Nyomjuk le még egyszer, és ez a gond megszűnik. Ha Word-ben, a helyesírás-ellenőrző program közreműködésével írtuk a levelet, akkor csak rá kell küldeni a Vágólapra, és betölteni az e-mail munkalapra. (Tegyük a kurzort a munkalap elejére, majd nyissuk le a böngésző Szerkesztés menüjét, és adjuk ki a Beillesztés parancsot, vagy használjuk a Ctrl + C és Ctrl + V billentyűkombinációkat.)

A régi, kis képernyős számítógépeken oly sok helyet foglal el az Explorer eszköztára és az ingyenes szolgáltatások reklámcsíkja, hogy a postafiókunk tartalmából sokszor csak egy-két ujjnyi széles felület látszik. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy nem tudunk szabályosan kilépni a postafiókunkból, mert a Kilépés webkapocs legalul van, és már nem látszik. Ezen a helyzeten némileg javíthatunk az Explorer eszköztárának zsugo­rí­tásával. Nyissuk le a Nézet menüjét, és adjuk ki az Eszköztárak, majd a Testreszabás paran­csokat. A megjelenő párbeszédablak Szövegbeállítás kijelölő­sávjába állítsuk be a Nincsenek szövegcímkék, az Ikonbeállítások kijelölősávba pedig a Kis ikonok utasítást, majd kattint­sunk a Bezárás gombra. Ha csak átmenetileg szeretnénk nagyobb helyhez jutni, akkor nyomjuk le az F11 vezérlőbillentyűt. Erre eltűnnek az eszköztárak (csak a Címsáv marad meg) és felugrik, megnyúlik a webfelület. Most már könnyebben levelezhetünk, és elérjük a legalsó web­kapcsot is. Az F11 billentyű újbóli megnyomásával visszatérhetünk a normál állapotba.

Postafiókunk megnyitásakor nem kell a szolgáltatónk URL címét minden egyes alkalommal beírni az Explorer címsávjába. Az első megnyitás után kattintsunk a bal egérgombbal a címsáv bal szélén látható kis ikonra, és húzzuk az Állapotsor Hivatkozások mezejére. Legközelebb már csak rá kell kattintani a Hivatkozások ikon jobb szélén található kis nyílra, és a lenyíló menüből válasszuk ki postafiókunk címét. (Ha nem látható a Címsávon, nyissuk le a Nézet menüt, adjuk ki az Eszköztárak parancsot, és az oldalra nyíló almenüben aktiváljuk a Hivatkozások utasítást.) A Hivatkozások listát lenyitó nyíl nem minden programváltozatban kötődik szorosan az ikonhoz. Amennyiben Állapotsor végén található szabad hely, akkor behúzhatjuk közéjük a leggyakrabban használt weblapokat. Az Office programok eszköztárának bővítéséhez hasonlóan itt is egy I alakú pálcika mutatja a bekerülési helyet. Az eszköztárban levő címek sorrendje egérhúzással utólag átrendezhető. Kattintsunk a bal egérgombbal az egyes webcímek előtti ikonra, és húzzuk előrébb vagy hátrább a listában. (Az új helyét egy vízszintes fekete vonal jelzi.) Az ily módon átrendezett lista első tételeiből annyi fog megjelenni a Címsáv mögött, amennyi elfér. Ily módon a lenyíló Hivatkozások listából könnyen fel lehet hozni címeket. Torlódás esetén a sor végén álló cím nem semmisül meg, hanem lemegy az alaphelyzetben láthatatlan listába.

Annak érdekében, hogy több hely álljon a rendelkezésünkre, szüntessük meg az Ugrás gombot. (Ez az ikon ugyanazt teszi, mint az Előre ikon, így semmi szükség sincs rá.) Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a lenyíló menüben hatálytalanítsuk az Ugrás gomb utasítást. Ettől csak a Cím beviteli mező fog megnyúlni. A jobb szélén található határoló keret elmozdításával azonban a Címsáv lerövidíthető. (Kattintsunk a bal egérgombbal a határoló vonalára, és amikor a kurzor kétirányú nyíllá vált, húzzuk balra. Az Explorer 6.0 és a többi fejlett böngésző program már nem ad lehetőséget a gyakran használt webcímek Címsávra húzására. Időközben ugyanis oly sok honlap került a világhálóra, és olyan hosszú lett az elérési útvonaluk, hogy a feltüntetésükhöz szükség van a teljes hosszúságú címsorra.) Akkor sincs gond, ha a legfontosabb után más weblapokat is felkerestünk, és elfelejtettük behúzni az előzőt a Hivatkozások vagy a Kedvencek mappába. Az Explorer ugyanis tárolja a felkeresett, megnyitott weblapok címét, és képes a címlista megjelenítésére is. Ehhez kattintsunk a Címsáv jobb szélén levő kis nyílra, vagy nyomjuk le az F4 billentyűt. Ez a képessége azonban csak a gép elzárásáig marad meg. Ezért címünk lenyílt listából való visszaküldése után a fentiek szerint gondoskodjunk a tartós megőrzéséről. Akkor sem kell beírni a címsávba a teljes URL címet, ha csak ritkán használjuk, és nem húztuk be a Hivatkozások listába. Írjuk be a honlap azonosítóját, majd nyomjuk le a Ctrl + Enter billentyűkombinációt. Erre az Explorer automatikusan elé írja a http://www. előtagot, majd a végéhez illeszti a .com utótagot. (Magyar honlapoknál csak az utóbbit kell törölni, és átírni .hu-ra.)

Ha az internetezést mindig postafiókunk megtekintésével akarjuk kezdeni, célszerű beállítani kezdő weboldalnak. Ennek módja is nagyon egyszerű. Amennyiben a szolgáltató ezt a lehetőséget nem ajánlja fel, húzzuk rá az URL cím előtti kis ikont az eszköztár Kezdőlap ikonjára. Erre az ikonra kattintva internetezés közben is bármikor visszatérhetünk a kezdőlaphoz. Ha a címsávba beütünk két pontot, és lenyomjuk az Enter billentyűt, szintén a kezdőlap jelenik meg. Közösségi gépeken gyakran gondot okoz, hogy mindenki mást akar kezdőlapként beállítani. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az Explorer, illetve más böngésző programok elindítása után elindul a kapcsolat kiépítése az előző használó által beállított honlappal. Amíg ez be nem fejeződik, a böngésző nem fogad el új utasítást. Csak ezt követően nyílik meg az áltatunk beállított weblap. Ez esetben vaklapra van szükség, ami nem nyit meg semmit. Az Explorer elindítása után nyissuk le a Nézet (Eszközök) menüt, és adjuk ki az Internetbeállítások parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Kezdőlap szektorában nyomjuk meg az Üres lap, majd az OK gombot. Az Explorer következő indításnál már a vaklap fog megjelenni, vagyis nem történik semmi. A Hivatkozások vagy a Kedvencek menü lenyitásával gyorsan beállíthatjuk az általunk használni kívánt weblapot. Ha egy magyar honlap külföldi szerverre kerül, előfordulhat, hogy az ékezetes betűk helyén kis téglalapok jelennek meg. Ilyenkor általában nincs szükség a szöveg átkonvertálására. Nyissuk le az Explorer Nézet menüjét, és adjuk ki a Kódolás, majd a Közép-euró­pai (Windows) parancsot.

Visszatérve a levelezésre egyszerűbb lenne csatolt fájlként elküldeni a rövid leveleket is, de a vírusoktól hemzsegő Interneten sokan félnek a mellékletek megnyitásától. A legtöbb vírus ugyanis ily módon érke­zik a gépünkre. Ezért mind többen vannak, akik meg sem nyitják az ismeretlen feladótól érkező csatolt fájlokat, hanem olvasatlanul kidobják a kukába. A leveleket azonban elolvassák, vagy legalábbis átfutják. Köny­vek vagy más nagyobb terjedelmű anyag továbbítása esetén elkerülhetetlen a melléklet haszná­lata. Ez esetben sokat tehetünk a címzett bizalmának elnyerése érdekében, ha elküldés előtt a fájlt átkonvertáljuk RTF formátumra. A hackerek ugyanis többnyire a .doc kiterjesztésű fájlokat fertőzik meg. Mivel ez szakmai körökben közismert, sokkal nagyobb a valószínűsége egy RTF formátumú melléklet megnyitásának.

Ha mi kaptunk vírusgya­nús Word dokumentumot, akkor WordPad-del nyissuk meg. Ez a program ugyanis nem célpont­ja a hackertámadásoknak, és a makrovírusokat sem tudja kezelni. A legbiztonságosabb azon­ban .txt formátumban kérni a hosszabb közlendőket. A Jegyzettömbben rögzített szövegállo­mány ugyanis nem képes semmilyen járulékos információt magával vinni. Ennélfogva fertőzött gépekből nem hoz át vírust. Ismeretlen helyről származó .txt kiterjesztésű mellékletet azonban ne nyissunk meg, mert könnyen előfordulhat, hogy maga a levél a vírus. A megnyitott szöveg nem más, mint a vírus programja, ami aztán megállíthatatlanul befészkeli magát a gépünkbe.

Egyébként a számítógépvírusoktól való félelem egyáltalán nem alaptalan, mert számuk je­len­leg több mint 150 ezerre tehető, és mennyiségük évente 15-20%-kal nő.[17] Csupán 2002-ben 10,7 milliárd dollár kárt okoztak a vi­lágban. Van olyan is közöttük, amely 24 óra alatt 2,2 millió gépet fertőzött meg. Ez azonban semmiség a legújabb vírusok terjedéséhez képest. Az Oroszországból elindított MyDoom vírus 1 perc alatt 5 millió számítógépet fertőzött meg. Némelyik pusztító rutinja beférkőzik a Windows minden mappájának összes almappájába, és a fájlokat kitörölve a gép elindítását is megakadályozza. Ennél is veszélyesebbek azok a vírusok, ame­lyek találomra kiválasztanak egyet a dokumentumok közül, és azt megfertőzve továbbküldik. Így bizalmas információk kerülhetnek idegenek kezébe. Szinte biztos, hogy vírust tartalmaznak a .vbs, az .scr és az .exe[18] kiterjesztésű állományok. A veszély mértékére jellemző, hogy 2005-ben naponta 50 milliárd e-mail levelet küldtek el, és minden századik levél vírusfertőzött volt.

Különösen nagy a fertőzés veszélye Windows XP-ben, mivel ez az operációs rendszer alapbeállításban elrejti a kiterjesztést. Ezért a legalantasabb netkalózok olyan fájlnevet alkalmaznak, amely kiterjesztett névnek tűnik (pl. grafika.jpg). Ehhez hozzákapcsolódik a fertőzésre utaló .vbs kiterjesztés, amit a Windows XP nem jelenít meg. Így sokan gyanútlanul megnyitják az ártalmatlannak látszó képfájlt, és mire rájönnek a trükkre, már megállíthatatlanná válik a pusztítás. A baj elkerülése érdekében az XP rendszert használók első dolga az legyen, hogy állítsák vissza a kiterjesztés megjelenítését. (Ennek módja az Ablakok formázása című rovatban található.)

Csatolt fájlok küldésénél gondot okoz, hogy az ingyenes e-mail posták erősen korlátozzák a terjedelmét. Freemail esetén max. 5 MB, míg a Microsoft által felvásárolt és működtetett Hot­mail-nél csupán 500 KB-nyi anyagot lehet csatolni. (Fogadni azonban tudnak nagyobb terje­delmű anyagot. A Freemail pl. átveszi a Mailbox 10 MB-os mellékletét is. Ha az el­küldeni kívánt fájl mérete meghaladja a megengedett értéket, fel kell darabolni a fájlt, és részeit külön levélben kell elküldeni. A kísérő levélben tüntessük fel, hogy pontosan mit küldtünk el, és az egyes részeket hogyan, mivel lehet összeilleszteni. Az Outlook Express azonban nem tudja magától összerakni a küldeményt. Ehhez a Ctrl billentyű lenyo­mása után kattintsunk a mel­léklet egyes részein, és az Üzenet menüben adjuk ki az Össze­fűzés és dekódolás paran­csot. A tovább nyíló ablakban meghatározható az összefűzés sorrendje. Ezt követően a csatolt fájl külön menüben fog megjelenni.

Aki ez esetben is idegen­kedik a minden Windows operációs rendszerben megtalálható Out­look program haszná­latától, elvégezheti az összeillesztést egy állománykezelő programmal is (pl. Windows (Total) Commander). A dara­bolt fájlokat először ment­sük el a merevlemezre, majd a jobb egérgombbal jelöljük ki az első fájlt, és adjunk neki vala­milyen nevet (pl. dokumentum 001). A többit is ugyanígy nevez­zük, és értelemszerűen a 002, 003, ... sorszámmal lássuk el. Utána jelöljük ki az első fájlt, majd nyissuk le a Fájl menüt, adjuk ki a Fájlegyesítés parancsot, és a tovább nyíló Összeillesztés ablakba írjuk be a hordozó nevét, ahová helyezni szeretnénk. Az OK gomb megnyomás után egy pillanat alatt lezajlik az össze­illesztés, és a precízen összerakott dokumentum megjelenik a kívánt helyen.

Mellesleg ezzel a rendkívül hasznos, és sokak által használt programmal könnyen elvégez­hető a fájldarabolás is. Ez esetben keressük meg a feldarabolandó fájlt a megfelelő hordozón, majd jelöljük ki a jobb egérgombbal. Használhatjuk a bal egérgombot is, de előtte nyomjuk le a Ctrl billentyűt, vagy állítsuk át a program működését. Ennek módja, hogy a Beállítások menü lenyitása után kiadjuk az Általános beállítások parancsot, és a tovább nyíló ablakban akti­váljuk a Működés fület. A feltáruló tábla Kijelölés egérrel szektorában érvénye­sítsük a Bal gombbal (Windows módszer) utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. (Ezt követően nem pirossal jelölődik ki a fájl, hanem bekereteződik.) Kijelölés után nyissuk le a Fájl menüt, adjuk ki a Fájdarabolás parancsot. A tovább nyíló Darabolás ablakban adjuk meg a hordozót, ahová helyezni szeretnénk, majd az alatta a levő A fájlok mérete kijelölő­sávban állítsuk be a darabolás mértékét. Ez a jelenlegi és a régi flopi­lemez-kapacitásokhoz igazodik. Nekünk azon­ban nem szükséges ezeket választani. E-mail posta használata esetén beírhatjuk az 500 k, vagy más értéket is. Az OK gomb megnyomása után pillanatok alatt végbemegy a darabolás.

A gyorsaságon kívül nagy előnye még ennek a módszernek, hogy az összerakás is hasonlóan gyorsan, és adatvesztés-mentesen végezhető el a fentiek szerint. (Kattintsunk a .crc kiterjesztésű összefűző fájlra, és most a Fájlegyesítés parancsot adjuk ki a Fájl menüben. Ha nem a kívánt mappa nyílik meg a bal és a jobb oldalon, akkor a Szokásos eszköztár Könyvtárfa ikonjára kattintva hívjuk elő a meghajtók tartalmát, és keressük ki rajta a mappánkat, majd nyomjuk meg az OK gom­bot. (Ezt mindkét oldalon meg kell tenni, különben a darabolt fájl arra a meghajtóra, mappába kerül, ahol előzőleg a Total Commander ablak állt. A bal és jobb oldali ablakokat a cím­sorukra kattintva aktiválhatjuk.) Hosszú fájlnevek használata esetén előfordulhat, hogy nem látjuk a végét, így nem tudjuk kiválasztani. Ebben az esetben a listahasábok fejlécén mutassunk az egérkurzorral a Név és a Kit felirat közé, és amikor átalakul kétirányú nyíllá, nyomjuk meg a bal egérgombot, majd húzzuk a két oszlopot elválasztó határoló vonalat jobbra. Ezt a Kit (Kiterjesztés) és a Méret felirat között is célszerű megtenni, ha valamelyik fájl terjedelme gyanúsan kicsi. Ez esetben a MB-ot jelölő szám nem látszik.

Ismét visszatérve az elektronikus postaszolgálatra az e-mail címek azonosítóját nem kell mindig kisbetűvel írni. Ha a saját nevünket használjuk azonosítóként, nyugodtan írhatjuk a kezdőbetű­ket nagybetűvel is. A honlapokban vagy más URL címekben is használhatunk nagybetűket. Arra azonban ügyeljünk, hogy az ország vagy a szolgáltató megjelölése után, a weblapokra veze­tésben már csak kisbetűket használhatunk. Tehát a .hu vagy a .com-ot követő / jel után már nem írhatunk önkényesen nagybetűt, mert akkor a keresőprogram nem találja meg az ol­dalt. Az URL címek betűit a felhasználó is megváltoztathatja. A nagybetűkkel írt honlapazo­nosítót pl. nyugodtan írhatjuk kisbetűkkel is. A keresőprogram így is megtalálja. (Utána kija­vítja a beviteli sávban a helyes formára.) Az e-mail címben szereplő személynevet vagy cég­ne­vet is írhatjuk kisbetűvel, de ennek a címzett nem biztos, hogy örülni fog.

A cím feltüntetésekor fokozott gonddal járjunk el, mert ha hibásan írjuk be, levelünk nem fog célba érni. A tévesztés elkerülésének legjobb módja, hogy nem kézzel gépeljük be, hanem bemásoljuk az e-mail és URL címeket. Az elektronikus forrásanyagból, vagy a hozzánk érkező levél feladó mezejéből másoljuk Vágólapra a <...> jelek között levő e-mail címet, és illesszük be a Cím beviteli mezőbe. Sokan ennyit sem tesznek, hanem visszairányítják a levelet. Rá­kattintanak a Válaszol ikonra, majd a kapott levél elejére, végére, vagy az egyes kérdések után beírják a választ. Az Elküldés gombot megnyomva a levelezőrendszer megfordítja a küldemény irányát, és visszairányítja a feladónak. (A két szövegrész nem keveredik össze, mivel a mi eredeti levelünk sorai <...> jelek közé kerülnek.) Ez a megoldás nem szép, de praktikus. A címzettnek is előnyös, mert így látja a kérdéseit is, amelyekre választ kapott. Nem kell keresgetni az elküldött levelek között.

Ezt a módszert azonban nem célszerű túlzásba vinni. Sokan tízszer is oda-vissza irányít­gatják ugyanazt a levelet. A félreérthetőség elkerülése, és a könnyebb tájékozódás érdekében töröljük az előző levelek tartalmát. Csak a legutolsó üzenetet tartsuk meg a válaszadásnál, vagy nyissunk új levelet. Azért is célszerű a levélfolyamot három-négy válasz után megszakítani, mert ha a partnerünk mellékletet küld, nem vesszük észre. A levelezőrendszer ugyanis a mellékleteket lerakja a levélkígyó legaljára, ahová a legújabb válasz olvasása során valószínűleg nem fogunk lemenni. Ha bonyolult levelet küldünk, célszerű a kérdéseinket pontokba szedni. Így a válaszolónak nem kell megismételni őket, elég ha a sorszámokra hivatkozik. A sorba rendezés azzal az előnnyel is jár, hogy a válaszadó nem siklik át egyetlen kérdésünk felett sem. Fontos döntés közlésekor pedig küldjünk új levelet. Ezzel jelezzük a címzett felé, hogy a szokásosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a személyének és az általa képviselt ügynek. Ezeknek az apró szabályok­nak az ajánlása sokak számára körülményeskedőnek tűnik, de ne feledjük, hogy az emberek többsége úgy kezeli az e-mail postáját, mint a postaládájába tömködött reklámkiadvá­nyokat. Ha első pillantásra nem nyeri el a tetszését, egy kattintással a kukába küldi, meg­sem­mi­sítésre ítéli. Hiába csiszoljuk, tökéletesítjük órákon át a tartalmát, a külseje alapján döntik el, hogy érdemes-e elolvasni.

Az ugyancsak ingyenes Mailbox 10 MB terjedelmet engedélyez a csatolt fájlokra. Levél for­májában is elküldhetünk több megabájtnyi anyagot, de ezzel vigyázzunk, mert levelező munka­lap­ra küldve megszűnik minden formázás, csak a szöveg tartalma továbbítódik. Ne alkalmaz­zunk különleges karaktereket (pl. szimbólumokat) mert ezeket az e-mail szerver nem tudja kezelni. Helyette odaírja az Unicode szabványban birtokolt kódszámát, ami meglehetősen ron­dán néz ki. (Aki akarja, utánanézhet a szabványban, hogy milyen karakterről van szó, de ezt senki sem te­szi meg.) Így jobb, ha tudomásul vesszük, hogy az e-mail levél nem az a hely, ahol bizo­nyít­hat­juk a tipográfiai képességeinket.

Feldolgozásra, szerkesztésre váró szövegállományt soha ne küldjünk el e-mail levélként. A levelezőrendszerek munkalapjára felmásolt szöveget ugyanis a program a saját formátumának megfelelő hosszúságú sorokra tördeli. Ezeket az új sorokat kialakító jeleket azonban egyetlen szövegszerkesztő, illetve dokumentumszerkesztő program sem ismeri. Így nem tudjuk formázni a szövegállományt. Kijelölésekor minden beviteli sáv kiürül az eszköztárakban, és a beállított értékek nem jelennek meg rajta. Ha nem tudjuk mellékletként ismét bekérni az anyagot, akkor meglehetősen fáradságos munka vár ránk. A szövegállományt csak úgy tudjuk formázhatóvá, kezelhetővé tenni, hogy az egyes sorok elé rakjuk a kurzort, és a Backspace billentyűvel az előző sorhoz zárjuk. Ráadásul még a szóköz billentyűt is le kell nyomni, mert az egyes sorok szorosan egymás mellé záródnak.

Mellesleg ezeket a sortörő jeleket sokszor a levelező rendszer szövegszerkesztő programja sem tudja kezelni. Ha a kész levélbe betoldunk egy mondatot, akkor az egész szövegmező szétesik. A program nem képes újratördelni. Csak úgy tudjuk ismét összefüggővé tenni, hogy az új sorokba tolódott félmondatokat a Backspace billentyűvel visszaküldjük az előzőbe. Ez a helyzet főleg a Free­mail levelezőrendszerre jellemző. Ezen túlmenően javítgathatjuk a helyesírási hibákat is. A Free­mail pl. nem ismeri az idézőjelet. Ezek helyére felismerhetetlen karaktereket rak. Ebben a rendszerben ha nem .text vagy .doc formátumú a melléklet, akkor jobb, ha tömörítjük. A tömörített fájlba ugyanis a program nem tud belenézni, így nem fordulhat elő, hogy ismeretlen formátumra hivatkozva megtagadja a megnyitását, vagy indokolatlanul vírusfertőzést jelez.

Ügyeljünk arra is, hogy a postafiókunk mérete, állo­má­nyaink összterjedelme nem haladhatja meg a szolgáltató üzletszabályzatában megadott érté­ket. Ez a tárterület Freemail esetében 25 MB. Ezért a nagy terjedelmű kapott vagy küldött leve­leket időnként ki kell selejtezni. Ha a webes interfész karbantartását elmulasztjuk, a ne­künk küldött levelek visszamennek a feladóhoz egy hibaüzenet kíséretében. Ne tévesszen meg bennünket a megtelt postaládánk alatti figyelmeztetés: A levelei tárolására szolgáló terület hamarosan betelik! (Ráadásul még levelet is tudunk küldeni, így joggal hihetjük, hogy rá­érünk még a selejtezésre. Ez az engedékenység azonban csak a kimenő levelekre vonatkozik, a bejövőkre már nem.) Ha csak néhány kilobájttal túllépjük a megengedett értéket, a nekünk kül­dött levelek nem érkeznek meg. Miután nem kapunk értesítést a visszaküldésről, csodál­koz­ha­tunk, hogy miért nem válaszolnak nekünk.

Mailbox szerveren a tárterület 100 MB lehet. Annak érdekében, hogy ne teljen meg olyan hamar a posta­lá­dánk, a csatolt fájlt tömörítve továbbítsuk. Így kevesebb helyet foglal, hamarabb odaér, és job­ban védve van a vírusoktól. Ha egyszerre több fájlt kívánunk továbbítani, ne egyenként tömö­rítsük őket, és ne gyűjtsük mappába. A program ugyanis a mappát megnyitja, és utána egyen­ként kell a fájlokat elküldenünk. Jobban járunk, ha az egyes fájlokat egy közös fájlba tömörít­jük. (Gyűjtsük mappába, és tömörítsük le.) A tömörített mappát egészben fogja továbbítani. A megtelt postaládát ne töröljük ki, mert a benne levő levelekre bármikor szükség lehet. Selejtezzük ki az érdektelen leveleket, piszkozatokat, vissza­igazolásokat, a többit pedig mentsük ki számítógépünk merevlemezére. Ott tömörítsük, és helyezzük egy mappába. Amikor a mappa terjedelme elérte a 700 MB-ot[19] másoljuk CD-lemez­re. Ily módon minimális költséggel hosszú évekig megőrizhetjük a teljes levelezésünket. (Ha életünk végéig szükségünk van rá, tízévente másoljuk át egy másik lemezre, mert a jelenlegi optikai adathordozók nem túl tartósak.)

Amennyiben a megírt levél elküldése után nem jelenik meg a Levelét sikeresen elküldtük üzenet, ne aggódjunk. Az üres munkafelület arra utal, hogy a szerver túlterhelt. Levelünk nem veszett el. A központi tárolón megvan, és a forgalom csökkenésekor (legkésőbb az éjszakai órákban) cél­hoz ér. Ekkor bekerül a postafiókunkba is az Elküldött levelek közé. Ha ez nem történik meg, akkor sem veszik el, hanem bekerül a Piszkozatok közé. Onnan előhívva ismét elküldhetjük. Sajnos az ingyenesség ezzel jár. Olyan nagy a forgalom, hogy a szabadon használható leve­le­ző­rendszerek nem bírják a rohamot. Csúcsidőben nagyon lelassulnak. A zsúfoltság ellené­re azért is érdemes áttérni a Mailbox levelezőrendszerre, mert igen gyors, precíz, pontos, és sok többletszolgáltatást kínál. Erre a postafiókra nem érkeznek rendszeres, az üzemeltető által küldött reklámlevelek sem, a külföldről jövő reklámlevelek pedig kiszűrhetők. Csupán egy szalagreklám talál­ható a weblapon, amely könnyen figyelmen kívül hagyható.

Ha hosszabb ideig nem hasz­náljuk a postafiókunkat, az egy idő után automatikusan megszűnik. Freemail esetében ez az idő 90, míg Mailbox-nál 100 nap, Vipmail-nél viszont csak 60 nap. Sokrétű szolgáltatása következtében a Mailbox postát már 300 millióan használják világszerte. A felhasználók száma nálunk is rohamosan nő, ami azt eredményezte, hogy munkaidő alatt szinte megnyithatatlanná váltak a postafió­kok. Ezért a levelezőrendszer hazai üzemel­tetője, a Mail Hungary 2006 februárjában jelentős szerverbővítést hajtott végre, ami sokat javított a helyzeten. Nagy hátránya azonban a Mailbox rendszernek, hogy a levelek újabban nem tölthetők le elektronikusan. Ezért jelöljük ki a monitoron a fejléccel együtt, és a Vágólapon keresztül (Ctrl + C és Ctrl + V billentyűkombinációkkal) másoljuk Jegyzettömbbe. A név megadása során ne csak a címzett, illetve a feladó nevét tüntessük fel, hanem a levél keltét is. Ha több levelezőrendszert használunk, ajánlatos a végén arra is utalni, hogy melyikből származik a küldemény. Megszűnt az SMS-ben vagy hangposta formájában történő értesítés is. Újabban már felár ellenében sem kaphatunk értesítést elektronikus leveleink forgalmáról.

A megújult Mailbox weblapja sokkal szebb lett, és könnyebben használható. Most lehetőség van az Exploreres megjelenítésre is, aki ezt szereti. A megreformált Mailbox már kiemelten kezeli a spam szűrést. A beérkezett levelek alatt megjelent a Spam web­k­a­pocs. A szolgáltató ebbe a mappába gyűjti azokat a leveleket, amelyeket hirdetési céllal, nagy tömegben küldtek a Mailbox ügyfeleknek. (A biztonság kedvéért törlés előtt fussunk át rajtuk, mert a rendszer is tévedhet, és előfordulhat, hogy közéjük keveredik egy magánlevél.) Egyébként a szűrés szigorúsága 10 fokozatban állítható. Ha egy címről rendszeresen kapunk reklámlevelet, itt felvehetjük a saját tiltó listánkra is. A korszerű levelezőrendszerekhez való igazodás jegyében a Levélírás weblapon már szövegformáló eszköztár, sőt helyesírás-ellenőrző is található. Ezekkel meghatározhatjuk az általunk írt levél betűtípusát, sortávolságát, karakterstílusát, betűformáját, stb. Szinte minden funkció elérhető rajta, ami a szövegszerkesztő, illetve dokumentumszerkesztő programokban megtalálható. (Még táblázatokat, sőt képeket is beemelhetünk a levelünkbe.) Miután az elküldött, illetve kapott levelek elektronikus mentési lehetősége megszűnt, most már itt is csak úgy tudunk menteni, hogy a megjelenített levelet a fejléccel együtt kijelöljük, és a Vágólapon át kimásoljuk. Ezzel a módszerrel az a gond, hogy az ily módon archivált levél nem tekinthető hitelesnek, mert utólag bele lehet javítani. A forrás kimutatása azonban továbbra is megmaradt. A Levél fejléc webkapocsra kattintva megjelenik egy ablak, amelyben részletes adatokat találunk a levél feladójáról, és a továbbítás módjáról. Fontos küldemények esetén ezt is érdemes kimásolni, mert ezek az adatok növelik a kapott levél hitelességét.

Számos előnyük mellett a megújított rendszereknek van egy hátrányuk is. Kissé feledékenyek. Ha új levelet írunk, és a kapott levélből elfelejtettük kimásolni a feladó címét, bajban leszünk. A bön­gésző Vissza ikonjára kattintva megjelenik ugyan a beérkezett levél, és Vágólapra másolhatjuk a címet, de az Előre ikonra kattintva a visszatérő levelünk tartalma törlődik. Ennek a hibának a kiküszöbölése érdekében előzőleg jelöljük ki a szövegállományt, és a Vágólapon keresztül másoljuk egy üres Word dokumentumba, vagy a Jegyzettömbbe. Onnan visszamásolva mentesülünk levelünk újraírásától. Ez a veszély szinte minden levelezőrendszer esetén fennáll. Ezért mielőtt elkezdünk tallózni a megnyitott weblapok között, ajánlatos a megírt levelet legalább Vágólapra küldeni. Egyes levelezőrendszereknél az is előfordulhat, hogy túlterhelés esetén a levél nem továbbítódik. Ezért feltétlenül nézzünk be az Elküldött levelek fiókba, és ha nem találjuk ott, akkor a Vágólapról még újraírhatjuk.

Ügyeljünk arra is, hogy egyes rendszerekben az általunk írt levelek nem kerülnek be automatikusan az Elküldött mappába. Vipmail-ben ez csak akkor történik meg, ha az eszköztár felett érvényesítjük az Elmentendő utasítást. Ne csak új levél írásakor aktiváljuk az Elmentendő utasítást, hanem a kapott levél megválaszolásakor, visszairányításakor is. Különben a korábban mentéssel elküldött levél nem fog újra az Elküldött mappába kerülni. Emiatt a viszontválasznak nem lesz nyoma. Amennyiben minden levelet minden esetben menteni kívánunk, változtassunk az alapbeállításon. Kattintsunk a Beállítások mezőre, és aktiváljuk a Testreszabás weblapot. A tovább nyíló ablakban keressük meg az Elküldött levelek mentése tételt, és állítsuk át Igen-re, majd nyomjuk meg a Mentés gombot. A csatolmánnyal ellátott levelet azonban ezt követően sem menti el. Ezért melléklet küldése előtt ne felejtsük el a Mentés kijelölőnégyzet aktiválni.

Mailbox-ban a jelszó terjedelme nincs korlátozva 8 karakterre, mint a Freemail-nél. Ebben a levelezőrendszerben 64 betűből, számból és írásjelekből kombinált jelszót is alkalmazhatunk. Ilyen hosszú jelszót azonban már nem lehet megjegyezni. Még egy jól begyakorolt mondókát alkalmazva is fennáll a tévesztés, melléütés lehetősége. A jelszót azonban nem csak beírni le­het, hanem bemásolni is. Ha élni szeretnénk a hagyományos úton, különféle próbálgatásokkal megfejthetetlen 64 karakteres jelszó adta biztonsággal, akkor másoljuk lemezre vagy pendrive-ra formázatlan jelszavunkat. (Különleges írásjelek alkalmazása esetén Word-ben alakítsuk ki a jelszót, és ne Jegyzettömbben vagy más szövegszerkesztő programban, mert a Jegyzettömb, valamint az ingyenes szövegszerkesztő programok a Fonts (Betűtípusok) mappa betűtábláit eltérő kódkiosztással használják. Emiatt pl. Jegyzettömbben az általunk alkalmazott karakterek helyett más fog megjelenni a jelszóban, amit a szerver nem fogad el. Az AltGr billentyű által kialakítható különleges írásjelek mellőzése esetén a jelszó Jegyzettömbben is kialakítható. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a TXT formátumú dokumentum akkor is megnyílik, ha semmilyen szövegszerkesztő, illetve dokumentumszerkesztő program nincs feltelepítve az éppen használt számítógépre.)

Miután a továbbiakban mentesülünk a begépelés fáradal­mai­tól, használjuk ki a helyzeti előnyünket, és fokozzuk tovább a biztonságot. Ne értelmes szava­kat, mondatokat írjunk egymás mellé, hanem kis- és nagybetűket, számokat vegyesen; külön­féle írásjelekkel, ritkán használt karakterekkel megspékelve. Az azonosító meghatározásánál csupán az angol ábécé áll rendelkezésünkre, de a jelszó kialakításánál bármilyen számot, betűt, és a klaviatúrán felelhető összes írásjelet alkalmazhatjuk. (Az AltGr billentyűvel előhívhatókat, valamint a szóközt, sőt a programozásban használt backslash karaktert is. A 2006 elején üzembe helyezett szerver azonban a magyar ékezetes betűket már nem fogadja el.) A különleges írásjelek alkalmazásával viszont vigyázzunk. Word-ben kialakítva is érhet bennünket meglepetés. A közösségi házakban, könyvtárakban egyre jobban terjed az ingyenes Linux. Ez az operációs rendszer már az új unikódos betűtáblákat használja, míg a Windows különféle változatai még korábbi kódtábla­kiosztással dolgoznak. Emiatt a Word-ben összeállított jelszavunk Linuxos böngészőbe másolva átíródik, egészen más írásjelek jelennek meg benne.

Mivel az összes karakter száma jóval meghaladja a 64-et, nem alkalmaz­hatjuk mindegyiket. A kiválasztásnál minél kevesebb magánhangzót, és minél több írásjelet használjunk. Egyetlenegy értelmes szó, szótag se forduljon elő benne. Az ismétlések, a gyak­ran előforduló szótagok ugyanis jelentős mértékben segítik a kódfejtőt a jelszó feltöré­sében. Az is nagyon fontos, hogy a billentyűket ne sorban egymás után nyomjuk le, hanem összevissza. Aztán számoljuk meg a karaktereket, nehogy több legyen 64-nél, majd mentsük ki a jelszót flopira vagy pendrive-ra. (A legjobb megoldás, ha jelszókészítésre véletlengenerátort használunk. Ez a kis segédprogram a KeePass Password jelszómenedzselő programban is megtalálható. Letöltési és használati módja A Windows operációs rendszer optimális használata című rovatban olvasható.) Végül állítsuk be a lemez törlésvédelmét. (A jobb alsó sarkában levő kis mű­anyag csúszkát húzzuk le.

A lemezre vagy a pendrive-ra rámásolhatjuk az összes e-mail postafiókunk jelszavát. (Az azonosítót ne írjuk melléjük, mert ha elveszítjük a lemezt, illetéktelen kezekbe kerülve a teljes postánk áttekint­hetővé válik. Ha elfelejtjük, hogy melyik tartozik a használni kívánt postafiókhoz, nincs nagy baj. Másodpercek alatt kijelölhetők, és betölthetők egymás után.) A flopi, illetve pendrive használata során semmi mást nem kell tenni, mint megnyitni, és a kijelölt jelszót Vágólapra küldeni. Utána nyissuk meg az e-mail postafiókunkat, írjuk be az azonosítónkat, majd állítsuk az egérkurzort a Jelszó beviteli mezőbe. Ezt követően nyissuk le az e-mail szolgáltató web­lapjának Szerkesztés menüjét, és adjuk ki a Beillesztés parancsot. (A jelszó a Ctrl + C és a Ctrl + V billentyűkombinációval is beilleszthető.) Betöltése egy pillanat alatt, és hiba­mentesen lezajlik. Így biztosan megnyílik a postafiókunk. (A postafiók létrehozásánál, a jelszó kétszeri megadásánál is ezt a módszert célszerű alkalmazni.)

Ez a jelszó egyébként szerkeze­tileg úgy néz ki, mint az elektronikus aláírás. A különbség csupán az, hogy itt nem 128, hanem 64 bites a jelszavunk. Ez ugyan nem megfejthetetlen, mint a digitális aláírás kódja, de még egy felkészült hackernek is hetekig (különleges írásjelek alkalmazása esetén hónapokig) tart a kikódolása. Ezért ők nem is próbálkoznak vele. Ehelyett kémrobotokat küldenek a számítógépünkre, vagy a világhálón figyelik meg az üzeneteinket. Ezért feltétlenül szerezzünk be egy profi tűzfalat, és rendszeresen frissítsük, hogy a legújabb trójai programokat is képes legyen blokkolni. Jelszavunk és azonosítónk út közben történő megszerzése ellen úgy védekezhetünk, hogy biztonsági vonalon juttatjuk el a szerverig. A Mailbox levelezőrendszer erre is lehetőséget ad. Kattintsunk a Biztonságos (SSL) parancsra. Miután sikerült átverekednünk magunkat a sok üzenettáblán, húzzuk be annak a weblapnak az URL címét a Hivatkozások listába, amelyen a jelszó beviteli mező alatt megjelenik az OK gomb. Legközelebb már ez a weblap fog megjelenni, így a korábbihoz hasonló módon nyithatjuk meg a postafiókunkat. Ma már a korszerű levelezőrendszerekben a jelszó és az azonosító továbbítása védett vonalon történik, azaz nem kapható el útközben. A Freemail levelező rendszerben pl. opcióként kérhető ez a továbbítási mód. A G-mail levelezőrendszerben viszont alapbeállításban folyik a védett adatáramlás. Az általuk használt https:// protokoll nem csak a jelszót és az azonosítót védi, hanem a le- és feltöltött leveleket is titkosítja.

Ha közösségi gépen dolgozunk, ne hagyjuk a jelszavunkat a Vágólapon, mert ott bárki meg­szerezheti. A Start menü à Programok à Kellékek à Rendszereszközök à Vágólap-meg­jelenítő útvonalon nyissuk meg a tartalmát, majd a Szerkesztés menüt lenyitva adjuk ki a Törlés parancsot. A tovább nyíló megerősítést kérő üzenettáblán nyomjuk meg az Igen gombot, majd a bezáró x gomb­jával küldjük vissza a Vágólapot. Word 2002-ben könnyebb dolgunk van. Itt a Vágólap a Ctrl + C + C billentyűkombinációval hívható elő. Ha csak a mi jelszavunk van rajta, kattintsunk Az Összes Törlése utasításra. Amennyiben más beszúrások is vannak rajta, a jobb egérgombbal jelöljük ki a jelszavunkat, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Törlés utasítást. Windows XP-ben a Vágólap tartalma nem jeleníthető meg. Törlése azonban így sem okoz gondot. Valahol a képernyőn jelöljünk ki egy közömbös szót, és küldjük Vágólapra. Az „egylövetű” Windows Vágólapon az új tartalom törli a régit.

Nagy előnye még ennek a módszernek, hogy billentyűfigyelő kémprogramokkal nem lehet kilesni a jelszavunkat. A körülöttünk állók is hiába figyelik az ujjainkat, mivel egy billentyűt sem ütünk le. A Vágólap törlése és a flopi kivétele után semmi nyoma sem marad a jelsza­vun­k­nak. A flopi meghajtóban felejtése ellen legjobb módszer, hogy egy tenyérnyi méretű papírra ráírjuk: LEMEZ KIVÉTELE ! Hajtsuk a papírlapot a lemez köré, és tegyük egy kis nejlon­zacskóba. Amikor kivesszük a flopit a porvédő zacskóból vagy dobozból, tegyük a rajta levő cédulát a billentyűzet elé. Így biztosan észrevesszük a távozásunk előtt. Ha Word-ben alakítottuk ki a jelszavainkat, akkor lemezre mentésük előtt lássuk el jelszóval. (Eszközök menü à Beállítások parancs à Mentés fül.) Így a lemez elvesztése hagyása esetén nem kell a jelszavainkat lecserélni. Ez a jelszóbetöltő mód­szer minden elektronikus levelezőrendszer szerverén alkalmazható. Mivel az értelmetlen, hosszú jelszavak emlékezetből rekonst­ru­álhatat­lanok, az elvesztésből vagy az ellopásból eredő veszteség kivédésére készítsünk a lemezről egy másolatot, amit jól elzárva, biztonságos helyen tároljunk. Arra is számítsunk, hogy a gyakran használt flopi időnként meghibásodik (elveszti a címzését) mely által megnyithatatlanná válik. Ilyenkor formázni kell, ami törli a teljes tartalmát. Amennyiben fennáll a szándékos lopás és jelszófeltörés gyanúja, a biztonsági lemezmásolat segítsé­gé­vel nyissuk meg a postafiókjainkat, és ha­ladék­tala­nul változtassuk meg a jelszavainkat.

Jelszavunk Explorerben való tárolása akkor sem tanácsos, ha egyedül használjuk a számítógépünket. Bármikor előfordulhat, hogy a barátunk vagy a barátnőnk megkér rá, hogy belenézhessen a postafiókjába. A jelszó könnyű elérhetősége esetén megeshet, hogy a mi postafiókunkban is körülnéz. Ezért ha már betároltuk a böngésző memóriájába, sürgősen töröljük ki. Az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki az Internetbeállítások parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk Tartalom fület. Az újonnan nyíló ablak Személyi adatok szektorában kattintsunk az Automatikus kiegészítés gombra. A feltáruló táblán nyomjuk meg a Jelszavak törlése gombot, majd az OK gombokra kattintva mindkét ablakban nyugtázzuk a törlést. Annak érdekében, hogy a továbbiakban se tárolódjanak a használt jelszavak, az Automatikus kiegészítés szektorban aktiváljuk a Jelszavak mentése előtt rákérdezés utasítást. Ezt követően lehetőségünk nyílik rá, hogy megakadályozzuk a megadott jelszavunk elmentését. Ha nem akarjuk a jelszavainkat elektronikus adathordozón tárolni, elfelejtésük ellen úgy védekezzünk, hogy beírjuk egy füzetbe, és a géptől távol, elzárva tároljuk.

Több tucat különböző jelszó esetén már lehetetlen őket fejben tartani, és papírra írva, lemezre töltve is kockázatos ennyi jelszót együtt tartani. Elvesztése, ellopása esetén ugyanis illetéktelen személyek hozzájuthatnak az összes postafiókunk, honlapunk tartalmához, könnyen megnyithatják jelszóval védett dokumentumainkat, vagy akár meg is szüntethetik a postafiókunkat. Ebben az esetben érdemes alkalmazni a Norton Password Manager 2004 programot. Ebben az ingyenes jelszókezelő és űrlapkitöltő programban már nyugodtan feltüntethetjük postafiókunk azonosító nevét is a megfelelő jelszóval párosítva. Emellett beírhatjuk a személyes adatainkat (név, lakcím, telefonszám, bankártyaszám). A Password Manager ugyanis minden adatot kódolva, és jelszóval védetten tárol. (Egyszerűbb egy jelszót megjegyezni, mint több tucatot.) Az adatvédelemre három biztonsági szint áll rendelkezésünkre. Több felhasználót is támogat, és természetesen mindenki csak a saját adatához férhet hozzá. Internetes alkalmazásnál nem kell az egyes adatokat beírni, vagy Vágólapon keresztül bemásolni, mert az űrlapkitöltő funkció mindent a kurzorral jelölt helyre illeszt. A program a PC World folyóirat 2004 márciusi számának CD-mellékletéről tölthető le.

Igen nagy mértékben megnehezíti a jelszófeltörést, hogy Mailbox-ban a belépés nem indítható Enter jellel. Minden egyes jelszó beírása után manuálisan kell rákattintani a belépek gombra. Sajnos ezt a módszert a többi levelezőrendszer nem alkalmazza, pedig ez önmagában is elvenné a hackerek kedvét mások postafiókjának feltörésétől. A legjobb rendszer, a leghosszabb jelszó, és a leggondosabb jelszótárolás sem ér azonban semmit, ha figyelmetlenül használjuk a postafiókunkat. Szinte minden levelezőrendszernél fellépő jelenség, hogy az Explorer bezárása után nem szakad meg a kapcsolat a postafiókunkkal. Ezért közösségi gépeken, ha a következő használó is a mi levelezőrendszerünket nyitja meg, megjelenik neki a mi postafiókunk. Anélkül jut hozzá a leveleinkhez, hogy tudná a jelszavunkat. Ez a kellemetlen helyzet csak úgy kerülhető el, ha szabályosan használjuk a levelezőrendszert. Ne a böngésző program bezárásával, hanem a weblap Kilépés mezejére, illetve webkapcsára kattintva lépjünk ki belőle.

Új postafiók nyitásakor ne használjunk álnevet, mert az űrlapok meghamisítása bűncselekménynek számít. Törvénybe ütköző tevékenység folytatása esetén könnyen lebukhatunk. Személyes adataink illetéktelen kezekbe kerülése ellen más módon védekezzünk. Office XP-ben pl. mód van arra, hogy a levelünkhöz csatolt fájlból eltüntessük a személyes adatainkat. Ehhez nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk az Adatvédelem fület. A feltáruló tábla Adatvédelmi beállítások szektorában érvé­nye­sítsük a Személyes adatok eltávolítása a fájlból mentéskor utasítást. Ezt követően a Fájl menügombbal előhívható Adat­lap ablakban nem jelenik meg a saját nevünk, a cégünk neve, a változtatásokat végző sze­mély neve, sőt azok neve sem, akik a dokumentum változatait elmentették. Illegális tevékeny­séget nem érdemes végezni ezekkel az eljárásokkal, mert a szolgáltatónál továbbra is megmarad a valódi nevünk és címünk, amit hatósági felszólításra ki fognak adni. Minden internetes kap­csolatteremtés során megjelenik a szolgáltatónál a hívást kezdeményező IP címe, gépének telepítési helye és az adattovábbítás útvonala.

Hiába alkalmazunk álnevet, amikor előhívunk egy internetoldalt, számítógépünk automatiku­san átadja a webszervernek az IP (azonosító) címünket. Ha ezt nem tenné, a szerver nem tudná, hová küldje az igényelt információt. A szerver protokollállományában tételesen megtalálható, hogy mely IP címekről mikor keresték fel a kiszolgálót. Önálló IP címmel nem rendelkező modemes internete­zők változó Internet Protokoll címet kapnak, amiből nem deríthető ki a számítógép-tulajdonos neve és lakcíme. A szolgáltatóé viszont igen, amelyen keresztül rákap­cso­ló­dott a hálózatra. A szolgáltatónak pedig kötelessége, hogy a saját protokollja alapján meg­adja a nyomozó hatóságoknak, hogy az adott időpontban mely ügyfele használta a kérdéses IP címet. Ezt a legtöbb esetben kérniük sem kell, mert a Nemzetbiztonsági Hivatal szakemberei állandó jelleggel a helyszínen vannak. A legnagyobb telekommunikációs cég, az amerikai AT&T egyik alkalmazottja szerint minden adatátviteli központban van egy titkos szoba, ahol nagymérvű adatbányászás folyik. Mark Klein azt is elárulta, hogy ezek a kémek minden telefonhívást, e-mailt, sms-t és egyéb adatot ellenőriznek, a gyanúsakat pedig tároló szerverekre irányítják. Nincs szükségük jelszavakra, mert rendszeren belül van­nak, azt hallgatnak le, nézhetnek meg, amit akarnak. Különös gondot fordítanak a kulcsfontosságú személyekre, akiknél minden telekommunikációs adatforgalmat rögzítenek, amit persze letagadnak.

Ha nagyon akarja, a címzett is kinyomozhatja a kilétünket, valódi nevünket, mert a levél fejlécén szerepel számítógépünk IP címe. Egyébként az Interneten számos „névtelenítő” szolgáltatás ta­lálható, melyek azt ígérik a felhasználónak, hogy lehetetlenné teszik az azono­sítást. Ezek egyi­ke a http://www.anonymizer.com A keresősávban annak a webol­dalnak a címét kell meg­adni, amelyet le akarunk tölteni. Ez esetben a címzett valóban nem kap semmi árulkodó adatot ró­lunk, de az IP címünk megtalálható az Anonymiser szerverén, amit hatósági felszólításra ők is kénytelenek kiadni. Közreműködésük nélkül nem követhető az útvonal, de velük már igen. (Egyébként sokan rajtuk keresztül szerezték meg a PGP titkosító programot. Mint később szó lesz róla ez csak amerikai szerverekről tölthető le. Egy Ameri­kában tevékenykedő .com kiterjesztésű névtelenítőn keresztül azonban külföldre is eljuthat.)

A terhelő bizonyítékok gyors leselejtezésére se számítsunk. Egy most elfogadásra kerülő EU-törvény alapján internetezési szokásainkat 7 évig fogják őrizni a hatóságok. Abban se reménykedjünk, hogy az e-mail postánk törlésével meg tudunk semmisíteni számunkra kompromittáló leveleket. A levelezőrendszer üzemeltetője ugyanis 5 évig köteles megőrizni a törölt leveleket is. Így ezek törlése esetén semmi más nem történik, mint a megsemmisítésre szánt levél a Beérkezett vagy Elküldött mappából átkerül a Lomtárba. Sőt még ennyi sem történik. A törölt fájlok maradnak ott, ahol vannak, csak a mappa neve változik. Azzal, hogy töröljük őket, csupán a számunkra válnak elérhetetlenné. Nem csak a titkos szolgálatok szerezhetik meg, hanem a rendőrség is. Ehhez csupán egy ügyészi határozat vagy egy érvényes bírósági végzés kell.

A hackereknek még erre sincs szükségük. Nekik egy szokványos jelszóval ellátott postafiók feltörése csak néhány perces ujjgyakorlat, és a törölt fájlok megtalálása sem okoz gondot. Jól vigyázzunk tehát, hogy mit írunk be a számítógépünkbe, vagy mit küldünk el vele mellékletként, mert ha eljut a szerverre, már megsemmisíthetetlenné válik. A szövegszerkesz­tő programokkal készített dokumentumokkal sem árt vigyázni, mert Word 97 felett minden Mic­rosoft programmal készített dokumentumban megjelenik a Windows operációs rendszer egyedi azonosítója, ami a regisztráció folytán a nevünkhöz és egyéb személyes adatainkhoz kötődik. Még a számítógépünk hardver- és szoftverháttere is kideríthető belőle. A hírhedt Melissa vírus megalkotóját és terjesztőjét is ennek alapján kapták el, és juttatták a törvény őreinek kezére.

Az e-mail postán érkezett leveleket nem csak nyomtatott formában őrizhetjük meg, hanem elektronikusan is letölthetjük. (Freemail-ben nem kell megnyitni a letöltendő leveleket, elég a listában kijelölni őket.) Ebben a levelezőrendszerben letöltés után a beérkezett levelek törlődnek. Ezt úgy akadályozhatjuk meg, hogy a Mappák webkapocsra kattintva létrehozunk egy saját mappát (mondjuk depo néven) és elolvasás után kijelöljük, majd az áthelyez gombbal átküldjük ide a leveleinket. Ez az eljárás azzal az előnnyel is jár, hogy az érkezett mappában azonnal látjuk, hogy jött-e levelünk, az új leveleket nem kell a régiek között keresgélni. Az egyenkénti letöltés során a Fájlnév kijelölősávba nem csak a címzett nevét tüntethetjük fel, hanem a levél keltét is. (Ne használjunk pontokat, és perjelet, mert ezt a program nem fogadja el. Az elkülönítést kötőjellel, vagy kisbetű-nagybetű váltással végezzük. Word-ben és a Jegyzettömb korszerű változataiban szóközt is alkalmazhatunk.) Így már hamar megtaláljuk az archívumban. A letöltött leveleket érdemes postaládánként csoportosítani (Elküldött, Érkezett). Még mielőtt nekiállnánk az archiválásnak, fésüljük át a postaládáinkat, és selejtezzük ki a felesleges, érdektelen leveleket, a reklámüzeneteket. Ezáltal jelentős hely szabadul fel a postafiókunkban is. (Alapbeállításban a postaládákban nem az utolsó, leg­nagyobb sorszámú levél a legfrissebb, hanem az 1-es számú. Az újonnan érkezett levelek mindig a lista elejére kerülnek. A legtöbb levelezőrendszerben növekvő sorrendezés is beállítható. Ekkor az utoljára érkezett levél a lista végére kerül.)

Érdemes levelezésünk megőrzéséről gondoskodni, mert a néhány kilobájtos levelek tömörítve nagyon kevés helyet foglalnak, és évtizedek múlva is kutathatók, sőt bizonyítékként is használhatók. Amennyiben az archiválást flopira végeztük, tíz év után másoljuk át egy korszerű adathordozóra, mert egy idő után a mágneses adatrögzítők is tönkremennek, lemágneseződnek. Oly mértékben lecsökken a jelek amplitúdója, hogy a digitális rendszerek nem képesek érzékelni a rajtuk található információt. Ugyanezt kell tenni a manapság egyre népszerűbb pendrive-val, bár ezt a drága eszközt sokan csak átmeneti tárolóként, adatok szállítására használják. (A felfrissítés legegyszerűbb módja, hogy néhány év után a tartalmát rámásoljuk a winchesterre, majd visszamásoljuk.)

Azért is célszerű időt szakítani erre a tevékenységre, hogy nyomot hagyjunk magunk után. Az irattárosok, a levéltárosok, a történészek és irodalomkutatók ugyanis mind gyakrabban hangoztatják, hogy a számítógépre való átállás következtében megszűntek a cédulázások. Az írók már nem hagynak maguk után piszkozatokat, kéziratokat, így nem tudják nyomon követni egy-egy mű kibontakozását. A számítógépen ugyanis csak az utolsó változat található meg. A kezdet a sok-sok törlés, frissítés következtében eltűnik. Ennélfogva a későbbi remekművek esetén nem lesz lehetőség kritikai kiadásokra, kezdetekre visszatekintő elemzésekre. Ugyanez a helyzet a levelezéssel. Mivel manapság már a szerzők is e-mail levélben intézik az ügyeiket, tartják a kapcsolatot a kiadókkal és egymással, egy idő után ezek a levelek is nyomtalanul megsemmisülnek. Így korunk informatikai társadalmának hétköznapi tevékenységéből szinte semmi sem marad fenn az utókor számára. Az elektronikus könyvtárak rendszeres frissítéssel gondoskodnak ugyan a felhelyezett művek konzerválásáról, de ők csak a végeredményt tudják megőrizni. (Mellesleg 2009-ben az Internetről letölthető elektronikus könyvek száma már 1 millió volt.)

Sokan használják az e-mail postát körlevél küldésére. Többletszolgáltatásai miatt ehhez már célszerű az Outlook Express közreműködését igénybe venni. Ennél a műveletnél gyakori prob­léma, hogy a címzettek látják egymás postacímét. Ezt sokan nem veszik jó néven. Szemé­lyisé­gi jogaik megsértésének tekintik, hogy engedélyük nélkül kiadjuk az e-mail címüket. Ezt a kel­lemetlenséget könnyen megelőzhetjük. Nyissuk le az Outlook Express Üzenet menüjét, és adjuk ki az Új üzenet parancsot. Ezt követően a Tárgy mező feletti Titkos másolat kijelölő­sávba írjuk be az eltitkolni kívánt címzettek nevét. Az ide beírt címeket a többiek nem fogják látni. Outlook 2002-ben alapállapotban nem jelenik meg a Titkos másolat kijelölősáv. Ezért nyissuk le a Nézet menüt, és adjuk ki a Minden fejléc parancsot.

Az Outlook Express-nek nincs Szövegtára, pedig sokszor jól jönne a gyakran használt mon­datok levélbe szúrásához. Ennek ellenére elkerülhető az ismétlődő sztereotípiák minduntalan begépelése, ha a sablonszöveget aláírásként visszük be. Az Eszközök menü lenyitása után adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk a Levélformátum fület. A feltáruló tábla Aláírás szektorában nyomjuk meg az Aláírások gombot. Az újonnan nyíló ablakban kattintsunk az Új gombra. A tovább nyíló Új aláírás létrehozása ablak Új aláírás neve beviteli sávjában adjunk azonosító nevet a beszúrásnak, majd nyomjuk meg a Tovább gombot. A feltáruló tábla Aláírás szövege szektorába írjuk be a beszúrandó szöveget, majd kattintsunk a Befejezés gombra, és az OK gombok megnyomásával zárjuk be a megnyitott ablakokat. Ezt követően, ha egy típusszöveget akarunk beírni, nyissuk le a Beszúrás menüt, adjuk ki az Aláírás parancsot, majd az oldalra nyíló almenüből válasszuk ki a használni kívánt szövegblokk azonosítóját. (Ez a beállítás csak az Outlook Express újabb változatain hajtható végre. A 6.0-ás változatban Levélformátum fül ketté lett választva. Itt külön hívható elő a Levélírás és az Aláírások tábla. Az Új aláírás neve beviteli sáv Aláírások-ra, az Aláírás szövege pedig Aláírás szerkesztésé-re változott.)

A leggyakrabban használt e-mail címet nem kell a levelező program címlistájában keresgetni. Az Asztalról közvetlenül is elérhetjük. Ennek kialakítása érdekében kattintsunk a jobb egérgombbal az Asztal szabad felületére, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki az Új, majd a Parancsikon uta­sításokat. A tovább nyíló ablak Parancssor beviteli mezejébe írjuk be: mailto:név@cím. (A név@cím helyére partnerünk e-mail címét írjuk.) Kattintsunk a Varázsló program Tovább gombjára. Utána az adjunk nevet a parancsikonnak. Végül nyomjuk meg a Befejezés gombot. Ha kétszer rákattintunk az új ikonra, levelezőprogramunk nyit egy új levélablakot, amely már tartalmazza partnerünk e-mail címét.

Érdekességként megemlíthető még, hogy az első e-mail levelet 1969-ben küldte el Leonard Kleinrock professzor egy kollégájának Stanfordba. A művelet végén a rendszere összeomlott. Nem csoda, hiszen ekkor még program sem létezett ehhez a művelethez. Az első postai szoft­vert 1972-ben írta meg Roy Tomlinson. Ő találta ki a kabarétréfákban is gyakran emlege­tett @ (kukac) jelet a címek tagolására. Kezdetben egy üzenet ára 4 dollár volt. Ma már a fel­hasz­nálók többsége ingyenes postafiókon keresztül levelez. Ennek azonban az az ára, hogy nem csak a böngészés, hanem az e-mail levelek megtekintése során is nem kívánt hirdetések ugranak a képernyőre. Olyanok is vannak köztük, amelyeknek nincs fejlécük és bezáró gomb­juk. Szeren­csére ennek a kellemetlenségnek az elhárítására is születtek megoldások. A bann­erek (reklám­csíkok, szalagreklámok) és a beugró reklámablakok távol tartásának leghaté­konyabb módja a Popup programok alkalmazása. Ezek az Internetről letölthető ingyenes segédprogra­mok igen nagy választékban állnak rendelkezésünkre. (Az ajánlást lásd a PC World folyóirat 2002 szeptemberi számának 88-90. oldalain.)

Ennél is nagyobb gondot okoz az e-mail postán érkező reklámlevelek özöne. 2008-ban a világ e-mailforgalmának 80%-át a spam tette ki. (2001-ben ez az arány még csak 8% volt.) Többek között ennek tudható be, hogy ma már naponta 80 milliárd e-mail keletkezik.[20] Döbbenetes, hogy ebből 62 milliárd a spam. (Statisztikai kimutatások szerint továbbításuk, törlésük évente 33 milliárd kWh energiát emészt fel. Ezzel az energiamennyiséggel 2,4 millió lakás elektromos ellátását lehetne fedezni.) Nem véletlen, hogy oly sokan próbálják manipulálni ezt a hatalmas felhasználótábort. Egyéni szinten lehetetlen védekezni ellenük. A spam visszaszorítására hozott törvények is sorra kudarcot vallanak. A profi spamme­reket nem rettenti vissza a kilátásba helyezett pénzbüntetés, vagy számítógépük lefoglalhatósága. Ők ugyanis hamis feladóval, visszakereshetetlen címekkel ellátott spam­gyártó programokat használnak. Többségük off-shore módon (Floridából vagy Ausztráliából) küldi a cyberszeme­tet. (Nálunk egy gyanútlan internetező nevében 1 nap alatt 250 ezer levelet küldtek ki anélkül, hogy az illető tudott volna róla.) A címrablás ellen csak a hatékony szűrőrendszerek (vírusölő programok, internetes tűzfal és az elővigyázatosság) védenek. Ne tegyük ki a honlapunkra, és ne adjuk ki válogatás nélkül mindenkinek az e-mail címün­ket.

 A levelező listákra ne a fő címünkkel, hanem egy erre a célra létrehozott ingyenes e-mail címmel jelentkezzünk be. Az online szolgáltatók ugyanis körbeadják a szervereiken tá­rolt címeket, így nagyon hamar úgy járhatunk, mint az a gyanútlan olvasó, aki az egyik számítás­technikai folyóiratnak írt panaszlevelében arról számolt be, hogy naponta 800 rek­lámlevél érkezik az e-mail címére. Ezeknek a letakarítása órákat vesz igénybe. Ha mi is így járunk, és nem akarjuk, hogy a világháló hiénái őrületbe ker­gessenek bennünket, szerezzünk be egy szelektáló programot. Az Outlook Express-en ke­resztül érkező szemétposta kiváló szűrője a McAfee Spam­­killer. Ára 40 dollár, és az Interneten rendelhető meg: http://www.mcafee.com A DrStopSpam program arra is képes, hogy kinyomozza a kéretlen levelek feladóját. El tudja olvasni a rejtett fejléceket, és kideríti a levél útját, valamint a küldő kilétét. Így lehetőségünk nyújt, hogy eljárunk ellene. Valamennyi levelezőprogrammal együttműködik.

Jellemző a spamküldők erőszakosságra, hogy nem lehet tőlük megszabadulni. A kéretlen reklámablakok ugyanis sokszor olyan helyre ugranak, ahol lehetetlenné teszik a program használatát. (Levelezőrendszerek esetén pl. letakarják a Belépés gombot.) Hiába kattintunk az x bezáró gombjukra, nem tűnnek el, hanem tovább nyílnak. A modemes internethasználók réme az a fondorlatos program, amely az x bezáró gomb használatát is OK gombra kattintásként értékeli, és elindítja az emelt díjas telefonszolgáltatást a számlánkon. Az ilyen programoktól csak egy módon szabadulhatunk meg. Az Ctrl + Alt + Del billentyűkombinációval hívjuk elő a Program bezárása (Windows Feladatkezelő) ablakot, aktiváljuk az Alkalmazások fület, és a feltáruló táblán jelöljük ki a képernyőn megjelent alkalmazást, majd a Feladat bezárása (Feladat befejezése) gombra kattintva szakítsuk meg vele a kapcsolatot.

Ha az ily módon elküldött ablak újra megjelenik, akkor már befészkelte magát a gépünkbe, és a Rendszerleíró adatbázis általa szerkesztett bejegyzésén vagy a Programok mappában készített indító fájlján keresztül regenerálja magát. Ilyenkor már csak egy jó spyware program segíthet rajtunk. (A választékot lásd a IV. fejezet Windows operációs rendszer optimális használata című rovatában.) Erre azért is szükség van, mert a hackerek aljassága nem ismer határokat. Körmönfont módszereik legújabb eredménye az elitehaf32.exe féreg. Először egy üzenetet jelentet meg ezzel a figyelmeztetéssel: „Spyware detected! Your computer is infected. Click here to download the removal tool…!” Ha ezt megtesszük, a féreg aktiválja magát, és elkezdi romboló tevékenységét. A Microsoft, vagy valamelyik jól ismert vírusirtó cég nevében is készítenek üzenetablakokat. Ezek megtévesztésig hasonlítanak eredeti az ablakokra, üzenettáblákra. Ne tegyünk eleget a bennük olvasható felszólításnak, ne töltsünk le a segítségükkel semmilyen vírusirtó vagy trójai program ellen védő szoft­vert, és ne hagyjuk, hogy átvizsgálják a gépünket. A Microsoft és a vírusirtó programokat készítő cégek nem vizsgálják át automatikusan a gépünket, és nem végeznek ingyenes vírusirtást.

A kéretlen reklámlevelek megfékezésre nagyon hatékonynak bizonyult a SpamNet is. A Cloud­mark cég szakemberei rájöttek arra, hogy nem egyénileg kell harcolni az egyre erősza­kosab­bá váló nethiénák ellen. Sokkal hatékonyabb a fellépés összefogással. Ezért létrehoztak egy központi adatbázist, ahová minden tag elküldheti a címére érkezett reklámlevelet. Ezeket meg­vizsgálják, és ha valóban reklámcélra gyártott körlevélnek, piramisjátéknak vagy egyéb töme­gesen kibocsátott iromány­nak bizonyul beazonosítják, és ezt a küldeményt már nem engedik el­jutni a többi tag postaládájába. A http://cloudmark-spamnet.updatestar.com/hu honlapról letölt­hető beépülő modul egyelőre csak az Outlook levelezőprogramban működik. Telepítése után elindítva az Outlook-ot tájékoztatót kapunk a működéséről. Beállítása az Eszközök menü­ben, a Beállítások paranccsal megnyíló ablakban, egy külön fül aktiválásával lehetséges. Ezen a táblán megadhatjuk, hogy mely postafiókunkat figyelje, és hogyan kezelje a drótpostaszeme­tet. Használata rendkívül egyszerű. Összesen három gombbal működtethető: CloudmarkBlockUnblock. Ha olyan reklámlevél érkezne hozzánk, amit a hálózat még nem szűr, nincs más dol­gunk, mint rákattintani a Block gombra. Ekkor a kéretlen levél bekerül a SpamNet szerverébe, amely megállítja a további terjedését.

Ez a világméretű összefogással létrejött rendszer igen hatékony. A nem kívánt küldemények 80-90%-át kiszűri. Egy kisebb szerkesztőségben a korábbi, naponként 30-40 reklámüzenetet 3‑5-re redukálja. 70-80 e-mail leveles forgalom ese­tén ez nagyon jó arány. Nem kell órákat tölteni a szemét letakarításával, a maradék pár perc alatt kiselejtezhető. A SpamNet által feketelistára helyezett levelek nem vesznek el. Ezeket is megnyithatjuk, átvizsgálhatjuk. A közösség tagjai vállvetve, és egyre eredményesebben harcolnak a bosszantó levelek ellen. Ehhez a kezdemé­nyezéshez eleinte bárki ingyen csatlakozhatott. Időközben azonban ez a szolgáltatás fizetőssé vált. A korábbi bétatesztelőktől 2, az új felhasználóktól 4 dollárt kérnek havonta. A megtakarított időt tekintve azonban még így is megéri csatlakozni ehhez a rendszerhez. Nem is szólva a vírusveszély jelentős csökkenéséről, és idegeink kíméléséről. Különösen a nagy e-mail forgalmat bonyolító cégek, közintézmények számára előnyös a SpamNet rendszerhez való csat­lako­zás. Nemzetközi felmérések szerint ugyanis az elmúlt két évben ötszörösére nőtt a rek­lám­leve­lek száma.

Az internetezés közben mind gyakoribb felugró reklámablakok ellen hatásos védelmet nyújt a http://www.google.com/tools/firefox/toolbar/FT3/intl/hu/index.html címről letölthető Google toolbar program. A PC World folyóirat 2004 júniusi számának CD-, illetve DVD-mellékletéről is fel­tele­píthető. Explorer böngésző alatt működtetve minden 10 popup reklámból 9-et megszüntet, amit egy halk kattanással nyugtáz. Egyes webhelyek néhány percenként automatikusan frissítik a tartalmukat. Ezt többnyire azért teszik, hogy egy másik bannert tárjanak a szemünk elé. Ennek megakadályozása érdekében nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki az Internetbe­ál­lí­tá­sok parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk a Biztonság fület. A feltáruló táblán nyomjuk meg az Egyéni szint gombot. A tovább nyíló Biztonsági beállítások ablak Vegyes à META REFRESH engedélyezése listájában aktiváljuk a Tiltás utasítást, nyomjuk meg az OK gombot. Végül aktiváljuk az Adatvédelem fület, és a feltáruló tábla alján érvényesítsük az Előreugró ablakok blokkolása utasítást, majd itt is kattintsunk az OK gombra. A felugró reklámablakok kémrobotokat és reklámszoftvereket is tölthetnek a számítógépünkre. Ezeket az Ad-Aware programmal lehet hatékonyan eltávolítani a rendszerleíró adatbázisból. Letöltési cím: http://download.chip.eu/hu/Ad-Aware_69537.html Ez az alkalmazás arra is képes, hogy a webes tárcsázó programokat megtalálja, és kiirtsa. (Feltelepítési és frissítési módját lásd a IV. fejezetben, A Windows operációs rendszer optimális használata című rovatban.)

Egyébként már a levelezőrendszerek működtetői is végeznek spamszűrést. 2005 júliusától a Freemail rendszerben is ingyenes a spamszűrés és a vírusirtás. A Mailbox rendszer működtetői már korábban is díjmentesen végezték a vírusellenőrzést és a spamszűrést. Minden levelet vírusmenetesítenek, és csak utána engedik be a postafiókokba. Ha valamelyik levél ismeretlen vírust tartalmaz, azt visszatartják, és küldenek róla egy értesítést a címzettnek. Ennek alapján megérdeklődhetjük a feladótól, hogy küldött-e nekünk levelet, és megkérhetjük, hogy amennyiben fontos közlendője van, ismételje meg vírusmentesen. Erre többnyire nem kerül sor, mivel a vírussal fertőzött levelek szinte mindegyike hackerektől származik. A spamszűrés azonban egyik rendszerben sem hatékony. Csak azokat a leveleket rakják a Spam mappába, amelyek tömegével érkeztek a rend­szerbe, és más címzettek is megkapták. Az egyes postafiókokat nem vizsgálják át. A nekünk címzett reklámleveleket továbbra is saját kezűleg kell eltávolítanunk.

Sok kárt és bosszúságot okoznak az információ tárolására és lekérdezésre szolgáló programok is, amelyek az Exploreren át érkeznek az Internettel, cookie formájában. A szoftverfejlesztők által készített cookie (süti) nem más, mint egy gyorsító mini fájl, amely a korábbi webhelyek megtalálásának idejét rövidíti le. A felhasználó számítógépén találhatók, de tartalmukat a meglátogatott weboldal szerveréről módosítják. Számos adat tárolható bennük, ami gyorsítja a böngésző működését. Sajnos a hackerek nagyon hamar rájöttek arra, hogy különböző utasításokkal a cookie kémkedésre is a használható. Így most már ellenük is védekeznünk kell, oly módon, hogy csak a legszükségesebbet engedjük tevékenykedni.

Az ártalmas cookie-k által megszerzett adatok kijuttatása az Explorerrel akadályozható meg. Nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki az Internetbeállítások parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk az Adatvédelem fület. A feltáruló tábla Beállítások szektorában állítsuk a csúszkát legfelső: Az összes cookie blokkolása állásba. A radikális tiltás ellenére a Freemail és a Vipmail levelezőrendszer akadálytalanul használható. Mailbox-ban azonban így nem lehet megnyitni a leveleket. Ezért ha ezt a rendszert használjuk, állítsuk a csúszkát Magas fokozatra. Itt is biztonságban leszünk, mert a beleegyezésünk nélkül személyes adataink nem kerülhetnek ki a gépből. A másik megoldás, hogy rákattintunk a Szerkesztés (Helyek) gombra, és a tovább nyíló Webhelyfüggő biztonsági műveletek ablak Webhely címe beviteli sávjába beírjuk annak a webhelynek a címét, amely legbiztonságosabb fokozaton nem hajlandó kommunikálni. Végül kattintsunk az Engedélyezés gombra. Az OK gomb megnyomása után erre a webhelyre nem vonatkozik az adatvédelmi beállítás.

A harmadik megoldás szerint nyissuk le az Eszközök menü à Internetbeállítások ablak à Adatvédelem füllel megjeleníthető táblát. Kattintsunk a Speciális gombra, és a Speciális adatvédelmi beállítások táblán a Belső cookie-k és Külső cookie-k opciókat állítsuk át Blokkolás utasításra. Végül az OK gombokkal nyugtázzuk a beállításokat. A cookie-k kitiltása lassítja ugyan a böngészőt, de a késedelem csupán tizedmásodpercekben mérhető. Ezt követően azonban nem csak a hackerek tevékenységét nehezíthetjük meg, hanem megakadályozhatjuk, hogy a böngészők megfigyelhessék internetezési szokásainkat. Sajnos egyes weblapok (pl. a Google kereső) ragaszkodnak a statisztika cookie gépünkbe helyezéséhez. Ez esetben a Speciális adatvédelmi beállítások táblán érvényesítsük a Munkamenet cookie-k fogadása utasítást is. Windows XP-t használva lényegesen kevesebb kémprogram képes feltelepülni, ha a Vendég fiókból inter­ne­tezünk. Rendszergazdaként bejelentkezve ugyanis a spyware programok az Exploreren keresztül megöröklik felhasználói jogainkat, és akadálymentesen befészkelik magukat az operációs rendszer mély rétegeibe.

A Firefox és a Chrome böngészők védenek a beépülő alkalmazások észrevétlen települése ellen is. Ezt a védelmet azonban aktiválni kell. Firefox-ban írjuk be a címsorba: about:config, majd keressük meg a plugins.click to_play utasítást, és aktiváljuk. A Chrome böngészőnél a címsor jobb szélén nyissuk meg a Beállítások menüt, és az alján kattintsunk a Speciális beállítások megjelenítése menüre. A lenyíló lista Adatvédelem szektorában nyomjuk meg a Tartalombeállítások gombot. A megnyíló ablak a Plug-inek szektorában aktiváljuk a Kattintson a lejátszáshoz utasítást. Végül nyomjuk meg a Kész gombot, és zárjuk be a beállítások fület. Ezt követően a beépülő alkalmazások csak a jóváhagyásunkkal tudnak futni. Ezt természetesen ne adjuk meg, mert a legális weboldalak beépülők nélkül is használhatók. (Ha gyakran böngészünk a YouTube-on, idegesítő lehet, hogy ezt követően minden egyes dal megnyitása előtt engedélyeznünk kell a Flash Player program futását.)

A beépülő modulok előszere­tettel telepítenek a böngészőnk­re saját eszköztárat vagy állíta­nak be káros weblapokat induló oldalnak. Ezektől nehéz meg­sza­­badulni. (A Vezérlőpulton a Prog­­ram eltávolítása ablakban kell megkeresni, és törölni a nem kí­vánt programot. Ha itt nem talál­ható, a Rendszerleíró adat­bá­zis­ban kell ku­tatni utána.) Ha nem rendel­ke­zünk kellő szak­ér­telem­mel, ál­lítsuk vissza a bön­gészőt alap­helyzetbe. Firefox-nál írjuk be a címsorba az about:support uta­sítást, majd kattintsunk a Fi­re­fox alap­hely­zetbe állítása pa­rancsra. Chro­me böngészőnél a címsor jobb szé­lén nyissuk meg a Beál­lítá­sok menüt, és az alján kattint­sunk a Speciális beállí­tá­sok meg­je­le­ní­tése menüre. A le­nyíl­ó lis­ta alján nyomjuk meg A Bön­gé­szőbeállítások vissza­ál­lí­tá­sa gom­­­­bot. Explorer-nél nyis­suk le az Eszközök menüt, adjuk ki az Internetbeállítások paran­csot, és kattintsunk a Spe­ciális fül­­re. A feltáruló tábla az Inter­net Ex­plorer beállítá­sai­nak vissza­­ál­lítása szektorában nyomjuk meg az Alaphelyzet, majd az OK gom­bot.

Az ingyenes levelezőrend­sze­rek között nálunk a Freemail a legnépszerűbb, és a legrégebbi. 1984-ben indult, és ez volt az or­szág első ingyenes levelező­rend­szere.  Széles körű elter­je­dé­se an­nak tudható be, hogy Inter­net-előfizetés nélkül is használ­ható, egy POP3-as telefon­szám tár­csázásával. Nemrég megújult por­tálja és bővített szolgáltatá­sai révén használhatósága már megha­ladta egyes fizetős levelezőrendszerekét is. (2005 júliusától 25 MB-ra növelték a tárhelykapa­ci­tást, és felár ellenében 1 GB-os tárhelyet is bérelhetünk, sőt küldhetünk 1 GB-os óriáslevelet.) Ezen túl­menően a Free­mail gyors és megbízható. Nem pattannak vissza róla a csatolmányok, mint korábban a Mailbox rendszerről. Újabban már védett vonalon is beléphetünk a rendszerbe, ami óvja a jelsza­vunkat a hackerektől. Üzleti levelezésre azonban nem ajánlott a haszná­lata, mert a sznobok nem ve­szik komolyan az ingyenes levelező­rendszerekről érkezett küldemé­nyeket. Sok helyen olvasatlanul kidobják, mint a postaládába tö­mött kéretlen prospektusokat, és reklámújságokat. Erre a célra csak bérelt posta­fiók használ­ha­tó, amely mellesleg semmivel sem tud többet, mint a Freemail, vagy a Mailbox.

Az igazán nagymenők do­main­névből készített egyedi cí­met használnak. A honlapjuk címé­ből alakítják ki az e-mail címüket oly módon, hogy a @ jelet az összetett név közé teszik. Tu­laj­don­neveknél ez nem okoz gondot. Egyszavas cégnév esetén a nevük elé illesztik az info szócskát, és a @ jelet a kettő kö­zé szúrják be. Mások meg­is­mét­lik a nevüket. A @ előtt és után is a cégnév áll. Az ilyen le­vélcím fenntartása azonban sok­ba ke­rül. A szolgáltatók domain­karban­tar­tás címén általában egy veze­tékes telefon fenntartási költ­­sé­gé­nek megfelelő összeget kérnek érte havonta. Műszaki levelezés­hez se hasz­náljuk a Free­mail postát. A Mailbox-al ellentétben a mellékletként érkezett programokat, betű­táblákat ez a levelezőrendszer nem tudja megnyitni. Hiányolja a CD-lemezt, amelyről kimásol­ták, vagy ér­vénytelen fájlnévre hivatkozik. (Ha nem tudunk más levelezőrendszerre áttérni, tömörítve kér­jük a kényes mellékleteket. Ez a küldési mód a Különleges betűk alkalmazása című rovat­ban található.)

Általános levelezésre azonban alkalmas a Freemail. Mivel nem olyan bonyolult, mint a Mail­box, könnyebben kezelhető, és a megírt levél is hama­rabb felkerül a szerverre. A továb­bí­tása azonban (főleg csúcsidő­ben) tovább tart. Egyébként a Free­mail volt az első ingyenes leve­lezőrendszer nálunk. 1997 óta működik, és 2014-ben már 3,74 millió aktív postafiókja és napi 550 000 látogatója volt. Az ingye­nes levelezőrendszerek közül jól használhatók még a Népszava Online által működtetett Kukac, valamint az El Greco Kft. által üzemeltetett NetCity-Free Net­mail. Számos többlet­szolgál­ta­tásuk közé tartozik az ingyenes spam szűrő. Az extra igényűek megpróbálkozhatnak a Google kereső program üzemeltetői által létrehozott levelező rendszerrel, a G-mail-al. Ők 15 GB-os tár­he­lyet biztosítanak ingyen, és 1 GB-os csatolt mellékleteket le­het vele küldeni. (Akinek ez is kevés, évi 40 euróért 25 GB-os postafiókot is bérelhet.) Csak az a baj, hogy ezt a többi leve­le­ző­rendszer nem tudja fogadni, így ezek az adottságok csupán a rendszeren belül használhatók ki. Inaktivitás esetén a G-mail fiók nem 3, hanem 9 hónap után szűnik meg. (2007 februárjától a magyar érdeklődők meghívó nélkül is készíthetnek ingyenes postafiókot. Cím: http://www.gmail.com ) A 2006 februárjában megújított Mailbox levelezőrendszer azonban bárki számára lehetővé teszi óriásle­ve­­lek küldését. Akár több száz megabájtos csatolmányt is fűzhetünk a levelünkhöz. Az óriás­fájlt azonban 3 napon belül le kell tölteni, és el kell távolítani a postafiókunkból. Ezzel a küldési móddal megoldható a 600 dpi-vel beszkennelt képek továb­bí­tása. Így pl. könyvtárakban nem kell CD-re mentetni az anyagot.

2008 áprilisában a Mailbox beolvadt a G-mail levelezőrendszerbe. Ebből a felhasználóknak számos előnyük származott. Az egyik, hogy jelentősen felgyorsult a szerver. A másik, hogy a tároló hely 7,5 GB-ra nőtt, ami a G-mail-hez hasonlóan idővel to­vább növekedik. Aki akar a Mail­­­box új nyitóoldalán azonnali cse­ve­gést is folytathat. A levélírás is komfortosabbá vált. A már megszokott helyesírás-el­len­őr­zé­sen kívül lehetőségünk van a be­tűméret növelésére, kövérí­tés­re vagy színes betűkkel törté­nő írás­­ra. Ezen túlmenően a fon­tos kife­jezéseket színes háttérrel is kiemelhetjük. A kapott levelek fejlécének részletes megjelení­té­se is igen jó, a részletek mege­le­nítése utasításra kattintva min­­den adatot feltüntet, ami meg­tudható róluk. Ha akarjuk leve­le­inket egységes levélfo­lyam­ként ki is nyomtathatjuk. A spamek szűrése ­pedig kiváló. Szinte min­­den reklámlevelet kiszűr, és a Spam mappába küld. A szinte 100%-os haté­kony­ság annak tud­­ható be, hogy a kezelő­felü­le­ten található egy „Ez Spam” gomb. Erre rákattintva a szol­gál­tató nyilvántartásba veszi a meg­je­lölt levelet, és más címzet­tek­nek már nem továbbítja. Így a felhasz­ná­lók egymást védik a szemét­pos­tától. A Gyors kap­cso­­­­latok mező­ben használhatjuk a Google Talk hálózatot, amellyel azonnali üze­neteket küldhetünk és fogad­ha­tunk a G-mail fió­kun­kon ke­resz­tül. A kapcso­lat­te­rem­tésnek nem feltétele a G-mail le­vele­zőrend­szer használata. A Goog­le Talk ké­pes más csevegő prog­ramokat fut­ta­tó rendsze­rek­kel is együtt­működni, ha támo­gatják a nyi­tott, szerver-szerver együtt­mű­ködést.

Mindennek azon­ban ne örüljünk nagyon, mert cserébe le kell mondanunk a levéltitokról. A szolgáltató ugyanis belépéskor elfogadtat velünk egy szerződést, amelyben kiköti, hogy leveleinket nem csak a hatóságoknak adják át, hanem ők is bármikor elolvashatják. A végeláthatatlan terjedelmű szerződés továbbolvasása során az is kiderül, hogy leveleink tartalma és személyi adataink mindenféle nyilvántartásba bekerülnek. Így csak az nem olvassa el őket, aki nem akarja. Az új Mailbox, illetve G-mail rendszer további hátrányos tulajdonsága, hogy a jelszó kialakításához csak az angol ábécé kis- és nagybetűit, valamint számokat használhatunk. Magyar ékezetes betűket és írásjeleket nem fogad el.

A G-mail egyedülálló tulajdonsága, hogy leveleinket PDF formátumban is lementhetjük. (Ezt a bíróságok is elfogadják, mert a PDF dokumentum szerintük nem hamisítható. A közigazgatásban is ezt a formátumot tekintik hitelesnek.) Levelezőrendszeréhez való példamutató hozzáállása a Google-nek, hogy felhasználó számára állandó ügyfélszolgálatot biztosít. Amíg az ingyenes levelezőrendszerek informatikusai (pl. a Vipmail, illetve annak utódja az Indamail) egyáltalán nem törődnek ügyfeleik panaszaival, a G-mail a Visszajelzés ablakba írt levelekre szinte azonnal válaszol. Nem irányítja át a panaszost semmitmondó weblapokra, nem beszél mellé, hanem pontos, precíz választ adnak. Rendszerint korábbi esetekre hivatkozva több oldalról világítják meg a megoldást. Aki nem érti, annak másodszor is válaszolnak. Szintén egyedülálló tulajdonsága a G-mail levelezőrendszernek az elküldött levelek visszavonhatósága. Gyakran előfordul velünk, hogy levelünk elküldése után jut eszünkbe, hogy valami lemaradt belőle. Ilyenkor arra gondolunk, hogy milyen jó lenne visszaforgatni az idő kerekét, és a könnyelműen elküldött levelet visszahívni. Nos, G-mailben erre is mód van. Max. 30 másodperig visszavonhatjuk elküldött leveleinket. A félbehagyott vagy rosszul kezelt levelek sem tűnnek el. Ezeket a rendszer automatikusan berakja a Piszkozatok mappába.  

A helyzet azonban nem minden téren rózsás. Sajnos a G-mailt is utolérte a „Microsoft átok”, a túlfejlesztés. A különböző kisegítő szolgáltatásokkal rendszerüket annyira bonyolulttá tették, hogy szinte már használhatatlan. Rengetek felesleges mappa, címkézési mód van benne (pl. Csillagozott, Fontos, Munkahely, Nyugták, Személyes, Utazás, stb), amelyekre a legtöbb embernek semmi szüksége sincs. Ha igen, akkor a beérkezett levelek számára, az Elküldött levelek, a Spam és a Kuka mel­lett könnyen létrehozhat magának egy új mappát, és annak nevezi, aminek akarja. Ezen túlmenően egy újabb ablakban a Beérkező levelek is több kategóriára oszthatók (Elsődleges, Közösségi, Promóciók, Frissítések, Fórumok). A csillagozási módra 12 csillag áll rendelkezésre. A hangulatjelek (smiley) sem hiányoznak ebből a levelezőrendszerből. Így a gyermeteg lelkű levélírók kedvükre idétlenkedhetnek. A Levélírás ablakban több száz található belőlük. Minek? Kinek kell mindez? A felhasználó többsége nem játszani akar a postafiókjával, hanem levelezni szeretne vele. Könnyen, gyorsan, akadálymentesen. Ezt a levelezőrendszert valószínűleg olyan fiatal informatikusok fejlesztették, akik elfelejtettek felnőni. Jellemző még rájuk, hogy koruktól függetlenül mindenkit letegeznek, mert most ez a divat.

A legfontosabb funkció azonban kimaradt ebből az egyébként rendkívül precízen és megbízhatóan működő levelezőrendszerből. Hiányzik a visszajelzés az elküldött levelekről. Még a legegyszerűbb levelezőrendszerekkel is lehet kérni visszajelzést levelünk olvasottságáról. (Az más kérdés, hogy sok sunyi ember nem kattint rá a visszaigazolást kérő ablakra.) G-mail-ben erre nincs lehetőség. (Tudakozásunkra azt a választ adják, hogy ez az opció csak az iskolai és a munkahelyi G-mail fiókok esetén lehetséges, az ingyenes levelezőrendszert használóknak nem biztosítják.) A Google-nek a levelek megbízható kezelésével, útjuk figyelemmel kísérésével kellene törődnie, és nem a postafiók agyoncicomázásával, áttekinthetetlenné bonyolításával. Példát vehetnének a sokak által lenézett Freemail levelezőrendszerről, amelyben egyetlen felesleges funkció sincs. Ennek ellenére tökéletesen működik, és világszerte milliók használják. Fejlesztői a minimalizálás mellett nagy hangsúlyt fektette a biztonságra is. A Vipmail, illetve az Indamail rendszerrel ellentétben a Freemail rendszerben a levelezés titkosított vonalon zajlik. Ezen túlmenően akkurátusan nyomon követik a levelek útját. Más rendszerekkel ellentétben itt kérni sem kell a levelek olvasottságának visszajelzését, mert a Freemail rendszer ezt minden elküldött levél esetén automatikusan megteszi. Működése szinte minden szempontból eszményi.

Egyedülálló előnye viszont a G-mail-nek, hogy igen nagy gangsúlyt fektet a levéltitokra. Nemrég jelentették be, hogy a továbbiakban nem olvasnak be ügyfeleik levelibe. (Ezt a többi szolgáltatóhoz hasonlóan korábban ők is megtették, hogy célzott hirdetéseket küldhessenek nekünk.) Ezen túlmenően szinte már mániákusan őrzik a postafiókokat. A levelezés és a jelszómegadás titkosított (https) vonalon zajlik. Ezen túlmenően a rendszer figyel minden gyanús mozgást. Ha valaki megpróbálja feltörni a postafiókot, erről írásos értesítést kapunk. Az éberség csúcsa nem ez, hanem az IP cím és az operációs rendszer, valamint a böngésző típusának figyelése. Ha egy másik gépen próbáljuk megnyitni a G-mail fiókunkat, nem megy. A rendszer közli velünk, hogy mi nem erről a gépről szoktunk levelezni, ezért telefonon igazoljuk magunkat. Enélkül nem enged be bennünket. Ennek legegyszerűbb módja, hogy postafiókunk Beállítások ablakában megadjuk a telefonszámunkat. Ezt követően más gépről levelezve ellenőrzésként csak a telefonszámunkat kell beírni. Aki ennél nagyobb biztonságot igényel, telefon-visszahívást is kérhet. Ennek költsége azonban bennünket fog terhelni.

100 MB-os tárhelyet és szép, formatervezett webhelyet kínál a Vipmail, illetve annak utóda az Indamail. Az elküldött levél terjedelme a csatolt fájllal együtt 3 MB lehet, fogadni pedig 5 MB-os levelet tud. Lehetőség van azonban 1 gigabájtos óriásfájlok küldésére is. A Vipmail nagyon ötletesen oldotta meg a továbbítást. Annak érdekében, hogy ne foglalja a címzett postafiókját, nem a csatolmányt küldik el, hanem csak egy linket. Erre kattintva a címzett letöltheti a szerverükről a nagyméretű állományt. (Ezt a fájlt csak 1 hétig tartják fenn. Utána a rendszer automatikusan törli.) Igénybe vehetünk két ingyenes szolgáltatást is. Az egyik a határidőnapló, amelybe beírhatjuk a fontos eseményeket (családtagjaink, barátaink születésnapját, névnapját, házassági évfordulónkat stb.). Amikor elérkezik az esemény időpontja, a Vipmail főoldalon figyelmeztet rá bennünket. Ha túl sok levél gyűlt össze a postafiókjainkban, jól jöhet az a keresőmotor is, mellyel tárgy vagy üze­net alapján kutathatunk a küldemények között, bár újabban ez a szolgáltatás már Mailbox-ban is elérhető. A tartalom szerinti keresés mentesít bennünket a beérkezett, illetve elküldött levelek egyenkénti megnyitásától. A Vipmail el van látva he­lyesírás-ellenőrző funkcióval is. Ha valamelyik szót pirossal alá­húzva hibásnak jelzi, nem kell visszaállni a korábbi állapotra, és ott manuálisan kijavítani. Mutas­sunk rá az egérkurzorral a pi­rossal aláhúzott kifejezésre. Ami­kor kérdőjeles nyíllá alakult, kat­tintsunk rá. Erre megjelennek a program által ajánlott helyes szó­alakok. Válasszuk ki a megfe­le­lőt. Rákattintva megtörténik a ja­vítás. A helyesírást ellenőrző böngészőkön (pl. Firefox) erre nincs szükség. A rosszul írt szavakat a program menet közben aláhúzza, így gyorsan javítható.

Nagy hátránya azonban Vipmail-nak, hogy az egyes posta­fiókok tartalmát nem lehet elekt­ronikusan letölteni, a leveleket nem lehet lemezre mentve archiválni. Ezen csak úgy tudunk segíteni, hogy rákattintunk a Forrás gomb­ra, majd a teljes levelet kijelöl­jük a képernyőn, és a Ctrl + C, valamint a Ctrl + V billentyű­pa­rancsokkal átmásoljuk egy üres dokumentumba. A Vágólapon ke­resztül történő kimentésre legal­kal­masabb a minden szá­mító­gé­pen megtalálható Jegyzet­tömb, amely a Start menü à Progra­mok à Kellékek útvonalon hívható elő. Mivel ez a levelező­rendszer nem nagyon ismert, még nincs túlterhelve, a levelek küldése és fogadása viszonylag gyorsan zajlik. A csatolmányok visszapattanásától sem kell tartanunk. Amit a Vipmail nem tud elküldeni vagy fogadni, azt a többi levelezőrendszer sem tudja.

Az azonosító meghatározásánál itt is csak az angol ábécé áll rendelkezésünkre, de a jelszó kialakításánál bármilyen karaktert, így magyar ékezetes betűket is alkalmazhatunk. A progra­mo­zás­ban is használt különleges karak­te­reket, mint például @ ` \ ” ( ) : < | > ; * , ~# & $ €  valamint a szóközt azonban mellőzzük. Ezeket lát­szó­lag el­fo­gadja a rendszer, de a lét­re­hozott postafiókot nem tud­­ja megnyitni. (Ekkor újra létrehoz­hatjuk, mert az ér­vénytelen jel­sza­vú posta­fi­ók nem kerül be a nyil­­vántartásba, az azono­sító nem válik fog­lalttá.) A jel­szó itt max. 15 karak­terből állhat, és nem lehet ben­ne szóköz sem. A ma­gyar ábé­cé alkalmazá­sá­nak ma­xi­má­l­is támoga­tása széles körű formázási lehetőséggel pá­ro­sul. A sok­fé­le szö­veg- és betű­for­mázáson kívül stílusokat is hasz­nálhatunk. Eze­ket azon­ban csak saját rend­szeren belül célszerű al­kal­mazni. Ha a másik le­ve­lező­rend­szer nincs fel­készítve a for­majegyek fo­gadására, a levél tar­talma értelmezhe­tetlen zagyva­ság­gá vá­lik. Képmellék­let kül­­dé­sével se nagyon pró­bál­kozzunk, mert ezt is csak akkor kapja meg a part­nerünk, ha ő is a Vip­mail levele­ző­rend­szert hasz­­nál­­ja. 2008 májusában a Vipmail is átalakult. A korábbi felhasználónevek és jelszavak megtartása mellett felvette az Indamail nevet. (Az új felhasználók már csak In­damail címmel regisztráltathatják magukat, de a korábbi felhasználók továbbra is használhatják a régi Vipmail címüket.) Az Inda-Labs Zrt. által üzemeltetett új verzió 2 GB-os tárhelyet biztosít, és 1 GB-os csatolmányok küldését teszi lehetővé. A le­vélíró weblap tál­cája úgy néz ki, mint a Word esz­köz­tára. Bár a Vipmail rendszerre nem lehetett panasza senkinek, az utóda tökéletesebb, jobban használható. A le­vélíró weblap eszköztára vetekszik a Word-el.

A korszerű levelezőrendszerek új funkciója a belépésfigyelő. A trójai programok szaporodásával mindinkább ki vagyunk téve annak, hogy kikémlelik az azonosítónkat és jelszavunkat, majd idegenek belépnek a postafiókunkba. Ott fontos leveleket törölhetnek, vagy leveleink elolvasásával privát információkhoz jutnak. Ennél is nagyobb baj, ha üzleti titkokat kémlelnek ki. Az illetéktelen bejutás azonban könnyen ellenőrizhető. Vipmail levelezőrendszerben a postafiókunk bal alsó sarkában található egy tájékoztató szektor, amely feltünteti az utolsó belépés időpontját. Miután tudjuk, hogy mi mikor néztük meg utoljára a leveleinket, könnyen ellenőrizhetjük, hogy megnyitotta-e utánunk valaki a postafiókunkat. A G-mail és Mailbox levelezőrendszerben az üzenetablak alatt található az előző belépés időpontja. Mellette látható annak a gépnek az IP címe, amelyről a megnyitást kezdeményezték. A Részletek linkre kattintva megjelenik egy ablak, amelyben láthatóvá válik a korábbi bejelentkezések listája, időponttal és IP címmel. Azt is közli, hogy milyen eszközökkel történt a bejelentkezés (számítógépes böngészővel, mobiltelefonnal) Az ellenőrzéshez ismernünk kell a saját számítógépünk IP címét. Az éppen használt gép IP címe az ablak alján látható.

Az applikációk készítésének és alkalmazásának divatja elérte az elektronikus postafiókokat is. Ezen a téren a minden újdonságra fogékony Google vezet. A G-mail levelezőrendszerbe próbaképpen beépítettek több tucat kiegészítő használati lehetőséget. Megtekintésükhöz nyissuk meg a Beállítások menüt. (Kattintsunk a jobb oldalon látható fogaskerék ikonra, és a lenyíló menüben adjuk ki a Beállítások parancsot. A megnyíló ablakban kattintsunk a Labs fülre. A feltáruló tábla kísérleti lehetősége tárháza. Külső fejlesztők ötletei, amelyek most kerülnek kipróbálásra. Érdemes átnézni őket, mert akadnak benne hasznosak is. Ilyen pl. a küldés előbbiekben már említett visszavonása. Sokunkkal megesett már, hogy valamit kifelejtettünk az elküldött levélből. Az is meg­történhet, hogy megbántuk az elküldését. Ha ezt a funkciót aktiváljuk, akkor pár másodpercig még visszavonhatjuk a levelünket. Engedélyezzük a Küldés visszavonása modul beépülését a postafió­kunkba, majd kattintsunk a Változtatások mentése gombra. A Beállítások ablakban, személyes ada­taink között a visszavonás idejét is meghatározhatjuk. A megengedett maximális érték 30 másodperc.

A korszerű levelezőrendszerek arra is lehetőséget adnak, hogy leveleinket átirányítják egy másik postafiókra. Ezt a szolgáltatást többnyire azok használják, akik nem szeretnék, ha a saját domain névvel ellátott postafiókjukat feltörnék. A beérkező leveleket átirányítják egy ingyenes levelezőrendszerben létrehozott postafiókra, így nem kell használniuk a domain névvel ellátott postafiókjuk jelszavát. Ha a hackerek az ingyenes postafiók jelszavát szerzik meg, vagy törik fel, nincs nagy baj, mert a levelek az eredeti postafiókban továbbra is megtalálhatók. Egyes levelezőrendszerek (pl. az Indamail) már azt is lehetővé teszi, hogy a válaszlevélben egy másik postafiókunk (pl. a domain neves postafiók) cí­mét tüntessük fel feladóként. (Engedélyezés után egy ablakból kiválaszthatjuk, hogy melyik címünkkel akarunk levelezni.) Így levelezőpartnereink semmit sem vesznek észre abból, hogy nem a köz­­zétett postafiókunkról levelezünk. Ezt az átirányítást a postafiókunkat üzemeltető szolgáltató végzi.

Létezik egy másik fajta átirányítás is, amit azok vesznek igénybe, akik nem a szolgáltató weblapjáról leveleznek, hanem erre a célra kifejlesztett levelezőprogramokat (pl. Outlook) használnak. Ez esetben a küldemények átirányítását egy külön szolgáltató végzi. Közülük általánosan hasz­nált a POP, a POP2 és a POP3 (Post Office Protokol). Legelterjedtebb a POP3, de ennél fejlettebb a szolgáltatásokat nyújt az új IMAP (Internet Message Access Protokol). Üzenetküldésre mindkét rendszer az SMPT (Simple Mail Transfer Protokol)-t használja. Mobiltelefonon keresztül történő levéllekéréshez is ezeket a levelezési szabványokat kell használni. Az átirányítás a beállító ablak POP/IMAP letöltés utasítás aktiválásával lehetséges. (Mivel ez egy külön szolgáltatás, ehhez külön jelszó kell.) Ennél a fajta levelezésnél a kiszolgálók címe kiegészül ezekkel a fel­hasz­náló­nevekkel (pl. pop.gmail.com és smpt.gmail.com). Ezen túlmenően azonnali választ is küldhetünk a levelezőpartnereinknek, ha nem áll módunkban válaszolni a leveleikre (pl. azért, mert szabadságra mentünk, vagy olyan sok levél torlódott fel a postafiókunkban, hogy nem tudjuk feldolgozni). A beállítások közül igen hasznos még az automatikus aláírás. Ez nem csak arra jó, hogy a rendszer üdvözölje helyettünk a címzettet, és levelünk végére írja a nevünket. Az erre a célra rend­szeresített üzenetablakba különféle tájékoztatást is lehelyezhetünk (pl. felhívhatjuk a címzett figyelmét a honlapunkra). Amit ide beírunk, az minden elküldött levelünk alján megjelenik. Amennyi­ben titkosított kapcsolatot igénylünk, akkor az SSL utasítást is érvényesíteni kell a beállító ablakban.

Technikai analfa­bé­ták­nak (óvo­dásoknak, nagy­ma­­mák­nak) a Drótposta­ga­lamb ajánlott. Nem sokat tud és enged, de egy sima levél elküldése, illetve el­olvasása szinte gyerek­já­ték ezzel a rend­szer­rel. Na­gyon egyszerűen kezelhető a még CitroMail levelezőrendszer, ezért ezt is sokan használják. Az üzembiztonsága azonban nem a legjobb. Az ingyenes levelezőrend­sze­rek részletes ismertetését lásd a Magyar PC Ma­ga­zin 2003 decemberi szá­mának 24-28. oldalain, va­lamint a 2004 márciu­si szám 109. oldalán. Saj­nos ezek a levelezőrend­szerek hivatalos levelek írására, kérvények benyúj­­tá­sára, pá­lyázatok továb­bí­tására sem alkalmasak, mivel a ható­ságok ­is gyak­ran figyel­men kívül hagy­ják az in­gyenes postafió­kokból kül­dött leveleket.[21] Erre a célra valamelyik te­lefonszol­gál­ta­tó­nál vagy ká­beltévé-tár­saságnál in­ter­net­vo­nalat kell bérelni. En­nek havi díjába beletar­to­zik legalább egy e-mail cím biztosítása. (A kü­lönféle bér­leti lehetőségek­ről a II. kötet végén, A böngésző program optimális használata című rovatban tájékozódhatunk részletesen.)

 

 

 

ÚTMUTATÓ

A WORD 972003 ÉS AZ EXCEL 972003

PROGRAMOK HASZNÁLATÁHOZ

 

Mielőtt elkezdenénk ezeknek a programoknak az ismertetését, főbb kezelési szabályaik sorra vételét, nézzük meg az előhívásuk módját.

 

Parancsikon létesítése az Asztalon

 

Az Asztal egy vezérlőpult, amely a számítógép bekapcsolása után először jelenik meg a monitoron. Azt a célt szolgálja, hogy a leggyakrabban használt programok, mappák, fájlok és a számítógépet kiszolgáló hardver egységek a lehető legegyszerűbben s leggyorsabban elérhetők legyenek. Ennek eszköze a parancsikon, ami nem más, mint egy kis piktogram, ami szimbolizálja ezeket az elemeket. A számítógép minden egyes hardver és szoftver egységének, elemének saját ikonja van, amely többnyire az illető egység, elem neve előtt áll. Ha ezeket az ikonokat az Asztalra helyezzük, akkor nem kell a Start menüben keresgélni, és sokszor 4-5 ablak megnyitásával előráncigálni őket, mert szimbólum formájában ott állnak előttünk. Semmi mást nem kell tenni, mint a bal egérgomb­bal kétszer rákattintani a keresett elem-, egység ikonjára, és máris megnyílik, elérhetővé válik számunkra. A parancsikonban rejlő elérési útvonal alapján az operációs rendszer eljut a feladatot végrehajtó mappához, és megnyitja. A legfontosabb egységek ikonját a Windows operációs rendszer automatikusan ráhelyezi az Asztalra, a számítógépre telepítése során. Az általunk gyakran használt programok, hardver egységek ikonját azonban nekünk kell rátenni az Asztalra. Ennek klasszikus módja a következő:

   1.  Kattintsunk a Tálca bal sarkában található Start gombra.

   2.  A tovább nyíló ablakokban kattintsunk a Programok, majd a Windows Intéző parancsra. (Windows XP-ben a Windows Intéző a Start menü à Programok[22] à Kellékek útvonalon található meg.) Az újra nyíló ab­lak bal oldalán látható a gyökérkönyvtár, amelyben faágszerű struktúrába rendezve megtalálható minden egység, program és mappa, ami a számítógépen található, vagy vele kapcsolatban áll.

   3.  A főágak előtti + jelre kattintva nyissuk le a fastruktúrát, és válasszuk ki azt a mappát, ahol a keresett fájl, egység található, és a bal egérgombbal kattintsunk rá egyszer. Ekkor az ablak jobb ol­dalán megjelenik az összes fájl-, egység ikonja a nevével és a jellemzőivel együtt, amely abban a mappában található.

   4.  Keressük meg azt, amelyhez közvetlenül hozzá szeretnénk férni, és jelöljük ki. (Az Office programok a Drive (C:) illetve Helyi lemez (C:) à Program Files à Microsoft Office útvonalon érhetők el.)

   5.  Kattintsunk a Fájl menügombra, és a lenyíló ablakban aktiváljuk a Parancsikon létrehozása utasítást. Megjelenik egy ablak, amely megkérdezi: Kívánja-e a parancsikont az Asztalon elhelyezni?

   6.  Nyomjuk meg az Igen gombot. (Ha valamelyik meghajtón levő programról, fájlról készítünk parancsikont, ezt az operációs rendszer nem helyezi ki az Asztalra. A meghajtó ablakába, az állomány végére rakja, és onnan kell a bal egérgombbal kihúzni.)

   7.  Küldjük vissza a Windows Intéző ablakot a címsor jobb sarkában található x  gombbal.

   8.  A szabaddá vált Asztalon a bal egérgombbal ragadjuk meg az új ikont, és „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk a kívánt helyre.

   9.  Engedjük el, majd kattintsunk mellé egyszer a bal egérgombbal. Ezzel véglegesítettük a helyét.

10.  Amennyiben meg akarjuk változtatni a parancsikon beállításait, kattintsunk rá egyszer a jobb egérgombbal. A megnyíló ablak vonatkozó parancsait aktiválva átírhatjuk az ikon nevét, vagy megtekinthetjük a mögötte álló eszköz, egység részletes paramétereit. Ha nem teszik a formája vagy a feliratozási módja, itt törölhetjük is.

Mivel az Asztal nem csupán a parancsikonok tárolására szolgál, hanem számos művelet végrehajtási helye, fordítsunk gondot a kialakítására. Ne rakjunk rá túl sok ikont, mivel ez nagyon leszűkíti a munkafelületet. Az sem mindegy, hogy hová helyezzük a parancsikonokat. A legcélszerűbb oldalt felsorakoztatni őket, mert így foglalják el a legkevesebb helyet. (Lásd FÜGGELÉK à 1. ábráján.)

 

a)              A parancsikon-létesítésének lényegesen egyszerűbb módja, hogy a jobb egérgombbal a programmappára vagy a fájlra kattintunk, és a „Fogd és vidd” módszerrel kihúzzuk az Asztalra. Az egér elengedésével megjelenik a helyi menü, amely rákérdez az áthelyezés módjára. Kattintsunk a Parancsikon létrehozása itt utasításra. Erre megjelenik a kért parancsikon. A helyére húzással és mellékattintással véglegesíthetjük az Asztalon. Ily módon nem csak a Windows Intézőből, hanem a közvetlenül megnyitott meghajtók bármely állományáról is készíthetünk parancsikont. (A parancsikont az különbözteti meg a program, illetve a fájl eredeti helyén levő ikontól, hogy a bal alsó sarkában egy kis kunkorodó nyíl látható.)

b)             Ha a későbbiek során nincs már szükségünk a másolt ikonra, ragadjuk meg a bal egérgombbal, és húzzuk rá a Lomtár ikonjára. A biztonság érdekében egy ablak rákérdez szándékunk komolyságára. Nyomjuk meg az Igen gombot. (Windows XP-ben erre nem kerül sor. Mivel nyilvánvaló a szándékunk a rendszer nem kér megerősítést. Ha tévedésből töröltük, a Lomtárbók könnyen visszaküldhetjük.) Ennél is biztonságosabb megszüntetési mód, hogy a jobb egérgombbal egyszer rákattintunk, majd a megjelenő menüben kiadjuk a Törlés parancsot. Amennyiben végleg meg kívánunk szabadulni tőle, töröljük ki a Lomtárból is. A Shift + Del billentyűkombinációt alkalmazva a kijelölt ikon nem kerül le a Lomtárba, hanem visszavonhatatlanul megsemmisül. Az Asztalra helyezett ikon törlésével nem semmisül meg ez eredeti. (A program hibás működése következtében előfordulhat, hogy a kitörölt ikon, fájl nem tűnik el a képernyőről. Ekkor a jobb egérgombbal kattintsunk mellé, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Frissítés parancsot. Az operációs rendszer újraindításával is megszűnik ez a probléma.)

c)              A programmappák, fájlok Asztalon való elérhetőségének másik módja, hogy másolatot készítünk róluk. Ezt ugyanúgy kell csinálni, mint a parancsikon létrehozását, de most a helyi me­nüben a Másolás ide utasítást kell kiadni. Ezt kell alkalmazni a Start menüből való ikonmásolásnál is. Feltelepítésük után a programok többsége elhelyezi indító ikonját a Start menüben. Így nem kell megnyitni a Program Files mappát, nem kell azon gondolkodni, hogy a több tucat indító és egyéb fájl közül melyik a legalkalmasabb parancsikon-készítésre. A program az erre a célra készített speciális ikonját küldi a Start menüben. Nekünk már csak át kell másolni az Asztalra. Kattintsunk a Tálca bal oldalán található Start gombra. A Start menüben adjuk ki a Programok parancsot, és az oldalra nyíló almenüben keressük ki a programot. (Ha nem találjuk, nézzünk bele a Kellékek mappa menüjébe.) Miután megtaláltuk, kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és húzzuk ki az Asztalra. Engedjük fel az egérgombot, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Másolás ide vagy Parancsikon létrehozása itt utasítást. (Vigyázzunk, hogy ne a bal egérgombbal húzzuk ki, mert akkor a Start menüből eltűnik.) Megjelenése után már csak a helyére kell húzni, és mellékattintva véglegesíthetjük.

d)             A helyi menü igénybevétele nélkül is készíthetünk másolatot, ha lenyomjuk a Ctrl billentyűt, és a bal egérgombbal áthúzzuk a fájl ikonját. Ezt követően a programmappa, illetve a fájl egyszerre két helyen létezik, ami azt jelenti, hogy mindkét helyről egy­mástól függetlenül megnyitható. Ez programok esetén nem okoz különösebb bonyodalmat, fáj­loknál viszont igen veszélyes helyzetet teremthet. Az egyik helyen végzett bővítés, módosítás ugyan­is a mentés során nem jelenik meg automatikusan a másik helyen is. Kétségtelen, hogy az Asztalról könnyebben elérhető a munkánk, de menet közben nem célszerű az áthelyezése. A ko­rábbi beidegződések következtében ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a Mentés másként ablakkal nem az Asztalra fogjuk elmenteni a kibővített anyagot, hanem korábbi helyére, a C-drájvra. Másnap viszont az Asztalról nyitjuk meg a fájlt, és az újabb betoldásokat a régi anyagba rakjuk bele. Különösen nagy a kavarodás veszélye, ha a biztonság érdekében a D-drájvon is el van mentve az anyag, és miközben ide-oda szlalomozunk, adatok tömegét veszítjük el.

e)              Ez ellen oly módon lehet védekezni, hogy nem a jobb, hanem a bal egérgombbal húzzuk át az ikont az Asztalra. Ekkor a fájl tartalmával együtt átmegy az Asztalra, és az eredeti helyén megszűnik. Ez a helyzet azonban csak addig tart, amíg egyszer reflexszerűen nem mentjük el a korábbi helyére. Onnantól kezdve az összes közvetlen mentési eljárás ebbe a változatba tölti be a bővítéseket. Másnap abban a hiszemben nyitjuk meg az Asztalon levő anyagot, hogy csak ez az egy változat létezik. Amikor rájövünk, hogy tévedtünk már akkora a zűrzavar, hogy egy specialista sem ismerné ki magát. A kaotikus állapotok elkerülése érdekében rögtön az elején döntsük el, hogy hol lesz az anyag fő tárolási helye. Ha a C-drájv Dokumentumok mappáját választjuk, szigorúan ragaszkodjunk hozzá, hogy minden egyes alkalommal innen nyitjuk meg. Ennek az önként vállalt rendszabálynak fő előnye, hogy nem vész el egyetlen adat sem. A munka alatti (Ctrl + S billentyűkombinációval végrehajtott) közvetlen mentés is arra a meghajtóra fog menni, amelyből megnyitottuk, és ha elfelejtettük elmenteni a D-drájvra, akkor sincs baj. Másnap úgyis a C-drájvról fogjuk megnyitni az anyagot.

f)               Ha a gyakran használt dokumentum egy almappában van elrejtve, és nehezen érhető el, hagyjuk ott, ahol van, és készítsünk rá asztali parancsikont. A jobb egérgombbal kattintsunk az Asztal szabad felületére, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki az ÚJ, majd a Parancsikon utasításokat. A tovább nyíló Parancsikon létrehozása varázsló ablak Parancssor (Adja meg az elem helyét) beviteli mezejében tüntessük fel a dokumentumot tartalmazó mappa elérési útvonalát, pl. C:\Dokumentumok\Szövszerk.doc (Windows XP-ben minden géphasználónak saját felhasználói fiókja van, ezért itt előbb meg kell keresnünk a személyes beállításainkat tartalmazó mappánkat, és az ott található Dokumentumok mappa elérési útvonalát kell beírnunk. Pl. C:\Documents and Setting\Rendszergazda\Dokumentumok\Szövszerk-Word.doc). Végül kat­tintsunk a Tovább gombra, és az újonnan megnyíló ablakban adjuk meg a dokumentum nevét (pl. Szövszerk), majd nyomjuk meg a Befejezés gombot. A megjelent parancsikont húzzuk a helyére. Ettől kezdve minden elkülönülési bonyodalom és veszély nélkül megnyithatjuk a dokumentumunkat az Asztalról is. Tartalma nem az Asztalra megy, hanem az eredeti helyére.

g)              Windows XP-ben a Sajátgép parancsikon alapbeállításban nem jelenik meg az Asztalon. Előcsalogatása érdekében a jobb egérgombbal kattintsunk az Asztal szabad felületére, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A megnyíló Megjelenítés tulajdonságai ablakban aktiváljuk az Asztal fület. A feltáruló táblán kattintsunk az Asztali elemek testreszabása gombra. A tovább nyíló Asztali elemek ablakban aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Asztali ikonok szektorában érvényesítsük a Sajátgép utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ugyanígy lehet kitenni az Asztalra a Windows 98-ban megszokott Dokumentumok parancsikont. Ez esetben értelemszerűen a Dokumentumok utasítást kell érvényesíteni. Alapbeállításban az Internet Explorer parancsikonja sem jelenik meg Windows XP-ben. Ezt is itt lehet a legegyszerűbben Asztalra küldeni.

h)             Az erősen Internet-orientált Windows normál telepítéskor működésbe hozza az Active Desktop-ot. Ha nem akarunk internetes oldalakat szerkeszteni, erre nincs szükségünk. Ezt az erőforrás-csökkentő funkciót úgy tudjuk kikapcsolni, hogy a jobb egérgombbal az Asztalra kattintunk, és a megjelenő helyi menüben kiadjuk az Active Desktop parancsot. A tovább nyíló ablakban érvénytelenítsük a Megjelenítés weblapként utasítást. Windows XP-ben alapértelmezésben ki van kapcsolva az Active Desktop. Ha elegendő erőforrással rendelkezünk, és szeretnénk élő webtartalmat vagy képeket adni az Asztalhoz, ezt itt csak az Új asztali elem varázslóval tehetjük meg. Kattintsunk a jobb egérgombbal az Asztal szabad felületére, és adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A megnyíló Megjelenítés tulajdonságai ablakban aktiváljuk az Asztal fület. A feltáruló táblán nyomjuk meg Az asztali elemek testreszabása gombot. Az újonnan nyíló ablakban kattintsunk a Web fülre, és a feltáruló táblán nyomjuk meg az Új gombot. Innentől kezdve a varázsló program vezet bennünket.

 

Eszköztárak Word programban

 

01)          A szövegszerkesztés elkezdése előtt létre kell hoznunk egy munkalapot, amin dolgozni tudunk. Ehhez a bal egérgombbal kattintsunk kétszer az Asztal Word, Excel vagy PageMaker ikonjaira. A megnyíló munkalap felett és alatt számtalan ikon látható, amelyek a szövegszerkesztéshez, táblázatkészítéshez, rajzoláshoz szükséges részprogramokat aktivizálják, és lehető­vé teszik a kész munka elmentését, továbbadását, kinyomtatását. A monitor tetején látható kék sáv a Címsor, amely a szerkesztés alatt álló fájl-, valamint az éppen futó program nevét tartalmazza. A címsor jobb oldalán találjuk a _ 21xgombokat. Ezekkel lehet az ablakot átméretez­ni (lekicsinyíteni, teljes méretre felnagyítani, ikon formájában leküldeni a Tálcára) illetve bezár­ni (levenni a monitorról). A Bezárás gomb melletti Előző méret illetve Teljes méret és a Kis méret gomb nem az éppen látható méretet mutatja, hanem azt amilyenre vált a programablak rájuk kattintva. A téves kezelés okozta károk elkerülése érdekében az x bezáró gomb aktiválása után a prog­ram minden esetben megkérdezi, hogy kívánjuk-e menteni a dokumentumot? (Ha igen, akkor is a Mégse gombra kattintsunk. Ne innen mentsünk. Használjuk inkább a Mentés másként abla­kot, mert akkor látjuk, hogy hová megy az anyag.)

02)          A címsor alatt helyezkedik el a Menüsor. Word programban ebben 9 gomb található. Ezek határozzák meg a mun­ka jellegét. Használati módjukat már az alapfokú számítógép-kezelési tanfolyamos ismerte­tik. Ha valami nem lenne világos számunkra, kattintsunk a sor végén álló Súgó gombra. A meg­je­lenő ablak Tartalomjegyzék és tárgymutató-ja alapján megkereshetjük a bennünket érdeklő témát. Arra is mód van, hogy kulcsszó alapján keresgéljünk a kezelési utasításban. Kialakult hely­zetekre utaló kérdéseket is feltehetünk a Súgónak. Ekkor a lenyitott menüablakban a Mi ez? parancsot adjuk ki, majd a j? szimbólummá átalakult kurzorral mutassunk rá a problémás sza­kaszra. Erre feltűnik egy üzenettábla, mely testreszabott javaslattal szolgál a gondunkra. Ez a funkció szolgál a formázás felfedésére is. Az átalakult kurzorral a formázott szakaszra kattintva megjelenik a Bekezdés formázása és Betűtípus tábla, amely részletes tájékoztatást ad a sza­kaszformázás módjáról, valamint az alkalmazott betűk stílusáról. (Word 2002-ben a Formázás felfedése ablak jelenik meg, melynek Kijelölt szöveg és Kijelölt szöveg formázása szektorai tájékoztatnak bennünket az alkalmazott bekezdés- és betűstílusokról. Ez az ablak a képernyő jobb oldalára, az eszköztárak nyúlványaként ékelődik be, de a címsorát megragadva kiemelhető a helyéről, és áthúzható oda, ahol nincs útban. Ha vissza akarjuk illeszteni az eredeti helyére, jobbra toljuk ki a képernyőről. Mielőtt teljesen eltűnne, bekattan a helyére. Egyébként ezen a módon az eszköztárak bal oldalára is beilleszthetjük. Használat után a jobb felső sarkában levő x bezáró gombbal küldhetjük vissza. Ebben a programban a Formázás felfedése ablak a Formátum menüből is előhívható.) A környezetfüggő Súgó táblája a Shift + F1 billentyűkom­binációval is előhívható. A formázásfeltáró kurzor a Súgó Mi ez? parancsára kattintva szüntethető meg, vagy nyomjuk le az Esc billentyűt. Word 2002-ben erre nincs szükség, mert az egérkurzor magától visszaalakul.

03)          Az Office Súgó is sok célirányos ötlettel lát el bennünket a munkánk során. A Szokásos eszköztár végén található ? gombra kattintva megjelenik a Súgó Kapcsolódó témák ablaka, amely a feladat jellegének megfelelő felvilágosításokat tartalmaz. Nehezebb munkafázisok alatt, sikertelen próbálkozásainkat érzékelve a Word és az Excel Súgó ikonja kéretlenül is megjelenik. Ez csak akkor következik be, ha az Office segéd ablak Beállítások tábláján a Kitalálja a súgótémát utasítás érvényesítve van. (Az Office segéd párbeszédablak kétféleképpen hívható elő. A Súgó menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Microsoft Word súgója parancsot, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Beállítások utasítást. Ez oly módon is elérhető, hogy a megjelent tanácsadó figurára kattintunk.) A beállítás elvégzése után nyomjuk meg az OK gombot. Sokakat idegesít az Office segéd mókás figurája, mivel gyakran indokolatlanul is feltűnik. Aki nem tudja elviselni a lábatlankodását, az x bezáró gombjával küldje vissza. Végleg úgy szabadulhatunk meg tőle, hogy jobb egérgombbal a figurára kattintunk, és a megjelenő menüben érvényesítjük a Segéd elrejtése utasítást. (Word 2002-ben csak úgy tudjuk eltüntetni, hogy a Súgó menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk az Office segéd elrejtése parancsot. Ha már a képernyőn van az animált figura, kattintsunk a Beállítások gombjára, és a tovább nyíló ablakban érvénytelenítsük Az Office segéd használata utasítást. Az OK gomb megnyomása után végleg megszabadulunk tőle.) Mellesleg az útban levő animált figura a bal egérgombbal megragadva odébb húzható, de magától is arrébb áll, ha útban van. (Ennek előfeltétele, hogy az Office segéd ablak Beállítások tábláján a Ha útban van, odébb áll utasítás ki legyen adva.)

04)          Egyébként az Office Súgó aktivitása és tanácsainak jellege igényeinknek megfelelően állítható. Az Office segéd párbeszédablakban aktiváljuk a Minták fület. A Tovább és a Vissza gombok segítségével beállíthatjuk a nekünk megfelelő Súgó figurát. Választásainkat az OK gomb megnyomásával nyugtázzuk. (A teljes választék csak akkor érhető el, ha előzőleg feltele­pítettük a programlemezről.) A Beállítások füllel feltárható táblán a Súgó működésének egyéb feltételeit is beállíthatjuk. A végén most se felejtsük el megnyomni az OK gombot. Súgó szol­gáltatása nem csak az Office programcsomagnak van. A Windows operációs rendszer is ren­delkezik egy hasonló terjedelmű Súgóval. Ez a Start menü Súgó és támogatás parancsára kattintva hívható elő. Használati módja megegyezik az Office Súgóval, némi kényelmi szolgáltatásokkal (pl. Visszalépés, Előre­lépés menügombbal) kiegészítve. A könnyebb olvashatóság érdekében érdemes az ablakát teljes képernyőre nagyítani. Ha a bal oldali megnevezések nem olvashatók el teljes terjedelmükben, ragadjuk meg a bal egérgombbal a két mezőt elválasztó határoló vonalat, és húzzuk kissé jobbra. Itt kell keresni azoknak a kisegítő és járulékos programoknak a működési módját is, amelyek a Windows lemezről lettek feltelepítve. Ezek közül számos programnak, pl. a Paint-nek, a Számológépnek saját Súgója van, melyek munkaablakuk Súgó menügombjára kattintva aktiválhatók. (Windows XP-ben dolgozva Vendég fiókból az operációs rendszer Súgója nem érhető el.)

05)          Visszatérve az eszköztárakhoz a menüsor jobb oldalán is megtalálhatók a _ 21xgombok. Itt az Ablak bezárása gomb melletti Ablak előző mérete, illetve Teljes méret valamint a Kis­méretű ablak gombok a munkalapot befolyásolják. Word 2002-ben csak az x bezáró gomb látható a menüsor végén. Ennek oka, hogy ebben a programban a dokumentumok egymástól függetlenné váltak. Nem lehet leküldeni őket a Word Tálcájára. Ez ugyanis megszűnt. Az egyes dokumentumok csak a Windows-os Tálcára kicsinyíthetők le, és onnan hívhatók fel. Ennek a más szövegszerkesztő, illetve dokumentumszerkesztő programok által már régóta alkalmazott eljárásnak az az előnye, hogy az egyes dokumentumokban folyó munka nem hat ki a másikra. Mezők létrehozása, tárgymutató bejegyzések készítése esetén pl. nem tördelődik át a másik megnyitott dokumentum. Ennél is nagyobb előnye ennek a megoldásnak, hogy ha egyszerre több dokumentumon dolgozunk, nem kell az éppen használtat leküldeni a Word Tálcájára, hogy hozzáférjünk a többihez. Itt bármelyik dokumentum ráhívható a másikra. Nem kell ide-oda küldözgetni őket. Ebben a rendszerben a dokumentumablakok egymás mellé helyezése is egyszerűbb. Az előírt feltételek biztosítása esetén a lekicsinyített programablak biztosan áttördelődik, kialakul a Sortörés az ablakhoz üzemmód.

06)          Ennél az új fájlmegnyitási módnál a dokumentumok csak egymástól váltak függetlenné, a programtól nem. Ha pl. az egyik dokumentumban megnyitottunk egy menüablakot, a másikban mindaddig nem tudunk semmit sem csinálni, amíg az előzőt nem állítjuk vissza alaphelyzetbe. Ezen a helyzeten az Office 2003 programcsomag változtatott. Word 2003-ban minden egyes dokumentum önálló programban dolgozik. Ahány dokumentumot megnyitunk, annyiszor megnyílik hozzá a Word is. Így az egyes dokumentumok teljes mértékben függetlenné váltak egymástól. Akármit csinálunk az egyikben, az nem hat ki a másikra. A Shift + F5 billentyűkombináció alkalmazásakor pl. a program nem lép vissza a másik dokumentumba, mert előtte abban dolgoztunk. Kizárólag a megnyitott dokumentumban mutatja meg az előzőleg használt oldalakat.

07)          Időnként azonban szükség van arra, hogy két vagy három dokumentum egymásba kapcsolódva nyíljon meg (pl. Mozaikszerű megjelenítéskor, amikor azt akarjuk, hogy több dokumentum egyszerre legyen a képernyőn.) Ilyenkor a második-harmadik dokumentumot az első dokumentummal előhívott munkaablak Szokásos eszköztárának Megnyitás gombjával jelenítsük meg. A megnyitott dokumentumok ebben az esetben is a Windows Tálcájára kerülnek, de nem külön-külön, hanem egyetlen Word ikonban. Ebben csoportos elrendezésben találhatók meg az egyes dokumentumok. Valamelyik Ablak menüjét lenyitva elrendelhető az összes dokumentum mozaikszerű megjelenítése. Amennyiben az egyikre nincs szükségünk zárjuk be, és a megmaradt ablakok alját-tetejét húzkodjuk egymáshoz. A Word fejlettebb változataiban arra is mód van, hogy visszatérjünk a Word 97-ben megszokott közös ablakhoz, és a munkalap alatti Tálcához. Ehhez nyissuk le a az Eszközök menüt, és adjuk ki a Beállítások parancsot. A megjelenő ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület, és a feltáruló tábla Megjelenítés szektorában érvénytelenítsük az Ablakok a Tálcán utasítást, majd kattintsunk az OK gombra.

08)          Mellesleg Word 97-ben is dolgozhatunk különálló dokumentumokkal, ha az első megnyitása után az Asztal Word parancsikonjára kattintunk, és a második dokumentumot ebből a programablakból nyitjuk meg. Ez a két dokumentum azonban nem vonható össze egy ablakba, teljesen függetlenek egymástól. Bonyolult, osztott ablakos műveleteknél azonban jól jön ez a megoldás, mert a harmadik-negyedik dokumentumot nem a mozaikszerű elrendezés mögött kell keresgélni, hanem csak le kell kattintani a Tálcára. Utána az osztott ablakos Word ikonra kattintva egy pillanat alatt visszatérhetünk a korábbi munkánkhoz. Az egymástól független Word dokumentumok száma tetszőleges lehet. A Word-, illetve Windows Tálcán levő dokumentumok között azonban nehéz tájékozódni. Több fájl megnyitása esetén az ikonok már annyira lekeskenyednek, hogy nem lehet elolvasni rajtuk a fájlnevet. Ilyenkor kénytelenek vagyunk egyenként felküldeni őket a képernyőre, hogy lássuk melyikről van szó. Word 2002-ben azonban ez elkerülhető, illetve a keresett dokumentum megtalálása felgyorsítható a Ctrl + F6 billentyűparancs alkalmazásával. A Ctrl billentyű lenyomása után csak az F6 billentyűt kell nyomogatni, hogy megtaláljuk a keresett fájlt.

09)          A Windows Tálcát érdemes rögzíteni. Ha ezt nem tesszük meg, bármikor előfordulhat, hogy egy rossz egérmozdulat következtében elvándorol a helyéről, vagy kétsorossá válik. Amennyiben a képernyő valamelyik szélére ugrott, a bal egérgombbal kattintsunk egy üres pontjára, és vonszoljuk vissza a helyére. Mindezen kellemetlenségek elkerülése érdekében a jobb egérgombbal kattintsunk a Tálca üres pontjára, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tálca zárolása utasítást.  Akik gyakran dolgoznak az Asztalon, azoknak érdemes az asztali parancsikonokat is rögzíteni. Kattintsunk a jobb egérgombbal az Asztal szabad felületére, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki az Ikonrendezés szempontja parancsot, majd érvényesítsük Az Asztal webes elemeinek zárolása utasítást. Ezt követően az Asztalra küldött szövegfájlok, képek mozgatása közben nem fognak elugrálni a parancsikonok, nem kell őket egyenként visszarángatni a helyükre.

10)          A menüsor alatt van a Szokásos (más néven Standard) eszköztár. Innen főleg a kiszolgáló programokat és egységeket (pl. megnyitást, mentést, nyomtatást, helyesírás-ellenőrzést, kivágást-másolást, beillesztést, nyomtatást) valamint a táblázatkészítő-, hasábozó, rajzoló-, illetve nagyító programot lehet vezérelni. Normál körülmények között a munkalap feletti eszköztárakat a Formázás eszköztár zárja. Ennek főleg a munkalapra felvitt szövegállomány formázásban, alakításában van szerepe. A bal szélén látható kijelölősáv a szövegformázás közben alkalmazott stílust mutatja. Nem szükséges kijelölni az érintett szövegrészt, elég ha a kurzorral belekattintunk, és máris megjelenik. Mellette találhatók a minden szövegszerkesztő programból, sőt újabban már az e-mail levelező programokból is jól ismert formázó gombok (Betűtípus, Betűméret, betűformázók, szövegmezőigazítás). Az eszköztár jobb szélén látható ikonokkal felsorolásokat lehet tételjelzéssel, illetve egyszintű sorszámmal ellátni. Ezek a gombok a Felsorolás és számozás ablak legutóbbi beállításának megfelelően működnek. A mellettük álló behúzás­nö­velő, illetve -csökkentő ikonokkal a bal oldali behúzás mér­tékét változtathatjuk meg. A behú­zás mértéke a tabulátor alapértékével állítható be. A sort a színnel történő Kiemelés és a Betűszín gombok zárják.

11)          Word 2002-ben a program első indításakor a Szokásos és a Formá­zás eszköztár egy sorrá alakul. Mivel ez túl hosszú, a vége természetesen nem jelenik meg. Két sorrá alakításának legkézenfekvőbb módja, hogy az egérkurzorral a Formázás eszköztár elején látható függőleges pontsorra mutatunk, és lenyomjuk a bal egérgombot. A nyilaskeresztté vált egérkurzort húzzuk lefelé, amíg a Formázás eszköztár önálló sorrá válik. Utána a bal egérgombbal ragadjuk meg ismét az eszköztár elejét, és húzzuk balra, illesszük a programablak bal széléhez. A túlcsordult Formázás eszköztár teljes igénybevételének ennél egyszerűbb módja, hogy a jobb szélén látható, lefelé mutató nyílra kattintunk. Ekkor megjelenik egy ablak, amely mutatja a háttérben levő, jelenleg használhatatlan ikonokat. Az alatta levő Gombok megjelenítése két sorban utasítás kiadásával pozícióhelyesen megjelenik a Formázás eszköztár is. A két eszköztár szétválasztásnak harmadik módja, hogy az Eszközök menü à Testreszabás parancs à Beállítások fül útvonalon megnyitható tábla Testreszabott menük és eszköztárak szektorában érvényesítjük A Szokásos és a Formázás eszköztár két sorban utasítást. Mivel a Word 2003 ikonjai kisebbek, mint az előző programváltozatoké, az eszköztár háromsorossá alakítása után van hely a bővítésre. Egyébként a Word 2003 már alapbeállításban is több ikont tartalmaz, mint az elődei.

12)          Word 2002-ben a lenyitott menükben csak a leggyakrabban használt parancsok találhatók, hogy ne lógjanak rá nagyon a szövegmezőre. Ha kevésbé ismert párbeszédablakot szeretnénk megnyitni, kattintsunk a menü alján látható kettős nyílra. Aktiválása után ezt a parancsot hozzácsatolja a törzsmenühöz. A törzsmenü rövidülhet is. Ha a program azt érzékeli, hogy egyes segédprogramokat egyáltalán nem használunk, kiveszi a lerövidített menüből, és háttérbe helyezi. Így a törzsmenü lassan „testreszabottá” válik, a szokásainkhoz idomul. Akit zavar ez az egyébként nagyon szellemes megoldás, mindig az egész listát szeretné látni, nyissa le az Eszközök menüt, és adja ki a Testreszabás parancsot. A megnyíló ablakban aktiválja a Beállítások fület, és a feltáruló tábla Testreszabott menük és eszköztárak szektorában érvényesítse a Mindig a teljes menü megtekintése utasítást. A Bezárás gombra kattintva a menürövidülés megszűnik. A Programmegjelenítés visszaállítása gomb megnyomásával az eredeti állapot bármikor visszaállítható. A teljes menü megjelenítésének egyszerűbb módja, ha nem egyszer, hanem kétszer kattintunk rá a menü nevére.

13)          A mun­kalap alatt található az Állapotsor. Ez mutatja, hogy mi történik a szövegállománnyal mun­ka közben. Hány oldalnyi terjedelmű, éppen hol tartunk benne, milyen jellegű tevékenység zajlik (szövegszerkesztés folyik vagy mentés). Amennyiben nem látható a monitoron, kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablak Beállítások parancsára, majd aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Ablak (Megjelenítés) szektorában adjuk ki az Állapotsor utasítást. Azért is érdemes ragaszkodni ehhez a tájékoztató sorhoz, mert a program ezen keresztül figyelmeztet bennünket, ha valamit rosszul csinálunk, sőt néha még tanácsot is ad, hogy mi tegyünk.

14)          Speciális feladatoknál (pl. rajzolás, táblázatkészítés) az eszköztárak kiegészülnek még egy-egy ikonsorral. A rajzolás, táblázatkészítés és egyéb eszköztárak megjelenési módja attól függ, előzőleg hogyan használtuk őket. Ha a Formázás eszköztár alá illesztettük, a következő előhíváskor is oda kerül. De beilleszthetjük a munkalap aljára, az Állapotsor fölé, vagy használhatjuk úszó ablakként is. (Ennek előnye, hogy nem szűkíti le a munkafelületet. A „Fogd és vidd” módszerrel könnyen odébb tolható, így nem lesz útban.) Némelyik közülük magától megjelenik. Ha pl. egy képet kijelölünk, nem kell külön előhívni a képkezelő eszköztárat, mert azonnal feltűnik. Amennyiben nincs rá szükség, az x bezáró gombjára kattintva küldjük vissza. (Ezt követően már hiába kattintunk a képre, nem jelenik meg újra. Ha mégis szükségünk van rá, a Nézet menü Eszköztárak parancsával megjeleníthető ablakból hívhatjuk elő, a Kép utasításra kattintva.) A másik megoldás, hogy a jobb egérgombbal rákattintunk a képre, és a megjelenő helyi menüben érvényesítjük a Látszik a Kép eszköztár utasítást.

15)          A kiegészítő eszköztárakat ne tartsuk a monitoron, mert nagyon leszűkítik a munkalapot. Azért sem célszerű ezt megtenni, mivel 13 (18) van belőlük. (A Nézet menügombbal, valamint az Eszköztárak paranccsal megnyitható ablakban megtekinthetők. Ha rossz ablakot nyitottunk le, kattintsunk mellé, vagy nyomjuk le az Esc billentyűt, mire visszamegy. Az Eszköztárak választéka a Nézet menü lenyitása nélkül is elérhető. Csupán rá kell kattintani a jobb egérgombbal a képernyőn levő eszköztárak valamelyik ikonjára.) Ezek azonban csak a fő eszköztárak. Az eszköztárak teljes választéka az Eszközök menü à Testreszabás parancs à Eszköztárak fül útvonalon feltárható táblán tekinthető meg. A FÜGGELÉK 2. ábráján. tanulmányozhatjuk, hogy milyen lenne a Word munkalap, ha sorokba rendezve mind a 18 (29) eszköztárat megjelenítenénk.

16)          Az eszköztárak új ikonokkal is kiegészíthetők. A választék az Eszközök menügombbal, majd a Testreszabás paranccsal és a Parancsok füllel előhívható táblán látható kategóriákra bont­va. Megkönnyíti a válogatást, hogy a Leírás gomb megnyomása után megjelenik egy tábla, ami részletes tájékoztatást ad a kiválasztott menügomb funkciójáról. (Amennyiben az Eszközök menü Testreszabás parancsa nem aktiválható, kattintsunk a Nézet menügombra, majd a tovább nyíló ablakokban az Eszköztárak, valamint a Test­reszabás parancsra.) A kiegészítő gyorsindítási lehetőségek közül a Fájl kategóriából az Oldalbeállítás ikont, valamint a Mentés másként szöveges gombot célszerű átemelni, mert használatuk jelentős mértékben könnyíti a munkát. (Lásd FÜGGELÉK à 3. ábrán.) A továbbiakban ezeknek a műveleteknek az alkalmazása előtt nem kell a Fájl menügomb ablakát lenyitni, és keresgélni benne a megfelelő parancsokat.) Ha valamely funkciót gyakran használunk (pl. képszerkesztést) akkor a hozzá tartozó ikont is kitehetjük az eszköztárakba. A keresett ikonokat legegyszerűbben a Kategóriák lista Minden parancs utasítására kattintva találhatjuk meg a Menüparancsok (Parancsok) szektorban, ábécérendben felsorolva.

17)          Az átemelés módja rendkívül egyszerű. A bal egérgombbal ragadjuk meg a kiválasztott ikont, és „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk át az eszköztárakra. Az eszköztárak ott fogadják el az új ikont, ahol egy I alakú vastag vonal jelenik meg. Ha rossz helyre raktuk, tovább húzhatjuk, de vissza is vihetjük a kiindulási helyére. Az eszköztárikonok utólagos áthelyezésének, illetve megszüntetésének van egy egyszerűbb (Testreszabás ablakot nem igénylő) módja is. Nyomjuk le az Alt billentyűt, és a bal egérgombbal megragadva húzzuk át az új helyére. A megszüntetése ennél is könnyebb. Húzzuk le a munkalapra, és engedjük el az egeret. (Ezzel nem semmisül meg, mert a Testre­szabás paranccsal előhívható eszköztárakban továbbra is megtalálható, onnan bármikor újra előhívható.) Az AltGr billentyű nyomva tartása mellett áthelyezett ikon a régi helyén nem szűnik meg. Ilyenkor eldönthetjük, hogy melyiket tartjuk meg. Amennyiben előnyösebbnek találjuk az új pozícióját, a régi helyén szüntessük meg. Nyomjuk le az Alt billentyűt, és húzzuk le a szövegmezőre, majd engedjük el az egérgombot is.

18)          Az új ikonok pontos helyét értelemszerűen határozzuk meg. A Mentés másként gombot pl. a mentést szimbolizáló <  ikon után ajánlatos beilleszteni. A Ment mindent és a Mindent bezár ikonokat, rakjuk utána. A Nyomtató és Nyomtatási kép ikonjainak is egymás mellett a helyük. Arra is mód van, hogy az egyik eszköztárból a másikba másoljuk az ikonokat. Az eszköztár egyéni igényeknek megfelelő kialakítása során az esz­köztár­ikonok egymással keveredhetnek. Ennek ellenére nem érdemes tejesen formabontó esz­köztárat létrehozni, mert ha mások gépén dolgozunk, nem fogjuk megtalálni az ikonokat.

19)          Word 2002-ben arra is lehetőség van, hogy a szöveges feliratú gombokat kevés helyet foglaló ikonnal helyettesítsük. A Testreszabás ablak nyitva tartása mellett kattintsunk a jobb egérgombbal a szöveges ikonra az eszköztárban, és a megjelenő ablakban adjuk ki a Gombkép váltása parancsot. A tovább nyíló ablakban jelöljük ki a nekünk tetsző ikont. Amennyiben egyik sem nyerte el a tetszésünket, adjuk ki a Gombkép szerkesztése utasítást, és a megjelenő Gombszerkesztő ablakkal készítsünk egyet. Arra is mód van, hogy egy kiválasztottat módosítsunk. Ha elrontottuk, adjuk ki a helyi menüben a Törlés utasítást. Az előző forma a Gombkép visszaállítása utasítás kiadásával érhető el. Az elkészült ikon a szöveges elé kerül. A Csak menüben szöveg utasítás érvényesítése után azonban a szöveg eltűnik az ikon után, és csupán a piktogram marad meg. A Testreszabás ablak a Bezárás gombbal küldhető vissza.

20)          Az eszköztár módosításai a megnyitott dokumentumban jelennek meg. Ha azt akarjuk, hogy minden dokumentumban megnyilvánuljanak, a Hely kijelölősávba állítsuk be a Normal.dot utasítást. Amennyiben a kihúzott ikonokra már nincs szükségünk és szeretnénk visszaállítani az Office eredeti eszköztárait, aktiváljuk a Testreszabás ablak Eszköztárak fülét, és a feltáruló táblán kattintsunk az Alaphelyzet gomb­ra. Ha az eszköztárak valamelyik gombjának funkciójával nem vagyunk tisz­tában, mutassunk rá. 1-2 másodperc múlva a program kiírja mellé, hogy mire való. Ez a szolgál­tatás azonban csak akkor érhető el, ha az Eszközök menügombbal és a Test­reszabás paranccsal megjeleníthető ablakban a Beállítások fülre kattintunk, majd aktiváljuk a Gombnevek megjelenítése utasítást. Amennyiben a Gombnevek kiegészítése a billentyűparanccsal utasítást is kiadjuk, akkor azt is feltünteti, hogy a feladatot a klaviatúráról milyen billentyűkombinációval lehet végrehajtani. (Excel programban ez a többletszolgáltatás nem működik.) Ha a FÜGGELÉK à 3. ábrán látható eszköztár megfelel nekünk, ezt készen kialakítva betölthetjük a számítógépünk­be. (Ennek módját lásd a Szövegtár használata, valamint a Stílusok használata Word prog­ramban című rovatokban.)

21)          A szövegszerkesztő funkciók legegyszerűbben az eszköztárak gombjaival aktiválhatók. Ennek ellenére nem mindenki használja őket. Akik a régi programokhoz (pl. WordPerfect) vannak szokva, jobban szeretnek billentyűkombinációkat alkalmazni. (Ennek oka, hogy a kezdeti programokat szöveges utasítások formájában kellett működtetni. Ennél sokkal egyszerűbb megoldás volt a billentyűkombinációk használata.) Ez könnyen megtehető, mert mint minden szövegszerkesztő program a Word is rengeteg billentyűkombinációt használ az egyes funkciók kiváltására. Ezek túlnyomó részére azonban semmi szükség sincs, mivel a feladat hagyományos úton ugyanannyi idő alatt megoldható. Ha pl. szeretnénk kitörölni egy szót vagy egy szótöredéket, ennek szokványos módja, hogy kijelöljük, és a Backspace vagy a Delete billentyűvel töröljük. Billentyűkombinációval ezt oly módon lehet elérni, hogy lenyomjuk a Ctrl billentyűt, és attól függően, hogy a kurzor a szó előtt vagy utána áll, mellé nyomjuk a Delete, illetve a Backspace bil­lentyűt. (Amennyiben a kurzor egy szóban áll, az előtte, illetve az utána álló karakterek törlődnek. Ha tehát a Ctrl + Backspace billentyűkombinációt alkalmazzuk, a kurzor előtti szótöre­dék, a Ctrl + Delete billentyűkombináció esetén pedig a kurzor utáni szótöredék szűnik meg.)

22)          Itt célszerű felhívni rá a figyelmet, hogy billentyűkombinációk alkalmazása esetén először mindig a segédbillentyűt kell lenyomni, és utána a karakterbillentyűt, különben a kívánt funkció helyett a karakter képe jelenik meg a monitoron. Végül egyszerre engedjük el mindegyiket. (Különösen fontos ennek a kezelési módnak a betartása a hármas billentyűkombinációknál. Három billentyűt ugyanis meglehetősen nehéz egyszerre lenyomni. A kiskapitálist előidéző Ctrl + Shift + K billentyűkombinációnál pl. nyomjuk le előbb a Ctrl és a Shift billentyűket, majd nyomjuk utána a K billentyűt. Így biztosan nem fog eltűnni a kijelölt szakasz, és nem jelenik meg a helyén egy K betű.)

23)          A karakterbillentyű lenyomásával ne késlekedjünk, mert ha túl későn nyomjuk le, a segédbillentyűk önálló életre kelnek. Az Alt + Shift, illetve a Ctrl + Shift billentyűkombinációk pl. a billentyűzet kiosztását szabályozzák. Ha tehát ezek használata után azt tapasztaljuk, hogy az á, é, í, ó, ö, ő, ú, ü, és ű billentyűk lenyomásakor ‘ ; \ = 0 [ ] - és \ jelek jelennek meg a monitoron, vagy a z és y betűk felcserélődnek, a klaviatúránk átváltott angol billentyűkiosztásra. Az előző billentyűkombináció megismétlésével a magyar kiosztás könnyen visszaállítható, de ez a funkció le is tiltható. Nyissuk le a Start menüt, adjuk ki a Beállítások majd a Vezérlőpult parancsot, és kattintsunk kétszer a Billentyűzet ikonra. A megjelenő Billentyűzet tulajdonságai ablakban aktiváljuk a Nyelv fület. A feltáruló tábla Nyelvek közti váltás szektorában aktiváljuk a Nincs utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.

24)          Windows XP-ben ez az átállítás meglehetősen bonyolultan érhető el. Itt a Vezérlőpulton a Területi és nyelvi beállítások ikonra kell kétszer rákattintani. A megjelenő ablakban aktiváljuk a Nyelvek fület, és a feláruló táblán nyomjuk meg a Részletek gombot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Beállítások fület. A feltáruló tábla Beállítások szektorában kattintsunk a Billentyűzetbeállítások gombra. Az újra nyíló Speciális billentyűzetbeállítások ablak Szövegbevitel nyelvének hívó betűi szektorában jelöljük ki a Váltás a szövegbeviteli nyelvek között tételt, majd nyomjuk meg a Billentyűkombináció módosítása gombot. A megjelenő Billentyűkombináció módosítása ablakban érvénytelenítsük a Beviteli nyelv váltása utasítást. A Billentyűkiosztás váltása utasítás érvénytelenítésével a billentyűkiosztás különböző nyelvekhez igazodó megváltozását is megakadályozhatjuk. Végül az OK gombokra kattintva zárjuk be a megjelent ablakokat. (Ez a beállítási mód jól érzékelteti, hogy egy korábban egyszerűen kivitelezhető műveletet hogyan lehet annyira elbonyolítani, hogy a felhasználó szinte idegrohamot kap tőle. A szoftverfejlesztés terén a haladás jelenleg túlkomplikálást jelent, ami egyre nehezebbé teszi az új programok alkalmazását.)

25)          A szövegszerkesztő billentyűparancsoktól eltérő a menümegnyitó billentyűkombinációk használati módja. A megnyitott dokumentumot pl. az Alt + F + Z billentyűkombinációval is be lehet zárni. Ezt szabályosan úgy kell végezni, hogy lenyomjuk az Alt billentyűt, majd felengedjük. Utána lenyomjuk az F billentyűt, és azt is felengedjük. Végül lenyomjuk a Z billentyűt. Nem kell azonban megtanulni, hogy melyek a menü- és melyek a funkcióbillentyűk, mert az előbbiek az utóbbi módon is használhatók. Az egyszerűség érdekében a menümegnyitást helyettesítő gyorsbillentyűket is használjuk úgy, ahogy a funkcióbillentyűket, vagyis tartsuk lenyomva a segédbillentyűt a művelet alatt. A hatás ugyanaz lesz.

26)          A monitor legalján található a Tálca. Ez minden esetben megjelenik a képernyőn, akkor is, ha semmit sem csinálunk. Bal szélén a Start menügomb található, amely a számítógép használatbavételét, a kezelés alapfeltételeinek megteremtését teszi lehetővé. A jobb szélén az óra látható, ami a pontos időt mutatja. (Ha az egérkurzorral rámutatunk, megjelenik felette az aznapi dátum.) Nyomtatáskor az óra mellé kerül a nyomtató ikonja. (Erről lehet a nyomtatót megállítani, újraindítani, a beletöltött adatállományt törölni.) Ütemezett működést igénylő kiegészítő programok feltelepítése esetén (pl. tűzfal, vírusirtó) ezek ikonja is ide kerül. Itt található a Windows nyelvi beállítását mutató és egyben nyelvváltóként használható ikon is. A Tálca másik szerepe a munkánkhoz hasz­nált meghajtók, fájlok, segédprogramok gyors indíthatósága. Segítségével akár több tucatnyi fájlon is dolgozhatunk egyszerre. Nem kell az előzőt bezárni, aztán hosszas keresgélés után előhívni, hanem csak le kell küldeni a Tálcára a címsor jobb oldalán levő gombbal. Onnan a bal egérgombbal egyszer rákattintva pillanatok alatt felhozható. (Ha nem férnek el, akkor a program a Tálca bal oldalán létrehoz egy mappát, és abba gyűjti. Ez esetben a mappa ikonjára kattintva lehet az egyes fájlokat felhozni.)

27)          Windows XP-ben lehetőség van a lekicsinyített fájlok csoportosítására is, ami jelentősen könnyíti a dokumentumok megtalálását. Kattintsunk a jobb egérgombbal a Tálca üres felületére, és adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Tálca fület. A feltáruló táblán érvényesítsük a Hasonló gombok csoportosítása a Tálcán utasítást. Az OK gomb megnyomása után az azonos típusúak (pl. Word dokumentumok, PageMaker dokumentumok) egymás mellé kerülnek. Ha sok van belőlük ezeket külön mappába gyűjti a rendszer. A típus szerint elkülönített mappákra kattintva a lenyíló menüből könnyebben kiválasztható a felküldendő dokumentum, mintha az összeset egy mappába gyűjtené. A hasonló elemek csoportokba rendezése ily módon meg is szüntethető. A legtöbb felhasználó ezt szokta tenni, mivel a Windows XP már két-három azonos ikon esetén mappába gyűjti a dokumentumokat, ami feleslegesen lassítja a munkavégzést. A Hasonló gombok csoportosítása a Tálcán utasítás érvénytelenítésével itt is megjelenik minden megnyitott fájl ikonja a Tálcán, egyre rövidülő névvel. Mivel egy idő után már nem tudjuk megkülönböztetni őket, mutassunk rá az egérrel. Erre egy kis táblán megjelenik mellette a teljes neve.

28)          A Windows XP elrejti a Tálca jobb oldalán megszokott ikonokat is. Ezek csak akkor jelennek meg, ha rámutatunk a helyükre az egérkurzorral. Ez egy nagyon előnyös szolgáltatás, mert így az alkalmanként használt ikonok nem foglalják a helyet a meghajtók, fájlok lekicsinyített ikonjai elől. Amennyiben ragaszkodunk a Windows 98-ban megszokott állandó megjelenéshez, a jobb egérgombbal kattintsunk a Tálca szabad területére, és adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A megnyíló ablakban aktiváljuk a Tálca fület. A feltáruló tábla Értesítési terület szektorában érvénytelenítsük A nem aktív ikonok elrejtése utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ha nem akarjuk, hogy az összes nem használt ikon megjelenjen a Tálca jobb szélén, kattintsunk a Testreszabás gombra. A tovább nyíló Értesítések testreszabása ablakban egyen­ként meghatározhatjuk az ikonok láthatóságát. A Mindig látszik mellett a Sosem látszik utasítást is kiadhatjuk. Ekkor az általunk használt funkció Tálca ikonja a kurzorral való rámutatás esetén sem jelenik meg a helyén. A beállítást itt is az OK gombok megnyomásával nyugtázzuk.

29)          A szövegszerkesztés és a rajzolás megkönnyítése érdekében a munkalap körül is találhatók kellékek, segédeszközök. Felül és bal oldalt látható a vízszintes- és a függőleges vonalzó. (Ez utóbbi csak Oldalkép (Nyomtatási elrendezés) nézetnél, vagyis tördelt oldalak esetén jelenik meg. Ha egyik sem látható, kattintsunk a Nézet menügomb­ra, és adjuk ki a Vonalzó parancsot. Alaphelyzetben mindkét vonalzó centiméterre van kalibrálva. Az egységnyi távolság a nagyítás, illetve kicsinyítés mértékével arányosan változik rajtuk. Mivel segédvonalak nem tartoznak hozzájuk, a munkalapon szerkesztett szöveg, ábra méreteit csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani velük. Emiatt nincs rajtuk milliméterosztás sem. Szükség esetén a vonalzók inch-ben, valamint pont- és pika értékben is skálázhatók. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítá­sok parancsot, majd aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Mértékegység kijelölősáv­jában elvégezhetjük az átállítást. (Word 2002-ben lehetőség van az osztásszámok milliméterben való feltüntetésére is. A skála jelöletlen osztásvonalai azonban ez esetben sem finomodnak. Ügyeljünk arra, hogy az alatta található HTML-szolgáltatások képpontok megjelenítéséhez utasítás ne legyen érvényesítve. Ebben az esetben a milliméter beállítás ellenére az összes beállító tábla alapértelmezett mértékegysége a pixel, vagyis a képpont lesz.) Utána nyomjuk meg az OK gombot. Dokumentum- vagy oldalváltáskor előfordulhat, hogy a vonalzók láthatatlanná válnak. Ennek oka, hogy a képernyőn levő oldal nincs aktiválva. Kattintsunk a bal egérgombbal a szövegmezőre, és mindjárt megjelennek.

30)          A vízszintes vonalzóra ráépítve helyezkedik el a Tabulátor. A tabulátorjelekre történő ráállást a Tabulátor billentyű teszi lehetővé. Ma már csak kevesen használják, mert az Excel táblázatkezelő programban sokkal szebb és precízebb oszlopokat, táblázatokat lehet készíteni. Ráadásul ez a program be is keretezi a számoszlopokat. Ennek a bekezdés-kijelölő egységnek a mechanikus írógépek idején volt nagy jelentősége, amikor nem volt más lehetőség a számoszlopok gyors begépelésére, az egy csoportba tartozó karakterek elkülönítésére. Egymás alá írt tételek kezdetének elcsúszásmentes beállítására azonban Word-ben is nélkülözhetetlen a tabulátor. Jobb oldalt a függőleges, lent pedig a vízszintes görgetősáv határolja a munkalapot. Ezekkel lehet a szöveget vagy ábrát felfelé-lefelé, illetve oldalirányba tologatni. (Ablakhoz törés üzemmódot alkalmazva nincs szükség vízszintes tologatásra.) Amennyiben nem láthatók a monitoron, kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablak Beállítások parancsára, majd aktiváljuk a Megjelenítés fület. A fel­táruló tábla Ablak (Megjelenítés) szektorában adjuk ki a Vízszintes görgetősáv, valamint a Függőleges görgetősáv utasításokat, majd nyomjuk meg az OK gombot. (A függőleges görgetősáv részletes használati módját lásd a Kijelölések, Mozgás a szövegben című rovatban.)

31)          A függőleges görgetősáv végén, valamint a vízszintes görgetősáv elején látható még néhány gomb, amely jól szemlélteti a Word terjengősségét, azt hogy a legtöbb művelet két-háromféle módon is elvégezhető. A függőleges görgetősáv gombjai közül felülről a harmadikkal hívható elő a Keresés és csere ablak. Ezen a Következő gomb megnyomásával lehet a következő keresett szót, kifejezést megtalálni. Ugyanez előidézhető az előhívó gomb alatti, lefelé mutató, kék színű kettős nyíllal is. Igaz, hogy ezzel a gombbal a Keresés és csere ablak bezárása után is tovább lehet keresni a beállított szót, de ezt a Ctrl + Page Down vagy a Shift + F4 billentyűkombinációkkal szintén meg lehet tenni. Az ablakelőhívó gomb feletti felfelé mutató kék nyíllal vissza lehet térni az előző szóra. Ha túl gyorsan haladtunk és elfelejtettük a korábban megtalált szót kijavítani, akkor nem kell az egész keresést elölről kezdeni. (Többnyire kétszer kell rákattintani, mert az első csak inaktiválja a Kereső ablakot.) Ez a funkció viszont a Ctrl + Page Up billentyűkombinációval váltható ki. A Keresés és csere ablak pedig a Ctrl + I billentyűkombinációval hívható elő. Így ezek a bolhányi méretű gombok könnyen nélkülözhetők lennének, illetve a Keresés és csere ablak előhívó ikonját célszerű lett volna betenni a Szokásos eszköztárba.

32)          A vízszintes görgetősáv bal szélén látható gombjaival lehet a munkalapot különböző nézetekbe állítani. Ugyanazt teszi, mint a Nézet menügomb, csak nem kell előtte egy ablakot lenyitni. Zavart csak az okozhat, hogy van köztük olyan is, amelyet véletlenül megérintve eltűnnek ezek a gombok, és nem tudjuk visszaállítani a munkalapot eredeti állapotába. Ekkor kattintsunk a Nézet menügombra, és a megnyíló ablakban a Normál vagy az Oldalkép parancsot kiadva helyreáll a korábbi állapot. (Word 2002-ben Az Oldalkép nézet Nyomtatási elrendezésre változott.) Ha továbbra is osztott marad a munkalap, érvénytelenítsük a Dokumentumtérkép parancsot. A leggyakoribb zavar, hogy szerkesztés közben a Tagolás parancs aktiválódik. Ez esetben az is elég, ha a vízszintes görgetősáv bal szélén rákattintunk a mellette álló Oldalkép ikonra.)

33)          A zökkenőmentes munkavégzés érdekében jó ha tudjuk még, hogy az eszköztárak gombjaival lenyitható ablakok megjelenésekor a szövegszerkesztő funkció lebénul. Mindaddig nem lehet belejavítani a szövegbe, amíg vissza nem küldjük őket. Ez alól kivételt képeznek a szövegjavító ablakok. A Keresés és csere, valamint a Helyesírás-ellenőrző ablakok visszaküldés nélkül is inaktívvá tehetők. Amennyiben a megtalált szót vagy a kijelzett hibát ki szeretnénk javítani, kattintsunk a szövegmezőre. Ilyenkor a funkció ablakok címsora mögötti kék sáv elszürkül jelezve, hogy átmenetileg felfüggesztették tevékenységüket. Ha újra aktívvá akarjuk tenni őket, kattintsunk rájuk. Akkor is szükség van ezeknek az ablakoknak az inaktívvá tételére, ha be akarjuk zárni az anyagot, vagy le szeretnénk küldeni a Tálcára, és helyette egy másikat felhívni.

 

Eszköztárak visszarendezése

 

Ha a Szokásos vagy a Formázás eszköztár eltűnne, vagy egy új (nem kívánatos) eszköztár jelenne meg, akkor az alábbiak szerint járjunk el:

1.  Kattintsunk a bal egérgombbal a menüsor Nézet gombjára.

2.  A megjelenő ablakban adjuk ki az Eszköztárak parancsot.

3.  Az oldalra nyíló almenüben tegyünk a Szokásos és Formázás utasítások elé egy pipát. (Máshol ne legyen, mert ha a többi parancsot is aktiváljuk, akkor a felső eszköztárak közé, illetve alulra, az Állapotsor fölé berak egy-egy Formázó sort, ami nagyon leszűkíti a munkalapot.) A felesleges eszköztárak is itt szüntethetők meg. (Kattintsuk ki a pipát előlük.)

Ha ezen a módon nem tudunk minden felesleges eszköztárat megszüntetni, kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablak Testreszabás parancsára, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Eszköztárak fület. Alaphelyzetben itt csak a Szokásos, a Formázás és a Menüsor utasítások lehetnek kijelölve, a többit érvénytelenítsük. Rajzoló-, táblázatkészítő, keretező-, webkiszolgáló eszköztárak a Szokásos eszköztár vonatkozó gombjaira kattintva is keletkeznek, de ezek újbóli rákattintással megszüntethetők. Amennyiben a Szokásos vagy a Formázás eszköztár eltűnne a Címsor alól, és egy kis ablakban jelenne meg, akkor ragadjuk meg a bal egérgombbal a felső kék csíkját, és húzzuk be az eszköztárak megfelelő sorába. (Előfordul, hogy rossz helyre megy. Ilyenkor a bal egérgombbal kattintsunk a jobb oldali határoló vonalára, és húzzuk feljebb vagy lejjebb.) A Word 97 szabályosan kialakított alapeszköztára a FÜGGELÉK à 3. ábrán.) látható.

 

Képernyőnagyítás

 

a)              Főleg kis képcsőátlójú monitoroknál gyakori probléma, hogy nem elég nagy a munkafelület, az elkészült táblázat vagy rajz lelóg róla. Ahhoz, hogy teljes egészében lássuk, le kell kicsinyíteni. Ekkor viszont láthatatlanná válnak a részletek. Van azonban néhány áthidaló megoldás, ami adott körülmények között több centiméterrel is képes megnövelni a mozgásterünket. Kattintsunk a bal egérgombbal a menüsor Nézet gombjára. A megnyíló ablakban kattintsunk az Oldalkép parancsra. (Word 2002-ben ez a parancs Nyomtatási elrendezésre változott.) Ekkor úgy látjuk a dokumentumot, ahogy ki van szerkesztve, margókkal, oldalakra bontva. Most kattintsunk a Normál parancsra. Erre eltűnnek a margók és a sorvégi elválasztójelek, a szöveg egybefolyik. Anélkül zsugorodik, csökken a terjedelme, hogy a tartalma csorbulna. (Ezt nevezik ömlesztett változatnak.) Sajnos ez az üzemmód nem minden esetben használható. A képek, ábrák, oszlopok normál nézetben láthatatlanná válnak. Amennyiben az anyag vázlatszerűen lett felgépelve, Normál nézetben eltűnnek a formázásai is. Ilyenkor az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Megjelenítés szektorában érvénytelenítsük a Gépírás utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Word 2002-ben a Gépírás utasítás lekerült A vázlat és Normál nézet beállításai szektorba.

b)             Ha csak egy-két sornyi helyre lenne szükség ahhoz, hogy ne kelljen le-fel tologatni az oldalt, kattintsunk a Szokásos, majd a Formázás eszköztár bal oldali fejvonalára (két párhuzamos vonal, illetve egy függőleges pontsor), és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk ki őket a munkalapra. Ekkor lebegő palettává válnak, amelyeket a címsoruknál fogva oda helyezünk, ahová akarunk. Ha nem használjuk ki a munkalap teljes szélességét, az eszköztárakat a képernyő szélére is kihúzhatjuk. Ennek módja, hogy a címsoruknál megragadjuk őket, és addig toljuk kifelé, amíg függőleges sorrá válva a munkalap jobb, illetve bal oldalára ugranak. A visszaállításuk ugyanígy történik. Toljuk a Szoká­sos eszköztár lebegő palettáját a Menü sorra, mire az ikonjai vízszintes sorba rendeződve fel­zár­kóznak alá. Ezután a Formázás eszköztár palettáját toljuk rá a Szokásos eszköztárra. Amennyiben nem illeszkednek be pontosan a helyükre, fejvonalaikat megragadva húzzuk ki őket a képernyő bal szélére.

c)              Ha még mindig kicsi a hely, szüntessük meg a vonalzókat. Ennek érdekében a Nézet menüben érvénytelenítsük a Vonalzó parancsot. A munkalap lefelé is kiszélesíthető. Kattintsunk a Start menügombra, és a Beállítások majd a Tálca és Start menü parancsok kiadásával nyissuk meg a Tálca Tulajdonságai (A Tálca és a Start menü tulajdonságai) ablakot. Aktiváljuk a Tálca beállításai (Tálca) fület, és érvénytelenítsük a Mindig látható (A Tálca legyen mindig látható a többi ablak előtt) utasítást. Az OK gomb megnyomása után a munkalap eltakarja a Tálcát, lehúzódik a monitor aljáig. Ha munka közben szükségünk lenne a Tálcán található információkra vagy a Start menüre, kicsinyítsük le a program ablakát. A Tálca automatikus elrejtése utasítás kiadásával a Tálcát el is tüntethetjük. Ezzel szintén lejjebb húzódik a munkalap. Ha szükségünk van rá, húzzuk le az egérkurzort a képernyő alsó szélére, és megjelenik a Tálca. A kívánt művelet elvégzése, a kurzor eltávolítása után ismét eltűnik.

d)             Ennél is nagyobb munkafelület-növekedés érhető el, ha a Nézet menüben a Teljes képernyő parancsra kattintunk. Ebben az esetben minden eltűnik, az egész képernyőt a szöveg vagy a feldolgozott ábra tölti ki. Ilyenkor csak az egérrel, és a billentyűkkel dolgozhatunk rajta. Az ábrát úgy állítsuk be, hogy a munkalap felső széle kerül a monitor felső széléhez. Az eszköztárak eltűnése következtében keletkező helytöbblet alul, a munkalap alján fog megjelenni. Amennyiben szükségünk lenne valamelyik formázó gombra, toljuk az egérkurzort a képernyő tetejére. Ekkor ideiglenesen megjelenik a Menüsor. Kattintsunk a Nézet menü gombra, és a lenyíló ablakban adjuk ki az Eszköztárak parancsot. Az oldalra nyí­ló almenüben jelöljük ki azt az eszköztárat, amelyben a szükséges gomb megtalálható. A kiválasztott eszköztár gombsora megjelenik a képernyő tetején. A szükséges művelet elvégzése után toljuk ismét a kurzort a képernyő tetejére, és az újra megjelenő menüsor Nézet menüjében szüntessük meg a már nem használt eszköztárat. Ebből az üzemmódból az Esc billentyű lenyomásával, vagy a monitoron látható Teljes képernyő ablak bezárásával léphetünk ki. (Annak érdekében, hogy ne legyen útban, a munka megkezdése előtt toljuk a monitor valamelyik sarkába.)

e)              Nyomtatási elrendezés nézetben zavaró lehet az oldalak tetején és alján található üres sáv, valamint az egyes oldalakat elválasztó szürke csík. Ez azonban Word 2002-ben könnyen elrejthető. Mutassunk az egérkurzorral valamelyik lap tetejére vagy aljára, és amikor egymással szembe mutató kettős nyíllá alakul, megjelenik mellette egy kis tábla, Üres területek elrejtése felirattal. A bal egérgomb lenyomása után az üres területek megszűnnek. Visszaállításánál ugyanígy járjunk el. (Most az Üres területek megjelenítése tábla jelenik meg.)

 

Nagyítás tört értékekre állítása

 

1.  A Szokásos eszköztárban kattintsunk kétszer a Nagyítás kijelölősávra. Ekkor a benne levő érték kijelölődik.

2.  Írjuk rá a kívánt nagyítási értéket (pl. 110%-ot. 17 colos monitor használata esetén erre az értékre felnagyítva tölti ki a dokumentumoldal teljes mértékben a képernyőt.) Csak a számértéket kell beírni, a „%” jelzést a program automatikusan utána rakja.

3.  Nyomjuk meg az Enter billentyűt.

Ily módon természetesen le is kicsinyíthetjük a munkalapot. A 17 colos CRT-monitor 68%-os, míg 19 colos CRT-monitornál 71%-os kicsinyítés mellett válik az A/4-es lap teljes egészében láthatóvá. (Ezek az adatok 1024 × 768 képpontos felbontásra vonatkoznak. 17 colosnál kisebb méretű monitort szövegszerkesztéshez nem célszerű használni, mert normál méretben a tördelő programok A/4-esnél kisebb méretű oldalai olvashatatlanná válnak, ami nagyon megnehezíti a munkát. A nagyon apró betűket ugyanis a monitor nem képes kirajzolni, a szövegmező „sormintává” alakul.)

 

Teljes oldal megjelenítése

 

a)              Ha látni szeretnénk, hogy a kiszerkesztett oldal hogy néz ki egyben (aljától a tetejéig) kattintsunk a menüsor %-os nagyítást feltüntető Nagyítás kijelölősávjára, illetve a jobb oldalán található lefelé mutató nyílra. A lenyíló ablakban az Oldalszélesség parancsra kattintva látni fogjuk a bal- és jobb oldali margók teljes szélességét. A Teljes oldal parancsra kattintva az egész oldalt láthatjuk (a margószélességet alul, felül és oldalt. A méretjelző % beviteli sávban láthatóvá válik, hogy ez a kép hányad része az eredetinek, mennyivel kisebb.) A legalul található Két oldal parancsra kattintva láthatjuk, hogy milyen lenne a munkánk, ha dupla oldalon szerkesztenénk ki. A dupla oldalról úgy állhatunk vissza normál üzemmódra, hogy kétszer rákattintunk a %-os nagyítást mutató gombra, és beírjuk azt a nagyítási arányt, amelyen dolgozni szoktunk. (Olyan értéket állítsunk be, hogy a szövegmező a képernyő bal szélétől a jobb széléig érjen. Ez az érték a képernyő méretétől függ, 17 colos[23] CRT-monitornál pl. 110%.) Utána nyom­juk le az Enter billentyűt. Word 2002-ben a Nagyítás kijelölősáv kiegészült a Szövegszélesség paranccsal. Erre kattintva eltűnnek a margók, és a szövegmező teljes szélességében kitölti a képernyőt.

b)             A nyomtatási kép egyszerűbben is megjeleníthető, ha a Szokásos eszköztárban a nyomtató piktogramja melletti (fehér lapot szimbolizáló) Nyomtatási kép gombra kattintunk. Ebből az üzemmódból úgy léphetünk ki, hogy az újonnan képződött eszköztár Bezárás gombjára kattintunk. Word-ben a nagyítási érték csökkentésével sokszorozódnak az oldalak. A program annyi oldalt jelentet meg a dokumentumból, hogy kitöltse az egész képernyőt. Az oldalsokszorozás Nyom­tatási kép üzemmódban is előidézhető. Ehhez kattintsunk saját eszköztárának Több oldal ikonjára, és a megjelenő ablakban jelöljük ki az 1 × 2 oldal piktogramot. Ekkor a program egyszerre két oldalt helyez a képernyőre. Ezáltal jóval rövidebb idő alatt ellenőrizhetjük a nyomtatandó oldalakat. Kis képernyő használata esetén Nyomtatási kép nézetben a betűk már összefolynak, a szöveg olvashatatlanná válik. Ha bele akarunk olvasni valamelyik oldalba, nem kell a nagyítás mértékén változtatni. Kattintsunk az egérkurzorral a Nagyító ikonra, majd az olvasni kívánt oldalra. Erre felnagyítódik normál méretre, azaz 100%-ra. Újból rákattintva visszatér a korábbi méretre. Amennyiben bele akarunk javítani a szövegbe, előtte ismét kattintsunk a Nagyító ikonra, hogy ez a funkció inaktívvá váljon.

c)              A Vonalzó megjelenítése gombra kattintva eltűnnek a vonalzók, és kissé felnagyítódnak az oldalak. Ez némileg javítja a részletek láthatóságát. Word 2002-ben a Vonalzó kikapcsolása után sem kell nélkülözni ezt az eszközt. Ha csak egy pillanatra van rá szükségünk, mutassunk a felső vagy a bal oldali határoló vonalára az egérkurzorral. Pár másodperc múlva feltűnik a vízszintes, illetve a függőleges vonalzó, és leolvashatjuk róla a bennünket érdeklő értéket. Az egér­kurzor elmozdítsa után ismét eltűnik a vonalzó. Ennél jóval nagyobb nagyítást érhetünk el a Tel­jes képernyő gombra kattintva. Ilyenkor a vonalzók mellett a Menüsor is eltűnik a képernyőről. Ismét erre a gombra, vagy a Teljes képernyő bezárása táblára kattintva, visszatérhetünk a korábbi állapotra. Mellesleg Word 2003-ban ebből felnagyított nyomdai nézetből készült az Olvasási elrendezés funkció. A Zsugorítás (Zsugorítás hogy beférjen) ikonra nehogy rákattintsunk, mert ennek beláthatatlan következményei lesznek a dokumentumunkra nézve. Egy olyan szövegmező-összenyomó, oldalszám­csök­kentő folyamat indul be, amely semmilyen módon nem vonható vissza.

d)             A nagyítási érték növelésével csak a dokumentum lesz nagyobb, az eszköztárak nem. A Microsoft azonban gondolt a gyengén látókra is. Az ő számukra alkottak egy segédprogramot, amellyel a képernyő minden eleme felnagyítható. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Programok à Kellékek à Kisegítő lehetőségek parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a Nagyítás utasításra. Megjelenik a Nagyító beállításai ablak, és egyúttal lejjebb húzódik a munkalap. Az eszköztárak felett egy kétujjnyi széles sáv képződik. Ez a tartomány szolgál a nagyításra. Ha a Nagyító beállításai ablak Lehetőségek (Nyomon követés) szektorában kiadjuk az Egérkurzor követése utasítást, ebben a sávban megjelenik a képernyőnek az a részlete, amelyre az egérkurzorral rámutatunk. A nagyítás mértéke a Nagyítási szint kijelölősávban 9 fokozatban állítható. A Szövegszerkesztés követése, illetve a Billentyűfókusz követése utasítások aktiválása után a nagyítás munka közben is folyamatosan zajlik. A nagyító sávban a szövegmezőnek az a sora jelenik meg, amelyen éppen dolgozunk. (Az OK gombot megnyomva a Nagyító beállításai ablak lemegy a Tálcára, így nem aka­dályoz bennünket a munkában. Word 2002-ben a Nagyító beállításai ablak ikonná kicsinyítő gombjára kattintsunk.) Amennyiben az eszköztárak színes gombjait továbbra sem látjuk jól, kattintsunk a Színek megfordítása (Bemutató szektor Színek invertálása) utasításra. Ekkor a sötét színek világosra, a világosak pedig sötétre váltanak. A Nagy kontrasztú séma használata utasítás kiadása után a szövegmező is ellenkező színre vált. A fehér munkalap fekete lesz, a fekete betűk pedig fehérré válnak. Ebből az üzemmódból a Kilépés gombra kattintva léphetünk ki. (Előtte szüntessük meg a fenti képernyő-átállításokat.)

 

Ablakhoz törés beállítása

 

Ha normál képernyőn két dokumentumot egymás mellé helyezünk, hogy összehasonlítsuk a tartalmukat, akkor a szövegmező lekeskenyedik. Ez azzal a kellemetlen következménnyel jár, hogy megjelenik a vízszintes görgetősáv, amelyet ide-oda kell tologatnunk, hogy az egyes sorok végét is el tudjuk olvasni. Ennek elkerülése érdekében a Nézet menüben váltsunk át Normál nézetre, majd a kattintsunk a menüsor Eszközök gombjára. A megnyíló ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltárult táblán jelöljük ki az Ablakhoz törik (Sortörés az ablakhoz) utasítást. (Az Ablak szektorban, az OK gomb felett található. Word 2002-ben A Vázlat és a Normál nézet beállításai szektorban keressük.) Az OK gomb megnyomása után nyugodtan felnagyíthatjuk a szöveget, nem csordulnak túl a sorok. A szövegállomány a képernyőn marad, teljes terjedelmében olvasható lesz. (Word 97-ben ez a funkció csak a Nézet menü Normál parancsának kiadása után aktiválódik.) A rosszul látók számára is előnyös ez az eljárás, mert a Nagyítás kijelölő­sáv­val a szövegmező tetszőleges mértékben felnagyítható anél­kül, hogy meg kellene változtatni az alkalmazott betűméretet. A nagyobb betűkből kevesebb szó ke­rül egy sorba. Az áttördelést a program automatikusan elvégzi anélkül, hogy ez a szövegállomány eredeti beállításait megváltoztatná.

 

Ablakok formázása

 

a)              A Windows operációs rendszer legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem használ programnyelvet. Helyette a párbeszédablakok rendszerét alkalmazza. Ezekben az ablakokban felsorolja a megoldási lehetőségeket. A felhasználónak semmi mást nem kell tenni, mint kiválasztani a szá­mára megfelelőt, és rákattintani. Nincs szükség informatikai ismeretekre, programnyelv használatára, így ezt a rendszert bárki alkalmazhatja. A munka közben megnyíló ablakok halmaza azonban megkívánja a rendteremtést közöttük. Az áttekinthetőség érdekében meg kell határozni a megnyíló ablakok helyét, és optimalizálni kell a méretüket. Ennek technikai feltétele biztosítva van, mivel a Windows operációs rendszer ezen a téren is széles körű lehetőséget kínál számunkra.

b)             Amennyiben több ablak jelenik meg egyszerre, meglehetősen nehézkes a kilógó sarkaikra kattintgatva előtérbe helyezni őket. Többnyire nincs is erre szükség, mert méretük és helyzetük megváltoztatásával elférnek egymás mellett is. Miután a parancsikonok általában az Asztal bal oldalán, két-három sorba elrendezve helyezkednek el, a nagyméretű ablakokat állítsuk a monitor jobb oldalára. (Ragadjuk meg a címsor kék színű csíkjánál fogva, és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk a jobb felső sarokba.) Ezt követően állítsuk be az ablak méretét. Ehhez átmenetileg nagyítsuk fel teljes méretre a jobb felső sarkában található 1 gombbal, majd gondoskodjunk róla, hogy minél több információt szolgáltasson számunkra. Ennek érdekében kattintsunk a Nézet menügombra, és a lenyíló ablakban adjuk ki az Állapotsor és a Részletek parancsot. Utána aktiváljuk az Eszköztárak parancsot, és az újonnan nyíló ablakban jelöljük ki az Szokásos gombok és a Szövegcímkék utasításokat.

c)              A Windows XP alapbeállításban az ikonok egy része már el van látva magyarázó címkével. Ha itt is el szeretnénk látni az összes ikont szövegcímkével, a Nézet menü Eszköztárak parancsával megnyitható ablakban adjuk ki a Testreszabás utasítást, és a tovább nyíló ablak Szövegbeállítások kijelölősávjába állítsuk be a Szövegcímkék megjelentetése utasítást. A Nincsenek szövegcímkék utasítást beállítva az ikonok alatti névjelölések eltűnnek, és az eszköztár lekeskenyedik. (Ekkor sem maradunk magyarázat nélkül. Ha nem tudjuk kitalálni, hogy melyik ikon mire szolgál, mutassunk rá az egérkurzorral. Néhány másodperc múlva egy kis sárga táblán megjelenik mellette a neve.) Windows XP-ben a Nézet menü Részletek parancsával megnyitható ablak még áttekinthetővé válik, ha a fájlokat tovább rendezzük. Ha a Nézet menüben kiadjuk az Ikonrendezés szempontjai parancsot is, és az oldalra nyíló almenüben aktiváljuk a Csoportokba rendezés utasítást, a fájljaink nem mosódnak egybe, hanem típusonként elkülönülnek.

d)             Az Állapotsor aktiválásával az ablak alján megjelenik a benne található fájlok, mappák darabszáma, és a terjedelmük. (Csak a fájlok terjedelmét képes a program összegezni, a mappákba nem lát bele. Ezeknek a helyfoglalását úgy tudjuk megállapítani, hogy a Ctrl, illetve a Shift billentyű lenyomása mellett kijelöljük őket. Utána a jobb egérgombbal kattintsunk rájuk, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Általános fület, és a Méret sorban leolvashatjuk az összterjedelmüket. Ha csak egy fájl, illetve mappa tulajdonságaira vagyunk kíváncsiak, nem kell ablakokat, füleket nyitogatnunk. Nyomjuk le az Alt billentyűt, majd a bal egérgombbal kattintsunk kétszer a vizsgálandó objektumra. Máris megnyílik a Tulajdonságok ablak Általános táblája. A szokásos eszköztár tájékoztatást nyújt az eszköztár­gombok által kínált lehetőségekről. Ehhez csupán rá kell mutatni az egérkurzorral az eszköztárak egyes gombjaira. A fájlokra mutatva megtudhatjuk a terjedelmüket és készítésük, illetve módosításuk időpontját.

e)              Most már elkezdhetjük az ablak méreteinek optimális kialakítását. Először belül szabjuk át, az oszloptávolságok tartalomhoz igazításával. Ezt a fejléc segítségével tudjuk megtenni. Mivel a későbbiek során előfordulhat, hogy valamelyik ablakot odébb kell húzni, a fejléc címszavainak sorrendiségét úgy határozzuk meg, hogy a legfontosabb adatok akkor is láthatók legyenek, ha az ablakot félig letoljuk a monitorról. A fájlok legfontosabb ismertetője a nevük, így az első oszlop fölé a Név kerüljön. Ezt kövesse a Méret, majd a készítés időpontja, azaz a Módosítva felirat. A fejléc végére rakjuk a Típus, és a Tulajdonságok feliratokat. (Ez utóbbi a Nézet menügomb à Mappa beállításai parancs à Nézet fül à Speciális beállítások szektor à Fájljellemzők megjelenítése Részletek nézetben utasítás érvényesítése, és az OK gomb megnyomása után jelenik meg.) Ha az ablakban nem ebben a sorrendbe követik egymást a címszavak, ren­dezzük át őket. A bal egérgombbal ragadjuk meg a rossz helyen levőt, és húzzuk az előírt pozícióba. (Illesszük az előtte és utána álló címszó közé, és engedjük el az egeret.)

f)               Windows XP-ben ez a funkció jelentősen kibővült. Itt a Nézet menüben a Megjelenítendő részletek parancsot kell kiadni. A tovább nyíló ablak Részletek listájában más fájljellemzőket is megjeleníthetünk a meghajtók, illetve mappák ablakaiban. A kívánt jellemző aktiválása után nyomjuk meg az OK gombot. Itt célszerű szólni a fájlokat, mappákat tároló meghajtó különleges jellemzőjéről. Két eltérő formázású merevlemezzel és több partícióval ellátott gépeken gondot okozhat, hogy a használni kívánt meghajtót milyen fájlrendszer alatt formázták. Nyissuk meg a Sajátgép ablakot, és a Nézet menüben adjuk ki a Részletek parancsot. Kattintsunk a jobb egérgombbal valamelyik oszlop fejlécére, és a felbukkanó menüben aktiváljuk a Fájlrendszer utasítást. Ezt követően a fájlok fő jellemzői mellett feltűnik a meghajtó formázási módja is (FAT32 vagy NTFS).

g)              Egyébként a listahasábok feletti fejlécek nem csupán megnevezések, tájékoztató feliratok. Emellett rendező funkcióval is rendelkeznek. A Név feliratra kattintva ábécérendbe (A-tól Z-ig) rendeződnek az ablakban található fájlok. Újból rákattintva visszafelé (Z-től A-ig) rakja őket sorba a program. A Méret fejlécre kattintva fájlméret szerint történik a sorba rakás. (A növekvő, illetve csökkenő sorrendben állítás a teljes listában létrejön fájltípustól függetlenül.) A Módosítva gombra kattintva az utolsó mentés dátuma sze­rint történik a fájlok sorba állítása az egyes fájlcsoportokon belül. (Újbóli rákattintással a leg­utoljára készült fájlok helyett a legrégebbi dátumúak kerülnek felülre.) A Típus fejléccel típusuk szerint csoportokba lehet rendezni a fájlokat. (Az oda-visszaváltás során csupán a fájlcsoportok rendeződnek át.) A Tulajdonságok gombra kattintva a fájlok tulajdonságaira utaló betűk ábécésorba állítása szerint történik a rendezés A-tól Z-ig, illetve Z-től A-ig.

h)             A megfelelő sorrend kialakítása után állítsuk be az oszloptávolságokat. Keressük ki a leghosszabb nevű fájlt, és az első hasáb szélességét úgy állítsuk be, hogy a jobb széle a végénél legyen. (Mutassunk az egérkurzorral a Név és a Méret felirat közé, és amikor átalakul kétirányú nyíllá, nyomjuk le a bal egérgombot, majd húzzuk a két oszlopot elválasztó vonalat balra vagy jobbra.) Folytassuk beállítást, amíg minden oszlop hézagmentessé válik. A mozgatások során előfordulhat, hogy valamelyik felirat eltűnik. Ennek oka, hogy tologatás közben egy másik alá csúszott. Előhozása érdekében helyezzük az elmozdító keresztet az egyes feliratokat elválasztó vonal jobb széle mellé. Ahol a kereszt függőleges szára párhuzamos vonalakká alakul, ott van elbújva. Kattintsunk a bal egérgombbal az átalakult keresztre, és húzzuk le a felül levő feliratot az alatta levőről. Ezeket a beállításokat elég egyszer elvégezni, mert az összes hasonló ablakon érvényesülni fog. Ehhez a Nézet (Eszközök) menüben adjuk ki a Mappa beállításai parancsot, és a megnyíló ablakban aktiváljuk a Nézet fület. A feltáruló tábla Mappanézetek szektorában nyomjuk meg a Mint a jelenlegi mappa (Minden mappára érvényes) gombot, majd kattintsunk az OK gombra. Ennek persze megvannak a hátrányai is. Ha valamelyiket elállítjuk, vagy az operációs rendszer helyhiány miatt átformázza, ez minden ablakon meg fog jelenni.

i)               Az oszlopfeliratok rendezése után csökkentsük az ablak külső méreteit. Kicsinyítsük le az ablakot a 2 gombbal, majd állítsuk az egérkurzort az alsó szélét határoló külső keretre. Amikor kétirányú nyíllá alakul ragadjuk meg a bal egérgombbal, és toljuk felfelé a fájloszlopok aljáig. Ezt követően állítsuk be a bal szélét is. Amennyiben az ablak még mindig nagynak bizonyulna, kat­tintsunk a Nézet menügombra, és a lenyíló ablakban érvénytelenítsük a Weblapként utasítást. Ekkor megszűnik az ikonját tartalmazó széles sáv, és az ablak bal széle behúzódik a fájlnevek kezdetéig. (Windows XP-ben megszűnt a Weblapként nézet. Helyette egy összetett beállítási lehetőséget tartalmazó tábla jelenik meg a bal oldalon. Megszüntetése érdekében nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki a Mappa beállításai parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Feladatok szektorában érvényesítsük A klasszikus Windows mappák használata utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Túlságosan ne nyomjuk össze az ablakkereteket, mert akkor vízszintes és függőleges görgetősávok keletkeznek benne. (Ha az ablak hossza nagyobb a monitornál, a függőleges görgetősáv megjelenése elkerülhetetlen.) Ezeket a beállításokat a gyakran használt ablakok mindegyikén végezzük el. (Lásd FÜGGELÉK à 4. ábrán.) Amennyi­ben egy művelethez két ablakot kell használni egyszerre, a kisebbiket toljuk az Asztal bal sar­kába úgy, hogy a feladat elvégzéséhez szükséges ikonokat ne takarja el.

j)               Az ablakrendezést csak egyszer kell elvégezni, mert a beállítások tárolódnak, és következő előhíváskor minden ablak a korábbi kialakításban jön elő. Ennek előfeltétele, hogy a Nézet (Eszközök) menügomb à Mappa beállításai parancs à Nézet fül à Speciális beállítások listában az Emlékezzen minden mappa nézetének beállításaira (Az egyes mappák megjelenési beállításainak megjegyzése) utasítás ki legyen adva. Ha ezt a kialakítást megfelelőnek tartjuk, és szeretnénk az összes ablakra kiterjeszteni, akkor az előbbiek szerint nyomjuk meg a Mint a jelenlegi mappa (Minden mappára érvényes) gombot is. Mielőtt az OK gombra kattintanánk nézzük meg, hogy a Speciális beállítások lista Rejtett fájlok és listák szektorában a Teljes elérési út megjelenítése a címsorban utasítás aktiválva van-e. Ha nincs, kattintsunk elé egy kis pipát. Így a mappák megnyitásakor tudjuk, hogy hol vagyunk. (A mappa címsávjában megjelenik a tároló-, a mappa-, az almappa neve, így fájlmenedzserként is használhatjuk a prog­ram-, a kép-  és dokumentummappáinkat.) Sajnos itt is történt néhány nemkívánatos túlfejlesztés.

k)             Ha már ott vagyunk ellenőrizzük, hogy az Ismert fájltípusok kiterjesztéseinek elrejtése uta­sítás nincs-e aktiválva. Ha igen szüntessük meg az érvényességét. Erre azért van szükség, mert néhány vírus magát ártalmatlan fájltípusnak álcázva próbál bejutni a rendszerünkbe. Elrejtett kiterjesztés esetén esélyünk sincs rá, hogy felismerjük. A vírusok ugyanis legkönnyebben a fájltípusukról ismerhetők fel. (Sajnos az Office XP kifejezetten elősegíti a vírusfertőzést azzal, hogy alapbeállításban nem jeleníti meg a fájlok kiterjesztését. Ennek a hátránynak az elhárítása érdekében a Sajátgép valamelyik ablakában feltétlenül állítsuk vissza a korábbi rendszert.) Ha ezt az óvintézkedést nem tesszük meg, könnyen pórul járhatunk. Átállítás hiányában a Humor.txt.exe vírusfájlból pl. csak a .txt kiterjesztés látható. Gyanútlanul rákattintva hamar elmegy a kedvünk a humorizálástól, mert a remélt viccgyűjtemény helyett elindul egy .exe kiterjesztésű vírus- vagy trójai program. Végül kattintsunk az OK gombra, majd zárjuk be, és nyissuk meg újra a beállított ablakot, mert a beállítás csak ez esetben tárolódik.

l)               Az ablakok méretének optimalizálása után is előfordulhatnak torlódások. Ha több programot használunk egyszerre, gyakran megesik, hogy egy tucatnyi ablakot is megnyitunk. Ilyenkor egyik a másikára kerül, és csak a legfelső válik láthatóvá. Amennyiben vissza szeretnénk térni az alatta levőkre, a felette levőket be kell zárni. Ha ismét szükség van rájuk, újra meg kell nyitni őket. Mindez elkerülhető a sorrendiség megváltoztatásával. Nyomjuk le az Alt + Esc billentyűkombinációt, mire a látható ablak alatti kerül felülre. Újbóli lenyomásával felülről a második, majd a harmadik stb. válik láthatóvá. Ha különböző hordozók és programok ablakait kívánjuk láthatóvá tenni, alkalmazzuk az Alt + Tab billentyűkombinációt. A tabulátorbillentyű lépegetésével egymás után jelölődnek ki a meghajtók és programok ikonjai. Az kerül a képernyőre, amelyiknél elengedjük a billentyűket. Ez a billentyűkombináció a Tálcáról is felhozza a programokat. Az Alt + Esc és az Alt + Tab billentyűkombinációk PageMaker-ben is ugyanígy működnek.

m)           Az ablakok torlódása egymásba nyitással is elkerülhető. A Windows 98 alapbeállításban külön-külön jeleníti meg az ablakait. Így mire eljutunk a keresett programfájlhoz 4-5 ablak van az Asztalunkon. Ez a zsúfoltság azonban könnyen megszüntethető. Nyissuk le a Sajátgép ablakának Nézet menüjét, és adjuk ki a Mappa beállításai parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Általános fület. A feltáruló táblán érvényesítsük az Egyéni, a kiválasztott beállítások szerint utasítást, majd kattintsunk a Beállítások gombra. A tovább nyíló ablak Mappák böngészésének beállítása szektorában aktiváljuk a Minden mappa ugyanabban az ablakban nyílik meg utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a megnyitott ablakok között az eszköztár Vissza és Előre ikonjaira kattintva lavírozhatunk. Windows XP-ben erre az átállításra nincs szükség. Itt már alapbeállításban egymásba nyílnak a programablakok. Ha szükségünk lenne az előző ablakra, (pl. át akarunk húzni egy fájlt egyik mappából a másikba) nyissuk meg újra a meghajtó- vagy programablakot. Ezt követően már két egymás mellé húzható példányban áll rendelkezésre. Ha ragaszkodunk a külön megnyíló ablakokhoz, az Általános tábla Mappák tallózása szektorában érvényesítsük Az egyes mappák saját ablakaikban nyílnak meg utasítást, majd kattintsunk az OK gombra.

n)             Az ablakok képernyőn való elrendezésének sajátos módja a Tálca helyi menüjével való sorba állítás. Kattintsunk jobb egérgombbal a Tálca egy szabad pontjára. Ha a megjelenő ablakban kiadjuk az Ablakok vízszintes elrendezése, az Ablakok függőleges elrendezése, vagy az Ablakok lépcsőzetes elrendezése utasítást; a képernyőn levő ablakok egymás mellé, egymás alá, vagy egymás mögé rendeződnek. Ez az ablak lehetőséget ad a képernyőn levő ablakok átmeneti eltüntetésére is. A Minden ablak kis méretű utasítás kiadása után az összes ablak kicsinyítve lemegy a Tálcára, a Minden kis méretű visszavonása utasításra kattintva pedig visszamennek. Így újabb feladat elkezdése előtt egy pillanat alatt letakaríthatjuk a képernyőt. Nem kell az ablakokat egyenként leküldeni a Tálcára, majd sorban visszahozni őket.

o)              Windows XP-ben ezeknek az utasításoknak a nevei kissé módosultak. Itt Vízszintes mozaik elrendezés és Függőleges mozaik elrendezés, valamint Lépcsőzetes elrendezés lett belőlük. Az ablakokat az Asztal megjelenítése ikonra kattintva lehet leküldeni a Tálcára, és újbóli rákattintással visszaküldeni. (Ha az Asztal megjelenítése ikon nem látható a Tálcán, akkor nincs kihelyezve a gyorsindító eszköztár. Ennek megjelenítéséhez kattintsunk a jobb egérgombbal a Tálca szabad felületére, és a megjelenő menüben adjuk ki az Eszköztárak, majd a Gyorsindítás parancsot.) Néha előfordul, hogy a Tálca gyorsindító eszköztárából letörlünk egy indító ikont, vagy rend­szerössze­omlás során eltűnik. Ez nem nagy baj, mert az Asztal parancsikonjainak gyorsindító eszköz­tár­ba másolásával a hiány könnyen pótolható. Az Asztal megjelenítése ikon eltűnése azonban már gondot okoz, mert sehonnan sem tudjuk bemásolni, nem lehet pótolni. Ez esetben csak a Show Desktop Shortup program segít. Ez a kis ikonvisszaállító program a http://www.dougknox.com honlapról vagy a PC World folyóirat 2004 februári számának CD-mellékletéről tölthető le. A Tippek & Trükkök fejezet 71. oldalán tájékoztatást kaphatunk az alkalmazási módjáról is.

p)             Az Asztal megjelenítése ikont mi is pótolhatjuk programírással. Kattintsunk a jobb egérgombbal az Asztal szabad felületére, majd a megjelenő helyi menüben adjuk ki az Új, majd a Szöveges dokumentum parancsokat. Erre létrejön egy általános ikon az Asztalon. Ezt alakítsuk ki megfelelőre. Kattintsunk rá duplán a bal egérgombbal. Megnyílik egy új dokumentum Jegyzettömbben. A munkalapjára írjuk be a következő rövid programot:

[Shell]

Command=2

IconFile=explorer.exe.3

[Taskbar]

Command=ToggleDesktop
Ezt követően zárjuk be a Jegyzettömböt a jobb felső sarkában található
x gombbal. A program megkérdezi, hogy mentsen-e. Nyomjuk meg az Igen gombot. Ezt követően nevezzük át a fájlt. 1-2 másodperces szünettel kattintsunk kétszer a nevére, és a villogó kék mezőbe írjuk, illetve a Vágólap segítségével másoljuk be az Asztal megjelenítése.scf nevet. Mellé kattintva, vagyis véglegesítve az új nevet megjelenik egy figyelmeztető tábla, ami a fájl használhatatlanná válására figyelmeztet bennünket. Ne törődjünk vele, kattintsunk az Igen gombra. Végül húzzuk az új ikont a Gyorsindító eszköztárba, a régi helyére. Ennél egyszerűbb megoldás, hogy pótoljuk egy másik gépből, vagy másoljuk be a Kellékek mappából.[24]

 

Kijelölések, Mozgás a szövegben

 

A szövegszerkesztés, illetve dokumentumszerkesztés során gyakran szükség van a szöveg egy részének, egészének kijelölésére, mozgatására. Ezt az egérrel, és a klaviatúra erre a célra szolgáló billentyűivel tehetjük meg. A szövegszerkesztés legfontosabb lépése a kijelölés, e nélkül nem hajtható végre semmilyen szövegformáló eljárás. Az eszköztárakkal kiadható parancsok jelentős része csak akkor lép működésbe, ha ki­jelölünk egy szövegrészt. Most vegyük sorra ennek módját, különböző szövegegységekre lebontva.

   1.   Legkisebb szövegegység a betű, illetve a szám. Ennek kijelöléséhez állítsuk a kurzort a karakter bal szélére, nyomjuk le a bal egérgombot, majd húzzuk a kurzort a jobb széléig. Utána engedjük el az egeret.

   2.   Szótag kijelölése esetén ugyanígy kell eljárni. (Ha túlhúzzuk az egeret, nem kell ismételt rákattintással megszüntetni a kijelölést, és újra kezdeni az egészet. Továbbra is lenyomva tartva az egérgombot, húzzuk visszafelé a kurzort, és csak akkor engedjük el, amikor megfelelő a kijelölés. Eközben előfordulhat, hogy az alatta vagy a felette levő sor is kijelölődik. Ez azért van, mert az egeret felfelé, illetve lefelé is elmozdítottuk. Ilyenkor nem essünk kétségbe. Továbbra is lenyomva tartva a gombját húzzuk vissza az egeret a műveleti sorra, és máris eltűnnek e felesleges fekete csíkok. Amennyiben egy túlnyúló sor végén mozdítjuk el az egeret felfelé, akkor csak a sor eleje vált át feketére. Ez olyan hatást kelt, mintha a szándékunk tükörképe valósult volna meg. Ez is könnyen megszüntethető az egér visszahúzásával.) Néha előfordul, hogy nagyon lehúzzuk az egeret, és meglódul a szövegmező, egyszerre több oldal is kijelölődik. Ilyenkor ne szüntessük meg a kijelölést, mert akkor nem találunk vissza. A függőleges görgetősávval menjünk az elejére, és ott kattintsunk rá. Ebben az esetben a kurzor nem csak a kijelölést szünteti meg, hanem azt is megmutatja, hol maradt abba a munkánk.

   3.   Szavak kijelölésekor kattintsunk kétszer a szóra a bal egérgombbal. (Ily módon egyedül álló karaktereket is ki lehet jelölni, de ez nem mindig célravezető. Szimbólumok esetén erre előjön a szimbólumtábla, ahonnan át lett emelve. Ennek a Microsoft programok túlfejlesztése következ­tében előálló bosszúságnak az elkerülése érdekében a szimbólumokat az 1. pont szerint jelöljük ki.)

   4.   Egy egész mondat kijelölése előtt nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és kattintsunk egyszer a mondat valamelyik szavára.

   5.   Ha csak egy sort akarunk kijelölni, tegyük a kurzort az elejére, és amikor nyíllá alakult, kattintsunk egyet a bal egérgombbal. Ha egyszerre több sort akarunk kijelölni, az egérgomb nyomva tartása mellett húzzuk lefelé a kurzort, amíg a kívánt sorszámot elérjük.

   6.   Amennyiben kétszer kattintunk a sorra, az egész szakasz kijelölődik. Akkor is kijelölődik az egész szakasz, ha valamelyik szavára kattintunk kétszer.

   7.   Szövegterület (oszlop) kijelölése esetén nyomjuk le az Alt billentyűt, majd kattintsunk az oszlop valamelyik felső sarkára, és gombjának nyomva tartása mellett húzzuk az egeret lefelé addig, amíg az utolsó sor is kijelölődik. Ily módon normál szövegmezőben is kijelölhetünk tetszőleges szélességű sávokat. Ezen aztán érdekes átalakításokat végezhetünk, pl. kiszínezhetjük. (Előtte mentsük el az anyagot, mert ha véletlenül megnyomjuk a Backspace vagy a Delete billentyűt, a szövegmező közepe kitörlődik, és a két széle összekapcsolódik. Ezáltal úgy összekuszálódik a tartalma, hogy lehetetlen lesz rekonstruálni.) Ez a fajta kijelölés formátumfüggő. A szövegjellemezők vagy a Nézet megváltoztatásakor eltolódik, eltorzul.

   8.   Az egész dokumentum kijelölésének több módja is van. A legegyszerűbb, hogy a nyíl alakú egér­kurzorral valamelyik sor elejére mutatunk, és háromszor kattintunk a bal egérgombbal. A másik eljárásnál nyomjuk le a Ctrl billentyűt, és kattintsunk egyszer valamelyik sor elején. (Ezek a kijelölési módok felnagyí­tott munkafelületnél nem használhatók. Ha a margó annyira lekeskenye­dik, hogy nem fér el raj­ta az egérkurzor nyila, akkor nem tud balra fordulni.) A harmadik meg­oldás, hogy a Szerkesz­tés menügombbal lenyitható ablakban a Mindet kijelöli parancsra kattintunk. (Nem kell lenyit­ni a menüablakot, ha a Mindet kijelöli szöveges parancsikont kirakjuk a Szokásos eszköztárba. Ennek módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) A negyedik eljárás, a Ctrl + Shift + O billentyűkombináció alkalmazása. A billentyűkom­binációk kedvelői a Ctrl + 5 billentyűparanccsal is kijelölhetik a teljes dokumentumot. (Az 5-öt a numerikus billentyűzeten kell leütni. Mivel a laptop-ok, notebook-ok nem rendelkeznek ezzel, Word 2003-ban bevezették erre a célra a Ctrl + U billentyűkombinációt is.)

   9.   Sajnos a dokumentum egy részének kijelölése nem oldható meg ilyen egyszerűen. Ez főleg akkor hátrányos, ha egy több száz oldalas könyvet akarunk átszerkeszteni, és ennek során pl. a 36. oldal utáni szövegállományt törölni szeretnénk. Ilyenkor általában azt csináljuk, hogy a kurzort ráállítjuk a 36. oldal elejére, majd az egeret lehúzzuk a képernyő aljáig, és megvárjuk, amíg az oldalak egymás után kijelölődnek a könyv végéig. (A lapozás sebessége a kurzor helyzetétől függ. A munkafelület alját érintve lassan halad, míg Tálcáig lehúzott kurzorral felgyorsul.) Van azonban egy egyszerűbb módszer is a hosszabb szövegrészek kijelölésére. Állítsuk a kurzort a kijelölendő szövegállomány elejére, majd nyomjuk meg az F8 vezérlőbillentyűt. Utána hívjuk elő a Keresés ablakot, és a Mit keres (Keresett szöveg) beviteli mezőbe írjuk be a szövegállomány utolsó szavait, a sorzáró ponttal együtt. Kattintsunk a Következő gombra, vagy nyomjuk le az Enter billentyűt. Erre a program kiterjeszti a kijelölést a beírt szavakig. Ezt követően egy pillanat alatt kitörölhetjük a Delete billentyűvel, vagy kivághatjuk, átmásolhatjuk. Ha nem tudjuk mi áll az utolsó szakasz végén, kattintsunk a blokk elejére, majd a függőleges görgetősáv csúszkájával keressük meg a végét. Oda kattintva az egész blokk kijelölődik. Az Interneten megnyitott szövegállományban is ezt a kijelölési módot kell alkalmazni.

10.   A szövegrészek kijelölésének szokványos módja, hogy a kurzort a kijelölendő szakasz elejére rakjuk, majd a bal egérgomb nyomva tartása mellett addig húzzuk, amíg a végére érünk. Nagy hátránya ennek a módszernek, hogy ha túlhúztuk a kurzort, vagy nem húztuk le eléggé, kezdhetjük elölről az egészet, mert a szakaszba belekattintva megszűnik a kijelölés. Ez a bosszúság is elkerülhető, ha a kijelölés után lenyomjuk az F8 vezérlőbillentyűt. Ebben az esetben a kijelölt blokk mérete utólag is módosítható. Amennyiben azt akarjuk, hogy előbb érjen véget, tegyük a kurzort a kívánt helyre, és kattintsunk egyet a bal egérgombbal. Ily módon meg is hosszabbíthatjuk a kijelölt területet. Ha alája kattintunk, lenyúlik a kurzorig. A kijelölés nem fog megszűnni a módosítások hatására. Ebből az üzemmódból az Esc billentyű lenyomásával léphetünk ki. Ezt követően visszaáll a normál állapot, vagyis az újabb kattintás megszünteti a kijelölést. Ez a kijelölési mód a Shift billentyű lenyomásával is véghezvihető. Ebben az esetben az ESC billentyűre sincs szükség. A szövegmező mellé kattintással megszűnik a kijelölés

11.   Akkor is ezeket a kijelölés módokat célszerű használni, ha a szövegmező nagyon „pereg”. Formázás nélküli ömlesztett szövegállománynál gyakori jelenség, hogy a szakaszkijelölést nem lehet leállítani. Amikor lehúzzuk az egérkurzort a képernyő aljára, meglódulnak az oldalak. A képernyő tetejére tolva felfelé kezdenek el peregni az oldalak. Szinte lehetetlen egy oldalon belül megállítani a szövegmezőt, és egy-egy szakaszt kijelölni benne. Ilyenkor jelöljük ki az első szavát, sorát, majd nyomjuk le az F8 vagy a Shift billentyűt, és a függőleges görgetősávval keressük meg a szakasz végét, majd kattintsuk rá a kurzort.

12.   Az F8 vezérlőbillentyű oly módon is aktiválható, hogy az Állapotsoron kétszer a BŐV gombra kattintunk. Megszüntetésekor ismét kattintsunk kétszer a BŐV gombra. Ezek a kijelölési módok felfelé is használhatók. Amennyiben csak a kijelölés végét ismerjük, rakjuk oda a kurzort. Utána nyomjuk le az F8, illetve a Shift billentyűt, vagy kattintsunk kétszer a BŐV gombra, majd keressük meg a blokk elejét, és rakjuk oda a kurzort. Ha rossz helyre tettük, kattintsuk a megfelelő szövegrész elé. Ez esetben felfelé nyúlik a blokk. A dokumentum végének elrontása esetén nem kell kijelölni az újraírandó szövegállományt ahhoz, hogy töröljük. Tegyük a kurzort oda, ahonnan meg akarjuk semmisíteni az anyagot, és nyomjuk le a Ctrl + Shift + END billentyűkombinációt. Erre a kurzor után álló szövegállomány kijelölődik. Amennyiben a dokumentum elejét akarjuk kijelölni, a Ctrl + Shift + Home billentyűkombinációt kell alkalmazni.

13.   A kijelölés kiterjesztésének speciális esete a bővítés. Ha egy mondatban ki akarunk javítani egy szót, és a kijelölése után jövünk rá, hogy az egész mondatot át kellene írni, nem kell elölről kez­deni a kijelölést. Nyomjuk le az F8 billentyűt. Erre a kijelölés kiterjed a mondatra. (Először csak a BŐV ikon aktiválódik a Tálcán. A funkció élesedése után ismét nyomjuk le az F8 vezérlő­bil­lentyűt.) Újból lenyomva az egész szakasz, majd ismételt lenyomása után a teljes dokumen­tum kijelölődik. Ezzel a funkcióval szűkíthetjük is a kijelölést. A Shift + F8 billentyűparancsot alkalmazva a teljes dokumentum kijelölése arra a szakaszra szűkül, amelyben a kurzor áll. Is­mé­telt használata után a kijelölés tovább szűkül arra a mondatra, majd szóra, ahol a kurzor tar­tóz­kodik. Ebből a kijelölés módból is az Esc billentyű lenyomásával léphetünk ki.

14.   Sokan nem használják a billentyűzetet kijelölésre. Helyette egérhúzást alkalmaznak. Nem csak egy-egy betű vagy szótag kijelölésénél használják az egeret, hanem mindent egérkurzorral jelölnek ki. A kijelölendő szövegrész elejére kattintva egyesítik az egérkurzort a szövegkurzorral, majd a bal egérgomb lenyomása mellett a kívánt határig húzzák. Ez az eljárás nem vall nagy szakmai ismeretre, ráadásul több időt vesz igénybe. Van azonban egy előnye: nem kell azon gondolkodni, hogy egy-egy szövegrészt hogyan kell kijelölni. Ennél a módszernél ügyeljünk arra, hogy ne húzzuk túl a kurzort. Minden szó, mondat, szakasz végén van ugyanis valamilyen láthatatlan karakter. Ha más nem, egy szóköz, új bekezdés, sortörés, szakasztörés, oldaltörés stb. Ha ezt is kijelöljük, akkor beillesztése után az utána következő szó, sor, szakasz felzárkózik az előző mögé. Bonyolult formázások esetén ez nehezen helyrehozható zavart is okozhat. (Ezek a láthatatlan karakterek a Szokásos eszköztár Mindent mutat gombjára kattintva válnak láthatóvá.) Ezért mindig ügyeljünk arra, hogy csak az utolsó karakterig, vagy a sorvégi írásjelig húzzuk a kurzort. (A túlhúzás könnyen megállapítható, mert úgy néz ki a kijelölt szakasz vége, mintha még egy karakter állna utána.)

15.   A Word-ben az egérkurzor egy elválasztójel. Mivel meglehetősen vékony, a sűrített betűk közé is könnyen be lehet kattintani, ahol aztán a szükséges szövegszerkesztési művelet elvégezhető. Miután alig látható, használata nem mindig előnyös. Ha pl. egy szövegben fel szeretnénk hívni valakinek a figyelmét, egy mondatra vagy egy szóra, igen csak meresztenie kell a szemét, hogy lássa miről van szó. A Ctrl + Alt + - billentyűkombinációt alkalmazva azonban az egérkurzor átvált egy kb. 1 cm hosszú, vastag aláhúzó vonalra, ami már tökéletesen alkalmas egy-egy szövegrész, képrészlet megmutatására. (Az egész munkalapon használható, az oldal minden részletére rámutathatunk vele.) Ha már nincs rá szükség, ebből az üzemmódból az Esc billentyű lenyomásával léphetünk ki.

16.   Szövegformázás, -átalakítás, -törlés közben gyakran megesik, hogy egyszerre több szót, mondatot kell módosítani. Word 97-ben ezt csak egyesével tudjuk megtenni, mert a következő kijelölésénél az előző megszűnt. Word 2002-ben azonban lehetőség van több szövegrész egyidejű kijelölésére is. A Ctrl billentyű lenyomása mellett tetszőleges számú kijelölést végezhetünk a szövegben. Ezt követően ellenőrizzük a jelölt szakaszok helyességét, majd végezzük el a kívánt műveletet (pl. kattintsunk a betűvastagítást előidéző F ikonra). Ha a kijelölt szövegrészeket egyszerre át szeretnénk másolni, alkalmazzuk a Ctrl + Ins billentyűkombinációt. A beillesztés az Insert billentyű lenyomásával történik meg. Ennél egyszerűbb és általánosan ismert módszer a Szokásos eszköztár Másolás és Beillesztés ikonjainak használata. (A kijelölt szövegrészek egymás alatt fognak megjelenni.) Az Insert billentyű alaphelyzetben az Átíró üzemmódra-váltásra szolgál. Amennyiben úgy döntünk, hogy a továbbiakban a beillesztésekhez kívánjuk használni, nyissuk le az Eszközök menüt, adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk a Szerkesztés fület. A feltáruló tábla Szerkesztés szektorában érvényesítsük a Beillesztés az Ins billentyűvel utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot.

A kijelölés megszüntetéséhez kattintsunk valahol a szövegmező üres területére. Lehetőleg a sorok alá, fölé vagy a szövegmező jobb oldalára, mert a sorok elejére kattintás újabb kijelölést eredményez. Ügyeljünk arra is, hogy tördelt (sorszámmal ellátott) anyagban ne kattintsunk az Élőfejre, illetve ha az oldalszám alul van a Élőlábra, mert akkor megjelenik ennek beállító ablaka, és eltart egy darabig, amíg a Bezárás gombbal vissza tudjuk küldeni. Néha előfordul, hogy kicsúszunk a szöveg­mezőből, és a görgetősávra kattintunk. Ilyenkor a szövegmező egy képernyőnyi szakasszal odébb ugrik. Annak érdekében, hogy ne kelljen keresgélnünk a kiindulási helyet, kattintsunk a görgetősáv másik felére. (Ha a görgetősáv csúszkája alatt kattintottunk rá, akkor föléje, ha pedig felette, akkor alája.) Amennyiben nem nyúltunk a görgetősáv alsó és felső mozgató nyilaihoz, akkor szövegmező ugyanoda fog visszatérni, ahonnan kiindult. Ha nem, kattintsunk rá még egyszer. (Ilyenkor a program két vezérlőimpulzust kapott egyszerre, ami egy kattintással nem egyenlíthető ki.)

 

a)              Formázás közben a szövegmezőt mozgatni is kell. Ennek leghatékonyabb eszköze az egér, és a két görgetősáv. A görgetősávokkal történő szövegmozgatást a végükön levő gombok teszik lehetővé. A nyilakkal ellátott gombokra kattintva a szövegmező a jelölt irányba mozdul el. A függőleges görgetősáv nyilainak nyomva tartásával lapozni is lehet az anyagban. Az Internethez használt három gombos egereknél a középső gombon található kerékkel is gördíthetők az oldalak. Nagy terjedelmű anyagnál azonban nem célszerű ezeket a módszert alkalmazni. A jobb oldali görgetősáv felfelé, illetve lefelé mutató nyilait bökdösve, vagy a középső egérgomb kerekét forgatva csak lassan jutunk előre benne. A Page Up, illetve Page Down billentyűk nyomogatásá­val sem tudunk sokkal gyorsabban lapozni. (Ezekkel a billentyűkkel egyenértékű hatást vált ki, ha a függőleges görgetősáv csúszkája fölé vagy alá kattintunk.)

b)             Ha egyszerre több száz oldalt át akarunk ugrani, akkor a bal egérgombbal fogjuk meg a görgetősávon található helyzetjelző csúszkát, és húzzuk oda, ahová el akarunk jutni. Közben nem kell találgatnunk, hogy hol járunk, mert a csúszka megfogásával a program egy kis sárga táblán kiírja, hogy hányadik oldalnál tartunk. Ha a 189. oldalra akarunk menni, semmi mást nem kell tenni, mint ott elengedni az egeret. Az anyag annak az oldalnak a közepén fog kinyílni. A lavírozás során előfordulhat, hogy elfelejtettünk valamit, ezért vissza kell térnünk az előző szövegrészhez. A visszaugrás a Shift + F5 billentyűkombinációval érhető el. Ismételt lenyomásukkal mindig eggyel korábbi oldalra jutunk el. A Word csak három előző állapotot, illetve beavatkozást képes tárolni. Ezt követően újra kezdi az előző oldalak megmutatását. Amennyiben az utolsó három beavatkozás ugyanazon az oldalon történt, akkor a kurzor azon az oldalon fog le-fel táncolni. (Egyébként a görgetősávok csúszkájának hosszúsága fordított arányban áll a terjedelemmel. Minél szélesebb a vízszintes görgetősáv csúszkája, a munkalapnak annál kisebb része lóg ki a képernyőből; és minél keskenyebb a függőleges görgetősáv csúszkája, annál nagyobb terjedelmű a dokumentum.)

c)              Ha konkrét oldalra akarunk eljutni, ezt legegyszerűbben a Keresés és csere ablak Ugrás üzemmódjában érhetjük el. Nyomjuk le az F5 vezérlőbillentyűt, és a megjelenő ablak Hova szektorában adjuk ki az Oldal utasítást, majd az Oldal száma beviteli mezőbe írjuk azt az oldalszámot, ahová el szeretnénk jutni. Az Ugrás gomb megnyomása után már ott is vagyunk. Az Előző gomb megnyomásakor a program egy oldallal visszalép a szövegben. (Az Ugrás ablak úgy is előhívható, hogy a bal egérgombbal kétszer rákattintunk az Állapotsor bal felére.) Mellesleg az Ugrás ablak könyvjelzőként is használható. Ha a szövegállomány valamely részét kívánjuk felkeresni, a Hova szektorban adjuk ki a Könyvjelző utasítást, majd a Könyvjelzőnév kijelölősávban keressük ki a megfelelő szakasz azonosítóját, és kattintsunk rá. Az Ugrás gomb megnyomásával máris ott vagyunk. Nem kell a tartalomjegyzékben, vagy a Tárgymutatóban keresgetnünk a téma helyét, oldalszámát. Ezt a helyet azonban előtte mezővé kell alakítani, vagyis be kell táplálni a Könyvjelző memóriájába.

d)             Tegyük a kurzort az érintett szakasz elejére, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Könyvjelző parancsot. A megjelenő ablak Azonosító beviteli mezejébe írjuk be a keresendő szakasz elnevezését, és nyomjuk meg a Felvesz gombot. (A Könyvjelző szerkesztő ablaka a Ctrl + Shift + F5 billentyűkombinációval is előhívható.) A könyvjelző azonosítója csak egy szó lehet, ezért a többtagú kifejezéseket egybe kell írni. Kötőjelet vagy pontot se rakhatunk közé. Az viszont megengedett, hogy az egyes szavakat nagy kezdőbetűvel írjuk. Ez az ablak összegyűjti a fájl minden könyvjelzőjét. Ha valamelyikre nincs szükségünk, jelöljük ki a listában, és a Törlés gombbal szüntessük meg. Alaphelyzetben a Könyvjelző bejegyzései nem látszanak. Amennyiben láthatóvá szeretnénk tenni, az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltáruló tábla Megjelenítés szektorában érvényesítsük a Könyvjelzők (Könyvjelző) utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A Könyvjelző I beszúrásjele a formázó jelekhez és a feltételes elválasztójelekhez hasonlóan nyomtatásban nem jelenik meg.

e)              Finom, precíz mozgások kiváltására nem alkalmas a görgetősáv. Erre a célra a klaviatúra bil­lentyűit kell használni. Amennyiben a kurzort csak egy-egy karakterrel kell jobbra-balra, vagy egy-egy sorral felfelé-lefelé elmozdítani, akkor használjuk a különálló csoportot alkotó kur­zormozgató E C D    B billentyűket. Ha a jobbra-balra mozgató nyilak használata előtt lenyomjuk a Ctrl billentyűt is, akkor a kurzor a következő, illetve az előtte álló szó elejére ugrik. A felfelé-lefelé mozgató kurzorgombok Ctrl billentyűvel együtt történő lenyomása esetén a kurzor a szakasz elejére, illetve a végére (pontosabban a következő szakasz elejére) ugrik. A Home billentyűvel a sor elejére, az End-el pedig a sor végére lehet ugratni a kurzort.

f)               A Page Up és Page Down billentyűk a képernyőváltásra szolgálnak. A szövegben való haladásnak ez a leg­biztonságosabb módja. Használatával garantáltan nem hagyunk ki egy sort sem. Ráadásul gyorslapozáskor egy pillanat alatt meg lehet vele állni, nem szalad túl, mint a görgetősávval történő pörgetésnél. Lenyomásukkal nem egy oldalt ugrik felfelé, illetve lefelé a szövegmező, hanem csak annyit, amennyi a képernyőbe belefér. Illetve egy sorral kevesebbet, hogy a folyamatos olvasás során lássuk, hogy hol szakítottuk meg a szöveget a lapozással. (Ez csak Normál nézetben van így. Oldalkép (Nyomtatási elrendezés) nézetben a szövegmező csak fél képernyőméretnyi távolsággal mozdul el.) Így lektorálásnál, szövegellenőrzésnél keresgethetjük, hogy hol hagytuk abba az olvasást. Létezik azonban egy áthidaló módszer. Ebben az esetben ne a tasztatúra billentyűivel váltsunk oldalt, hanem a jobb oldali görgetősávval. Ne az alatta, felette látható kis nyilakra kattintsunk (mert ekkor csak egy sornyi elmozdulás történik), hanem a csúszka és a nyilak közötti sávra. A csúszka alá kattintva egy képernyőnyit ugrik feljebb a szöveg. Fölé kattintva pedig lejjebb ugrik ugyanennyivel.

g)              Amennyiben a Page Up és Page Down billentyűket az AltGr billentyűvel együtt nyomjuk le, akkor a kurzor a képernyőn látható szövegmező tetejére, illetve az aljára ugrik. Ha a dokumentum elejére, vagy a végére akarunk eljutni, ennek leggyorsabb módja, hogy a Home, illetve az End billentyűket a Ctrl billentyűvel együtt nyomjuk le. A szövegben történő mozgásnak sajátos módja a törlés. Amennyiben azt akarjuk, hogy a kurzor bal oldalán álló (előzőleg leírt) karakter törlődjön, nyom­juk meg a Backspace billentyűt. A Delete billentyű megnyomásával a kurzor jobb oldalán álló karakter törlődik. Ha a tartósan nyomva tartjuk ezeket a billentyűket, a törlés mindaddig folytatódik, amíg fel nem engedjük őket. Jellemző még ezekre a szabályokra, hogy csaknem minden szövegszerkesztő, illetve dokumentumszerkesztő programban érvényesek, mindenütt ugyanazt a hatást váltják ki. A Word azonban a szövegmozgás figyelemmel kísérése terén jelentős többletszolgáltatást is nyújt. Itt a program állandóan jelzi, hogy hol tartunk az anyagban. Az Állapotsoron mutatja, hogy hányadik oldal hányadik sorának hányadik betűhelyénél járunk. Azt is kiírja, hogy hány centiméterre vagyunk az oldal elejétől. (Nem az első sortól, hanem a papírlap felső szélétől.) Az oldalszámjelölésen kívül ezekre az információkra többnyire nincs szükségünk, de speciális szerkesztési műveleteknél jól jöhet.

 

Idézőjelek átalakítása

 

a)              Ha a program nyomtatott (alul kezdődő, felül végződő) formás idézőjelek helyett két felső, írógépes idézőjelet használna, akkor kattintsunk a Formátum menügombra. A megjelenő ablakokban adjuk ki az Automatikus formázás parancsot, majd nyomjuk meg az Egyebek gombot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk az AutoFormázás beíráskor fülre, és a feltáruló tábla Csere beíráskor szektorában adjuk ki az Írógép-idézőjelet nyomdaira utasítást. Utána aktiváljuk az AutoFormázás fület, és a Csere szektorban is adjuk ki ezt az utasítást. Végül kattintsunk az OK gombra. A visszatérő Automatikus formázás ablakban ne nyomjuk meg az OK gombot, mert akkor a program átformálja, átszerkeszti az egész anyagot. Ezt az ablakot a jobb felső x  gombbal zárjuk be. Egyébként az Automatikus formázást a későbbiekben sem célszerű hasz­nálni, mert még a HTML átkonvertálásnál is jellegtelenebbé teszi a szövegállományt. Ez esetben a különböző betűméretek is megszűnnek, minden betű azonos magasságú lesz. A sorszámozott szakaszok betűmérete viszont indokolatlanul kisebbé válik. Ez a veszély elkerülhető, ha a beállító ablakot az Eszközök menügombbal és az Automatikus javítás (Automatikus javítási beállítások) paranccsal hívjuk elő.

b)             Sajnos az átállítás után nem cserélődnek le automatikusan a korábban beírt írógépes idézőjelek. Erről nekünk kell gondoskodnunk. Ha csak néhány van belőlük, töröljük ki őket, és írjuk be még egyszer. Most már a megfelelő alakban fognak megjelenni. Amennyiben tele van velük a szöveg, hívjuk elő a Csere ablakot. A Mit keres (Keresett szöveg) beviteli mezőbe üssünk be egy írógépes idézőjelet, vagy másoljuk be a szövegmezőről. A Mire Cseréli beviteli mezőbe nyomdai alsó idézőjelet írjunk, az Alt + 0132 billentyűkombinációval. (Billentyűkombinációk esetén a program csak a klaviatúra numerikus szektorából fogad el számokat, a betűk feletti számokra nem reagál. Ezért előtte aktiváljuk ezt a tartományt, nyomjuk meg a Num Lock billentyűt.) A Következő gombbal indítsuk el a keresést. Ahogy az első idézetkezdethez ért, nyomjuk meg a Csere gombot. Aztán léptessük tovább a programot a következő idézetkezdetig. (Sajnos a Mindet gomb most nem használható. Ennek oka, hogy az írógéppel írt idézőjelek egyformák, így a program nem tudja megkülönböztetni őket. Automatikus Csere esetén az idézetek végére is kezdő idézőjelet tenne.) Emiatt ezt nekünk kell kitenni. Amint végeztünk az idézetkezdetek kicserélésével, írjunk a Mire cseréli beviteli mezőbe egy nyomdai felső idézőjelet, az Alt + 0148 billentyűkombinációval. Utána az idézetvégeket is cseréljük le a fenti módon. Mivel a Csere ablak nem tudja megkülönböztetni a háromféle idézőjelet, ez a folyamat fel is gyorsítható. Az első idézőjelek cseréjekor mégis csak nyomjuk meg a Mindet gombot. Aztán indítsuk el ismét a keresést, és most az idézetek végén levő alsó nyom­dai idézőjeleket cseréljük le felsőre. Így fele annyi idő alatt végzünk.

c)              Néha akkor is szükség van az idézőjelek cseréjére, ha a beírás során aktiválva volt az Írógép-idézőjelet nyomdaira utasítás. A régebbi programok készítői ugyanis az egyszerűség kedvéért nem csúsztatták le a kezdő idézőjelet a betű aljára, hanem a záró idézőjelet fejtetőre állították. Ez a szörnyűség aztán sorra jelent meg a korábbi kiadványokban. A felgépelést végző ezt könnyen elkerülhette volna, ha nem Shift billentyűvel, hanem billentyűkombinációval írja be a kezdő idézőjeleket. Ez azonban lelassítja a munkát, így kevesen vállalják a vele járó fáradságot. Így végül ezt a hibát is a szövegszerkesztőnek kell kijavítani. Szerencsére a program ezt a kificamodott idézőjelet könnyen felismeri. A javítást szintén a Csere ablakkal végezzük. Most a Mit keres (Keresett szöveg) beviteli mezőbe az Alt + 0147 billentyűkombinációval létrehozható sajátos karakter kerüljön. A Mire cseréli beviteli mezőbe ismét a normális kezdő idézőjelet írjuk be, az Alt + 0132 billentyűkombinációval. Ez esetben alkalmazhatjuk az automatikus cserét is. A biztonság kedvéért a Mindet gomb megnyomása előtt a Csere gombbal egyszer próbáljuk ki, hogy a beállítást jól végeztük-e. A Mindet gomb megnyomása után a program az összes rossz idézőjelet lecseréli jóra. A végén kiírja, hogy hány helyen történt csere. (Amennyiben a szöveg angol mértékegységet is tartalmaz, akkor vigyázzunk, mert a az inch, a pedig a foot jele is lehet. Angol szövegben a jel a nyitó idézőjel szabályos módja, német szövegben pedig záró idézőjelként használják ezt a jelet. Magyar dokumentumba való átemelésük esetén azonban a homogén szövegmező érdekében célszerű átalakítani őket.)

d)             Kétségtelen, hogy egyes esetekben előnytelen az alsó idézőjel alkalmazása. Ezt a problémát azonban nem ennek a nyakatekert szörnyszülöttnek a használatával kellene megoldani. Célszerűbb lenne egy új karaktert alkotni, amely a záró idézőjel tükörképe lenne. Ez a két idézőjel már harmonikusan fogná közre a kiemelni kívánt címszavakat. (A TimesMirror betűtábla Fonts mappába töltésével már most is megoldható ez a probléma, de a formáját illetően még némi módosításra van szükség. Az itt látható példánál csak a betűméret növelésével, és a tükör­karak­ter lejjebb süllyesztésével lehetett a kívánt hasonlóságot elérni H. Szükség van betűtípus-párosításra is, mert a Times New Roman betűcsalád bezáró idézőjelének formája eltér a Times­Mirror-tól. Mindezen bonyodalmaktól mentesülünk, ha a Kellékek mappa[25] Normal.dot sablonjából átmásoljuk a Szövegtárat a saját Normal.dot sablonunkba. Ezt követően semmi mást nem kell tenni, mint a kezdő és a záró idézőjeleket külön-külön kijelölni, és lenyomni az F3 billentyűt. Erre két egyforma esztétikus idézőjel fogja átölelni az idézett kifejezést. (Ennek előfeltétele, hogy a Betűtáblák mappa[26] kicsomagolt betűkészletét bemásoljuk a Windows Fonts mappájába.)

e)              A Szövegtárból előhívott idézőjelek követik a méretváltozást. Kövérítésnél azonban szükség van méretváltoztatásra, és a bezáró idézőjel lejjebb csúsztatására. Ha csak 12-es betűmagasságú, normál szövegben használjuk ezeket az idézőjeleket, jelöljük ki a bezáró jelet, és állítsuk át 9-es betűméretre, valamint félkövér formátumra. Utána emeljük feljebb 1,5 ponttal. (Formátum menü à Betűtípus ablak à Térköz és pozíció fül. Az Elhelyezés kijelölősávot állítsuk Süllyesztettre, és a Mértéke kijelölősávban látható értéket írjuk felül 1,5 pt-re, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Így még jobban hasonlít egymásra a két idézőjel. Annak érdekében, hogy ezeket az átalakításokat nem kelljen minden egyes alkalommal végigcsinálni, jelöljük ki az átalakított bezáró idézőjelet, és azt Alt + F3 billentyűkombinációval hívjuk elő a Szövegtárból a korábbi változatot. Mindkét megjelenő ablakban nyomjuk meg az OK gombot. A Word bezárása és újranyitása után már az átformált karakter fog megjelenni. Most azonban a betűméret megváltoztatásakor Normál betűvastagság esetén is szükség lesz korrekcióra. Remélhetőleg a jövőben már olyan betűtáblák készülnek, amelyek a kezdő idézőjel tükörképét is tartalmazzák. Akkor már nem bajlódni különféle átalakításokkal. Ehhez azonban az szükséges, hogy ez az idézési forma elterjedjen. Jelenleg írógépes idézőjeleket használnak erre a célra. Ez azonban nem szerencsés megoldás, mert ezeknél az egyforma idézőjeleknél nem egyértelmű, hogy hol kezdődik az idézet, és hol fejeződik be. Jó lenne, ha ez a tükörkép idézőjel rákerülne a klaviatúrára is, mert akkor az AltGr billentyűvel közvetlenül használni lehetne harmadik karakterként. Amíg ez nem történik meg, a fenti átalakításokkal létrehozott idézőjeleket ne használjuk továbbadott anyagban, mivel mások nem rendelkeznek vele, így nem fognak karakterhelyesen megjelenni. Csak akkor alkalmazzuk, ha a dokumentumot mi nyomtatjuk ki, illetve ha PDF formátumba mentjük.

f)               Dőlt betűs szövegben a program dőlt idézőjeleket alkalmaz. Ennek előhívásához nincs szükség ASCII kódra, mert az AltGr + Ö billentyűkombináció alkalmazásával megjelenik. (Ha nem látható, nyomjuk utána a szóköz billentyűt.) A keresésénél is ezt a jelet használjuk. A Shift + billentyűkombináció alkalmazásakor ugyanis a Mit keres (Keresett szöveg) beviteli mezőben írógépes idézőjel jelenik meg. Ezzel elindítva a program az alsó és felső nyomdai-, az írógépes- és a dőlt idézőjelet egyaránt kijelöli. Külön-külön csak az Alt + 0132, az Alt + 0148 és az AltGr + Ö billentyűkombinációval beírva tudjuk őket megtalálni. Ha írógépes idézőjelre van szükségünk, ezt csak a PageMaker programból tudjuk átmásolni a Vágólapon keresztül. (A programváltozatonként eltérő billentyűkombinációk a könyv végén találhatók.) Ha nem rendelkezünk PageMaker programmal, állítsuk át a Word Automatikus javítás párbeszédablakát írógépes idézőjelre, és a megjelenése után küldjük be a Szövegtárba. Onnan bármikor előhívhatjuk. (Az Írógép-idézőjelet nyomdaira utasítás elérési útvonalát lásd a rovat elején).

 

Sorszámozás

 

01)          A Word ideális beíró program. Az állandó helyesírás-vizsgálaton kívül számos részprogram segíti ezt a munkát. Ezek egyike az automatikus sorszámozás. Felsorolások begépelése esetén nem szükséges minden egyes tétel elé beírni a sorszámot, mert ezt a Word gombnyomásra elvégzi nekünk. Amikor elkészült a lista, jelöljük ki az egészet, majd kattintsunk a Formátum menügombra. A megnyíló ablakban adjuk ki a Felsorolás és számozás parancsot. A tovább nyí­ló ablakban aktiváljuk a Számozott fület, majd válasszuk ki a nekünk tetsző sorszámozási min­tát. Kattintsunk rá, majd nyomjuk meg az OK gombot. Az emelkedő sorrendű számok minden egyes sor előtt megjelennek. Ha valamelyik tétel kétsoros, akkor nem kell az oszlopot rész­letekben sorszámozni. Jelöljük ki a duplasoros tétel második sorát, és hajtsuk végre az előzőekben feltüntetett lépéseket, de most a Nincs jelölésű sorszámozási mintát válasszuk. Az OK gomb aktiválása után a kijelölt sor elől eltűnik a sorszám, és eggyel lejjebb csúszik. Ha az első vagy utolsó sor egy megjegyzés, azt is ezzel a módszerrel emelhetjük ki a számozott sorok közül. Témaelválasztó sorkihagyást is így hozhatunk létre. Állítsuk a kurzort az üres sorban álló sorszám mögé, és alkalmazzuk a Nincs sorszámozási mintát. Ennél egyszerűbb megoldás a sortörés alkalmazása. Ha az Enter-el együtt a Shift billentyűt is lenyomjuk, akkor a következő sorban nem keletkezik sorszám. A sorszámozásra való visszatérés nagyon egyszerű. A következő tétel előtt csak az Enter billentyűt nyomjuk le.

02)          Az ily módon történő sorszámozás nagy előnye, hogy a lista utólag bővíthető. Ha ki szeretnénk egészíteni egy tétellel, nyugodtan írjuk bele. (Tegyük a kurzort az előző sor végére, nyom­juk meg az Enter billentyűt, és az új sor elején már ott áll a betoldott tétel sorszáma.) Nem kell átírni a sorszámokat. Ezt a program automatikusan megteszi. Ennek előfeltétele, hogy az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki az Automatikus javítás parancsot, majd a megjelenő ablakban aktiváljuk az AutoFormázás beíráskor, majd az AutoFormázás fület. A két tábla Alkalmazás beíráskor, illetve Alkalmazás szektoraiban érvényesítsük az Automatikus számozott listákra, valamint az Automatikus felsorolásokra utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Word 2002-ben az Eszközök menü lenyitása után az Automatikus javítási beállítások parancsot kell kiadni. Az Auto­For­mázás beíráskor füllel feltáruló táblán az Alkalmazás beíráskor szektor Automatikus fel­sorolásokra és Automatikus számozott listákra utasításokat, a Beíráskor automatikusan szektorban pedig a Listaelem kezdetének formázása olyanra, mint az előtte levő utasítást aktiváljuk. Az AutoFormázás füllel feltáruló táblán az Automatikus felsorolásokra utasítást érvényesítsük.

03)          Ha törölni kívánunk egy tételt, jelöljük ki, és nyomjuk le a Backspace billentyűt. A szabályos sorrend ismét kialakul. Amennyiben két tételt össze akarunk vonni, még könnyebb dolgunk van. Tegyük a kurzort a második tétel elé, és nyomjuk le a Backspace billentyűt. A két tétel egybezáródik, és eltűnik a második tétel sorszáma. Gyakran előfordul, hogy egy tételt el kell tolni felfelé vagy lefelé. Ilyenkor nem szükséges kijelölni, majd kivágni, és a Vágólapról visszamásolni az új helyére. Állítsuk az egérkurzort az áthelyezendő tételre, majd nyomjuk le az Alt + Shift billentyűkombinációt, és azt a kurzormozgató billentyűt, amerre el akarjuk mozdítani (felfelé vagy lefelé mutató nyíl). Ez a módszer a sorszámozott és a tételjeles listáknál egyaránt hasz­nálható.

04)          A Word által biztosított automatizmusok minél szélesebb körű használhatósága érdekében célszerű a két szektor összes utasítását aktiválni. Ez esetben a formátum automatikus ismétlődése kiterjed a listákra, táblázatokra, szegélyekre, sőt a stílusokra is. Az Automatikus felsorolásokra utasítás aktiválása esetén azonban a Word túl aktívvá válik. Még a párbeszédek előtti gondolatjelet is tételjelnek tekinti, és elkezdi sokszorozni. A sor elején kirakja automatikusan. Megjegyzésekkel tarkított párbeszédeknél azonban ez nem előnyös, mert ezeknek a tételeknél hatálytalanítani kell a felsorolást. Ilyenkor kapcsoljuk ki ezt az utasítást, és a gondolatjeleket a szövegtár segítségével hívjuk elő.

05)          Különleges sorszámozási igény esetén formázzuk az elrendezést. (Ezt csak egyszer kell meg­tenni, mert a program rögzíti a beállításokat, és legközelebb önmagától elvégzi a formázást.) Először jelöljük ki az egész sorszámozandó szövegmezőt, majd hívjuk elő ismét a Felsorolás és számozás ablakot. Aktiváljuk a Számozott fület, és a feltáruló táblán jelöljük ki az igényeinknek megfelelő sorszámozó sablont, majd nyomjuk meg a Testresza­bás gombot. A megnyíló Számozott lista beállításai ablakban beállíthatjuk a Számformátu­mot, a Számozás módját, és a Kezdő sorszámot. (Előfordulhat, hogy a lista egy előző folytatása, ezért az első tétel nem 1-el kezdődik.) Ezután állítsuk be a sorszámok elhelyezkedését a Szám helyzete, az Igazítás, a Tabulátorhely és Behúzás kijelölősávokkal. A pontos helyérték érdekében célszerű a Jobbra zárt formát választani. Ha azt szeretnénk, hogy a sorszámok kezdete megegyezzen a szöveges szakaszok kezdetével, akkor egyjegyű számoknál (1-től 9-ig) 0,3 cm-re, kétjegyűeknél (1-től 99-ig) 0,5 cm-re, míg háromjegyűeknél (1-től 999-ig) 0,7 cm-re állítsuk az Igazítás kijelölő­sávot. A Behúzás kijelölősávval a sorszámok és a tételek kezdete közötti távolságot lehet beállítani. Ha azt akarjuk, hogy szorosan kövessék egymást, egyjegyű számoknál 0,4 cm-t, kétjegyűeknél 0,6 cm-t, míg háromjegyűeknél 0,8 cm-t állítsunk be. A Tabulátorhely kijelö­lő­sáv­ra a Függő behúzás beállításához van szükség. Többsoros tételeknél a Behúzás kijelölősáv­val közösen állítható be a számozott sor alatti sorok elhelyezkedése. (A Minta szektorban azon­nal láthatjuk beállításaink következményeit.) Végül mindkét ablakon nyomjuk meg az OK gom­bot. Ezt követően már nem kell előhívni a beállító ablakokat.

06)          Amennyiben nem kívánunk változtatni a sorszámozás módján, kijelölés után csak rá kell kattintani a Formázás eszköztár Számozás ikonjára. A Számozás és Felsorolás ikonok mindig a legutolsó beállítás szerint működnek. A korábbi beállítások csak akkor jelennek meg maradéktalanul, ha a lista nem tartalmaz Első sor behúzást. Ezt előzőleg el kell távolítani a szövegrészből, vagy kétszer kell rákattintani a Formázás eszköztár Számozás ikonjára. (Előtte állítsuk a kurzort az átalakítandó szakaszba. Az első kattintás megszünteti a bekezdés formázását, a második pedig újraformázza a beállításnak megfelelően.) A későbbiekben tárgyalásra kerülő többszintű sablonok alkalmazása esetén is előfordul, hogy nem megfelelő formában történik a sorszámozás. Ilyenkor ismét kattintsunk rá Számozás ikonra. Erre a kijelölt listában megszűnik a sorszámozás. Újból rákattintva már a megfelelő minta szerint hajtja végre a feladatot. (Itt az első kattintás a Nincs sablont aktiválja, majd a második kattintás érvényesíti az utoljára beállított sablont. Ha az utoljára használt sablon többszintes, és egyszintes, számozott sablonra van szükségünk, akkor meg kell nyitnunk a Felsorolás és számozás ablakot, és ki kell kiválasztanunk az alkalmazni kívánt sablont.)

07)          A sorszámok szokványos szövegszerkesztési eszközökkel nem jelölhetők ki, és nem módosíthatók. Ezért ha valamelyik vastagsága megváltozna, jelöljük ki az egész szakaszt, majd ismét hívjuk elő a Számozott lista beállításai ablakot. Kattintsunk a Számozott fülre, és a feltáruló táblán jelöljük ki a korábban alkalmazott sablont, majd nyomjuk meg a Testreszabás gombot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a Betűtípus gombra. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk a Betűtípus fület, és a feltáruló tábla Betűstílus kijelölősávjába állítsuk be az alkalmazni kívánt betűvastagságot. Ha az egyes tételeket innen-onnan szedtük össze, érdemes beállítani a Betűtípust és Méretet is, hogy ne legyen semmi eltérés a sorszámok között. Végül mindkét ablakon nyom­juk meg az OK gombot.

08)          A Többszintű fül aktiválása után különleges (írásjelekkel, szimbólumokkal kiegészített) sorszámokat is használhatunk a szövegmezőben. Amennyiben a feltáruló sablonok egyike sem felel meg nekünk, kattintsunk a Testreszabás gombra, és alakítsunk ki magunknak egy új sablont. (Előtte jelöljük ki azt, amelyiket módosítani akarjuk.) A feltáruló párbeszédablak Szint kijelö­lősávjában aktiváljuk az 1-es szintet, majd a Számozás kijelö­lősávba állítsuk be az alkalmazni kívánt számozási, illetve jelölési módot. Utána a Számformátum kijelölősávba írjuk be azt az írásjelet, szimbólumot, amit a sorszámok után látni szeretnénk (pl. pontot, vesszőt, zárójelet). Végül a Kezdő sorszám kijelölősávba állítsuk be az induló sorszámot, betűt. Az ily módon kialakított sorszámozási forma a Minta szektor első szintjén látható. Ha számok helyett betűket használunk, akkor a Szám helyzete kijelölősávban előnyösebb a Balra zárt kivitelt beállítani. Ebben az esetben az Igazítás kijelölősávba 0 cm-t írjunk, a Behúzás mértékét pedig a választott szimbólumtól függően alakítsuk. Egy-két karakteres sorszámok, és Első sor, valamint Függő behúzás alkalmazása esetén az ideális érték: 1,2 cm.

09)          A Betűtípus gomb megnyomása után itt szintén beállíthatjuk a sorszámjelölő karakterek típusát, vastagságát, méretét. Amennyiben több lista is van a szövegben, nyomjuk meg az Egye­bek gombot, és a megnyúló ablak Hatókör kijelölősávjába állítsuk be a Kijelölt szöveg utasítást, különben a program az összes listát folyamatos sorszámmal látja el. (Az éppen aktuális listát előzőleg ki kell jelölni.) A lenyitott tábla Stílushoz rendelés kijelölősávjába beállíthatunk egy korábban kialakított stílust is. Ebben az esetben a sorszámozott lista felveszi ennek a stílusnak a formajegyeit. A stílus későbbi megváltoztatása azonban tönkreteszi a sorszámozást is, és alkalmazása során nagyobb a hibás működés lehetősége. Ezért jobb, ha nem építünk rá egy újabb stílust. Állítsuk a Stílushoz rendelés kijelölő sávot (nincs stílus) kijelölésre, és készítsünk magunknak önálló sorszámozó stílust. A Számozás után kijelölősávban az előbbinél egyszerűbb módon állíthatunk be hézagot a sorszám és a szövegállomány között. A Szóköz utasítás kijelölésekor, egy karakternyi hézag képződik a sorszám után, míg a Tab karaktert utasítás beállításakor a hézag egy tabulátor távolságnyi lesz. (Ez program szerinti beállításban 1,25 cm, ami a Tabulátorok ablak Alapérték kijelö­lő­sávjában tetszőleges értékre változtatható.) Ennél a sorszámozási mód­nál lehetőség van sorszámok megszakítására, és listán belüli újrakezdésére is. Jelöljük ki az át­számozandó szakaszt, és a Felsorolás és számozás ablak alján adjuk ki a Számozás elölről (Számozás újrakezdése) utasítást.

10)          Ha itt is szeretnénk az első sort behúzatni, jelöljük ki a számozott listát, majd a Formátum menüben aktiváljuk a Bekezdés parancsot, és a Behúzás szektor Típusa kijelölősávjában adjuk ki a Függő utasítást. A Mértéke kijelölősáv mutatja a behúzás jelenlegi értékét. Ezt kell csökkenteni, hogy a kívánt forma előálljon. A Függő behúzást olyan értékre állítsuk, mint amilyen a sorszámozat­lan szakaszok Első sor behúzása. (Egy-kétjegyű sorszámoknál a 0,5 cm-es Első sor behúzáshoz 0,7 cm-es Függő behúzást célszerű alkalmazni.) Gyakori használat esetén érdemes az első sor behúzását lehetővé tevő Bekezdésformázás ikont kitenni a Formázás eszköztárba. (Lásd a FÜGGELÉK à 3. ábrán. A Formátum kategó­riából történő áthúzási módja az Eszköztárak Word programban című rovatban található.)

11)          A sorszámozandó szakaszok kijelölésénél ne engedjük a fekete jelölő sávot ráfutni a következő szakasz tetejére. Ettől a kettő összekapcsolódik, amitől megzavarodik a sorszámozó program. Gyakori probléma még, hogy nem tudunk kilépni a sorszámozott tartományból. Az Enter billentyű lenyomásakor a program a következő szakasz kezdetét is ellátja sorszámmal. Ennek a helyzetnek a megszüntetése érdekében nyomjuk meg még egyszer az Enter billentyűt. Erre a nemkívánatos sorszám eltűnik, és folytathatjuk a munkát. Ha a sorszámozatlan szakaszt közvetlenül a sorszámozott alá kívánjuk helyezni, tegyük a kurzort eléje, és léptessük vissza a Back­space billentyűvel. Ekkor már nem kap újra sorszámot. A másik megoldás, hogy megjelenése után azonnal lenyomjuk a Backspace billentyűt. Erre eltűnik a nemkívánatos sorszám. A sorszámozott listából való kilépés, a normál szövegírásra való áttérés azonban sortöréssel oldható meg legegyszerűbben. A Ctrl + Shift billentyűkombináció alkalmazása után nem keletkezik újabb sorszám, illetve tételjel.

12)          A sorszámozásnak, illetve különböző szimbólumokkal történő tételezésnek ezek a módjai szinte minden szövegben előfordulnak. (Az egyes sorok tételezésére, egymástól való elkülönítésére használható szimbólumok a Felsorolás és számozás ablak Felsorolás fülére kattintva tárulnak fel.) Műszaki leírásokban és jogi iratokban gyakori igény a többszintű sorszámozás is, ami azt jelenti, hogy egy-egy sorszámon belül altételeket alakítanak ki, amelyeket szintén megszámoznak. Az sem ritka, hogy az egyes altételeket betűkkel jelölik. Így pl. a 3. tételnek lehetnek a, b, és c, altételei, és csak ezután következik a 4. tétel. Tudományos értekezésekben az egyes altételek is további tételekre tagozódnak. Ez esetben a különálló szakaszokra osztást szim­bólu­mokkal is végezhetik. A Word messzemenően támogatja ezt a fajta sorszámozást is. Ebben a programban egyszerre kilenc altételt alakíthatunk ki, és használhatunk ugyanabban a listában. A szintek beállítását a Többszintű lista beállításai táblán kell végrehajtani. Az 1 szint előzőek­ben ismertetett beállítása után jelöljük ki a 2 szintet, és végezzük el ugyanazokat lépéseket. Ezt az eljárást folytassuk addig a szintig, ahány altételre van szükségünk. Itt az Előző szintből kijelölősáv lehetővé teszi két szint sorszámainak összevonását is. Erre akkor van szükség, amikor az egyértelműség érdekében az altételekben meg akarjuk őrizni a főtétel sorszámát, illetve jelét. Az előbbi példánál maradva ebben az esetben az a, b, és c, altételek így alakulnak: a(3), b(3) és c(3). A félreérthetőség elkerülésére célszerű a főtétel sorszámait a Számformátum kijelölősávban zárójelbe tenni. (Az egyes karakterek között a nyíl alakú kurzormozgató billentyűkkel tudunk a legkönnyebben lépegetni.) Végül mindkét táblán nyomjuk meg az OK gombot.

13)          Az ily módon formázott altételek alkalmazása rendkívül egyszerű. Tegyük a kurzort az alté­tellé lefokozott sor elé, és a Formázás eszköztárba kattintsunk a Behúzás növelése gombra. Erre a kijelölt sor felveszi a 2. szinten kialakított formajegyeket. Ha a 3. szintre akarunk eljutni, még egyszer kattintsunk erre a gombra. Így eljuthatunk egészen a 9. szintig. Visszafelé a Behúzás csökkentése gombbal közlekedhetünk a szintek között. A listában való könnyebb tájékozódás érdekében az altételek sorszámozását ajánlatos legalább 0,5 centiméterrel beljebb kezdeni. (Ezt a távolságot az Igazítás kijelölősávban állíthatjuk be.) Az altételek ugyanúgy viselkednek, mint a főtételek. Utólagos bővítés esetén állítsuk a kurzort az előző tétel végére, majd nyom­juk meg az Enter billentyűt. Máris megjelenik a következő altétel sorszáma, az alatta levőké pedig eggyel nagyobb lesz. A felesleges altétel kijelölése és törlése után szintén rendeződnek a sorszámok. Ezek a változások nem érintik a főtételek sorszámait. A következő főtétel után az alté­telek sorszáma elölről kezdődik. Ennek előfeltétele, hogy a Többszintű lista beállításai ablakban a Magasabb szint után újraszámozás (A következő után újraszámozás) utasítás érvényesítve legyen. A Jogi stílusú számozás utasítás érvényesítése esetén a Számozás kijelölősáv inaktívvá válik, és a többszintű listában kizárólag arab számjegyű sorszámok jelennek meg, különböző írásjelekkel megkülönböztetve.

14)          Szerződésekben, jogilag kötelező érvényű nyilatkozatokban szükség lehet soron belüli sorszámokra is. (Pl. A kölcsönt felvevő köteles igazolni a banknak, hogy (I) nincs köztartozása, (II) rendszeres havi jövedelemmel rendelkezik, és (III) a mellékelt adatlapot a valóságnak megfelelően töltötte ki.) Ezt a fajta sorszámozást az előbbi módon nem lehet megoldani, mert az erre a célra szolgáló program csak önálló bekezdéseket, vagyis Enter-rel kialakított sorokat képes sorszámmal ellátni. Egy bekezdésen belül kizárólag mezőkkel lehet több sorszámot kialakítani. Állítsuk a kurzort az első sorszám helyére, majd a Beszúrás menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Mező parancsot. Utána a Kategóriák szektorban jelöljük ki a Számozás, a Mezőnevek szektorban pedig a ListNum tételt, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ha a jelölés módja nem felel meg nekünk, hagyjuk a kurzort a mező után, és a Formázás eszköztárban nyomjuk meg a Behúzás növelése gombot. Erre az (I) átalakul a-ra. Ha ez sem jó, nyomkodjuk tovább a Behúzás növelése, illetve Behúzás csökkentése gombokat, amíg a megfelelő formát megtalál­juk. Ezt követően alakítsuk ki a többi sorszámot. (A továbbiakban már nem kell formátumvá­lasztással bajlódni, mert az előzőleg beállított jelölési mód folytatódni fog.) Tulajdonképpen ezt a fajta sorszámozást a szokásos szövegszerkesztési módszerekkel is megvalósíthatnánk, de ez nem lenne élő. Kiegészítés, egy újabb követelmény beszúrása esetén nem frissülne fel magától. A beszúrt tétel utáni sorszámokat egyenként kellene felülírnunk az új helyzetnek megfelelően.

15)          Rendszeres használat esetén a ListNum mező kiváltásához szükséges gombot érdemes kihúzni az eszköztárakba. Így nem kell folyton előrángatni a Beszúrás menüből, csak rá kell kattintani. Az Eszközök menügombbal lenyitható ablakban adjuk ki a Testresza­bás parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Parancsok fület, és a feltáruló tábla Kategóriák szektorában jelöljük ki a Beszúrás tételt. Utána a Menüparancsok (Parancsok) szektorban keressük meg a List­Num mező beszúrása ikont, és húzzuk ki valamelyik eszköztárba. (Az eszköztárak kiegészítésének részletes módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) A Test­resza­bás ablakkal billentyűparancsot is rendelhetünk a ListNum mező beszúrásához. Ugyan­csak a Többszintű beállító táblát kell használni, a bonyolult formázást (pl. Függő behúzást és a szokványos eltérő írásjeleket) tartalmazó egyszintes sorszámozásnál. Ez esetben az 1-es alatti tételeket beállítatlanul kell hagyni. A többszintes sablonok átalakításával igen szép egyszintes sablonokat lehet készíteni. Két ilyen sorszámozó stílus a Kellékek mappa[27] Normal.­dot sablonjában is megtalálható. Az egyiket könnyen szemügyre vehetjük, mert ezzel a sorszámozási móddal készült ez a rovat.

16)          Ha nagyon belebonyolódtunk a különböző formázásokba, vagy elrontottuk az egészet, térjünk vissza a kiindulás helyzethez, és kezdjük újra. A Felsorolás és számozás ablakban jelöljük ki az elrontott sablont, és nyomjuk meg az Alaphelyzet gombot. Ekkor megjelenik egy ablak, amely megkérdezi, hogy: Valóban visszaállítja az alapértelmezett beállításokat erre a tételre? Az Igen gombra kattintva megjelenik a programozók által készített alapsablon. Mellesleg a 2 × 7 db alapsablon az esetek többségében kielégíti az igényeket. A fenti beállításokra csak különleges követelmények, többszintű lista létrehozása esetén van szükség, melynek létrehozása sok munkát igényel. Ha sikerül egy megfelelőt kialakítani, nem kell a beállítási paramétereit megjegyezni, és a következő alkalommal újra elvégezni a hosszadalmas műveletet. A sorszámozás módja ugyanis szintén felvehető stílusként. Ezt követően már csak ki kell jelölni a sorszámozandó szövegrészt, kiválasztani a megfelelő stílust, és rákattintani.

17)          A már kialakított formajegyek stílusként való felvétele nem nehéz. Jelöljük ki a megfelelő módon sorszámozott szövegrészt, majd nyissuk le a Formátum menüt, és adjuk ki a Stílus (Stílusok és formázás) parancsot. A megjelenő ablakban nyomjuk meg az Új stílus gombot. A tovább nyíló ablakban Név kijelölősávjában megjelenik a következő szabad stílusnév (pl. Stílus 3). Ha ez nem felel meg nekünk, adhatunk neki más nevetés sorszámot is. Utána a Mit vegyen alapul (Stílus alapja) kijelölősávba állítsuk be a (nincs stílus) utasítást. A Következő bekezdés stílusa kijelölősávba a Név kijelölősávba beírt nevet állítsuk be. (Erre a lista kiegészítéséhez van szükség. Ez biztosítja, hogy a betoldott tétel ugyanolyan stílusú legyen, mint a többi.) Ezt követően nyomjuk meg a Formátum gombot, és a Betűtípus, Bekezdés, valamint Számozás parancsokkal megnyitható ablakokban állítsuk be a sorszámozás előzőleg kikísérletezett paramétereit. Végül érvényesítsük a Bekerül a sablonba utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. A Stílus ablak Alkalmaz gombjára kattintva láthatjuk az eredményt. (Ha elrontottuk, nyom­juk meg rajta a Módosítás gombot, és a tovább nyíló ablakokban korrigáljuk a hibát.) Word 2002-ben az új stílus a Kijelölt szöveg formázása szek­torban látható. Ha a jellemzőit is látni szeretnénk, mutassunk rá a nevére. Pár másodperc múlva megjelenik alatta a kialakítási módja egy kis sárga táblán. Amennyiben módosítani kívánjuk, kattintsunk a stílusnév jobb oldalán található nyílra, és a lenyíló menüben adjuk ki a Módosítás parancsot.

18)          A helyes sorszámozási mód kialakítása után minden dokumentum számára hozzáférhetővé válik ez a stílus, már csak alkalmazni kell. A sorszámozó, tételező, gondolatjeleket kirakó többszintes stílusok nagy előnye, hogy az egyes sorokat egymás alá rendezik. Többsoros tételeknél az első sor alatti sorok nem nyúlnak ki a bal margóig, nem nekünk kell beljebb léptetnünk őket. A Kellékek mappában található Normal.dot sablon tar­talmaz két formás, alávágást tartalmazó sorszámozó stílust. Ezeket a Szervező ab­lakkal át is másolhatjuk a saját dokumentumunkba, illetve a globális sablonunkba. (A Szervező ab­lak előhívási és kezelési módja a Stílusok használata Word programban című rovatban talál­ható. A sablon megnyitásakor megjelenő figyelmeztető táblától nem kell megijedni. A fájl nem makrókat, hanem egyéni beállításokat tartalmaz. Megnyitás makrók nélkül gombra kattintva is elindítható. Az Ilyen esetekben mindig jelenjen meg ez a panel utasítást ne érvénytelenítsük, mert ha a sablonnal készített dokumentumba később befészkeli magát egy makróvírus, nem kapunk róla figyelmeztetést.) Átemelésükkel men­tesülünk a sorszámozás kikísérletezésével, valamint a stílusfelvétellel járó fáradságtól.

19)          Alkalmazásuknál ügyeljünk arra, hogy az új lista sorszámozása ne az előző folytatása legyen. Ha tehát már van egy hasonló listánk, akkor az újonnan létrehozottat jelöljük ki, és a Formátum menü Felsorolás és számozás parancsával előhívható ablak Lista számozása szek­torában aktiváljuk a Számozás elölről (Sorszámozás újrakezdése) utasítást. Az OK gombra kattintva az új lista függetlenné válik az előzőtől. (Előfordul, hogy a Számozás elölről (Sorszámozás újrakezdése) utasítás nem jelölhető ki. Ennek oka, hogy a két listát folyamatosan írtuk. Ha az utólag beírt oszlopcímek nem szakították meg a listát, akkor kattintsuk az egérkurzort az első lista végére, és alkalmazzuk a Shift + Enter billentyűkombinációt. A sortörés kettéválasztja a két listát, így már nem lesz akadálya az önálló sorszámozásnak.

20)          Többszintű, formázott sorszámozásnál a Számozás elölről (Sorszámozás újrakezdése) utasítás nem aktiválható. Ilyenkor kattintsunk a Testre­szabás gombra, és a Többszintű lista beállításai ablak Kezdő sorszám beviteli sávjába írjuk be azt a számot, betűt, amellyel kezdeni szeretnénk a listát, majd nyomjuk meg az OK gombokat.  Mivel ezek az összetett stílusok Függő behúzást is tartalmaznak előfordulhat, hogy a leválasztás után nem alakul ki az eredeti forma. Ekkor jelöljük ki újra a listát, és a Formátum menü Bekezdés parancsával előhívható ablakban állítsunk be újra a Függő behúzást. Az OK gomb megnyomása után helyreáll a rend. Ha nem emlékszünk erre az értékre, jelöljük ki az előző sorszámozott szövegrészt, és nézzük meg, hogy ott milyen érték áll a Függő kijelölősáv után. (Ennél a két sorszámozó stílusnál a Függő behúzás értéke: 0,7 cm.) Mindkét stílus sorkizárt szerkesztésre van beállítva. Így mentesülünk a hézagos sorok feltöltésétől is, az elválasztó program elvégzi helyettünk a tördelést. Ha valamelyik függő behúzást tartalmazó sorszámozó stílus nem felel meg nekünk, az előbbiek szerint könnyen módosíthatjuk.

21)          A bonyolult sorszámozással ellátott anyag utólagos javításánál, illetve újbóli megnyitásánál megesik, hogy elállítódnak a beállítások. Ezért a végén ellenőrizzük, hogy a sorszámok helyes sorrendben követik-e egymást. Ha nem, tegyük a kurzort a megváltozott sorszámú szakasz kezdetére, és nyomjuk meg a Backspace billentyűt. Erre a szakasz összekapcsolódik az előzővel. Ezt követően nyomjuk meg az Enter billentyűt. Ekkor ismét önállóvá válik, de most már helyes sorszámmal. Amennyiben több sorszám is megváltozott a listában, az elsőt alakítsuk át ily módon. Az utána következők maguktól rendeződnek. (A Word 2002 már nem hajlamos a sorszá­mok összezavarására.) Eltérő színű betűk alkalmazása esetén az is előfordulhat, hogy a sorszám, illetve a bekezdésjel is elszíneződik. Ezt a zavaró jelenséget úgy korrigálhatjuk a legegyszerűbben, hogy az utolsó fekete sorszámú tétel kezdetére helyezzük a kurzort, majd az előbbi módon összekapcsoljuk, és ismét szétválasztjuk a két tételt. Utána tegyük meg ugyanezt a felette levő elszíneződött tételekkel is. A szétválasztásuk során ismét fekete színű sorszámok jelennek meg előttük. (Ez a hiba többnyire akkor lép fel, ha a szakasz utolsó mondatát alakítjuk át más betűszínre. Ilyenkor, ha figyelmetlenek vagyunk, és a mondatzáró pont utáni láthatatlan karaktert is kijelöljük, a szakasz sorszámának színe is megváltozik. Ezért ügyeljünk arra, hogy ne húzzuk túl az egérkurzort.)

 

A Word-ben elkészített lista sorszámai megjelennek PageMaker-ben is. Átkonvertálás után azonban már nem viselkednek sorszámként. Bővítés esetén nem változnak meg. Egyenként kell kijelölni, és átírni őket. Valódi, élő lista csak a saját programjával készíthető. PageMaker 6.0-ban a sorszámozó program nem tartozik az alapprogramhoz. Szükség esetén a Bővítményekből (Plugins) kell letölteni, akárcsak a Fejléc és Lábléc, a HTML-átkódoló, az Iniciálé, a Kilövő vagy a Hasábozó programot. A Plugins egyébként a programcsomag része, nem kell külön megvenni. Csak azért nem építették bele, mert ezekre a funkciókra nem mindenkinek van szüksége, így nincs értelme terhelni vele winchestert. (Ezért olyan kis terjedelmű a PM6-os alapprogram az Office programcsomaghoz képest.) Ennek tudható be az is, hogy a PageMaker program sokkal stabilabb, megbízhatóbb, mint a Word. Itt nem fordulhat elő, hogy az anyag megnyitásakor összezavarodnak a sorszámok, vagy odébb ugrálnak a tabulált oszlopsorok. PageMaker-ben nincsenek programleállások sem, ame­lyek a Microsoft korábbi Word programjainál szinte napirenden vannak.

 

Kisbetű-nagybetű váltás

 

Előfordul, hogy a gyors gépelés során nem figyelünk a monitorra, és véletlenül megérintve a Caps Lock billentyűt a teljes szöveg nagybetűvel íródik. Ekkor nem kell az egészet újraírni. Jelöljük ki, majd kattintsunk a menüsor Formátum gombjára, és a lenyíló menüben adjuk ki a Kisbetű-nagybetű parancsot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a kisbetűs utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. A mondat, illetve a kijelölt szövegrész kisbetűssé válik. A mon­datok kezdetét sem kell visszajavítani nagybetűkre, mert a program ezt is megteszi nekünk. Térjünk vissza az előbbi ablakra, és most a Mondatkezdő utasítást aktiváljuk. Az OK gomb megnyomása után minden mondat nagybetűvel fog kezdődni. Arra is mód van, hogy egy szót, mondatot nagybetűkkel átírva kiemeljünk a szövegmezőből. Jelöljük ki azokat a szavakat, ame­lyekre ily módon szeretnénk felhívni a figyelmet, majd az előbbi ablakban érvényesítsük a NAGY­BETŰS utasítást. Ekkor a nagybetűk maradnak, a kisbetűk pedig nagyra változnak. A Szókez­dő utasítás aktiválásakor minden egyes szó kezdő betűje válik naggyá. A Váltás/­vÁLTÁS (vÁLTÁS) uta­sítás kiadásakor a kijelölt szövegrészben a kis­betűk naggyá, a nagybetűk pedig kicsivé válnak.

Gyakori használat esetén érdemes a szöveges Kisbetű-nagybetű váltó ikont kitenni a Formázás eszköztárba. (A Formátum kategóriából történő áthúzási módját lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) Használati módja rendkívül egyszerű. Az ikonra kattintva a kijelölt szövegrész kisbetűsről nagybetűsre, vagy nagybetűsről kisbetűsre vált. Még egyszer rákattintva a mondatkezdő kisbetű is nagyra vált. (Ha szavakra kattintunk kétszer, azok kezdete válik nagybetűssé. Több szó átalakítása esetén nem kell egyenként kijelölni őket. Amennyiben a szavak végén nincs pont, a program a kijelölt szövegállományt nem mondatnak, hanem szavak halma­zának tekinti, és minden szó kezdetét nagybetűsre változtatja.) Harmadik rákattintás után minden karakter nagybetűs lesz. Ha csak egy-egy betűt, vagy a szó kezdőbetűjét kell nagybetűsre változtatni, nem kell az egér szorongatásával ide-oda igazgatva kijelölni. Állítsuk utána a kurzort, és kattintsunk az eszköztárba kihúzott ikonra. Ez a funkció a Shift + F3 billen­tyűkombinációval is kiváltható.

 

Különleges betűk alkalmazása

 

22)          Az igényes szöveg többféle betűtípusból épül fel. Más betűkkel szedik a törzsszöveget, mással a táblázatokat, és mással a címlapot. Különösen az ábrákkal, képekkel tarkított oldalak követelik meg a tartalomhoz illő betűtípust. Ennek semmi akadálya sincs, mivel minden szö­veg­fel­dolgozó program tartalmaz szokványostól eltérő betűtípusokat. A Word és Excel prog­ramokban a betűtípusváltás a Formázás eszköztár Betűtípus kijelölősávjával végezhető el. Alaphelyzetben az éppen alkalmazott betűtípus neve látható benne. A jobb szélén levő, lefelé mutató nyílra kattintva lenyílik a betűtípusokat tartalmazó lista. Az elején azok a betűtípusok találhatók, amelyeket a dokumentumkészítés során használtunk. Így ismételt alkalmazásuk ese­tén nem kell őket a sokszor meglehetősen terjedelmes listában keresgetni. Csak rájuk kell kattinta­ni a lista elején. Új betűtípus keresése esetén a lista oldalán található görgetősáv segítségével végignézhetjük a választékot, és kijelölhetjük a számunkra megfelelőt.

23)          A neve alap­ján azonban nem tudjuk eldönteni, hogy melyik lenne számunkra a legalkalma­sabb. Ehhez ki kell jelölni az érintett szövegrészt, és a betűtípusok váltogatásával már könnyen ellenőrizhet­jük a környezetbe való beilleszkedését. (A biztonság kedvéért előtte mentsük el az anyagot.) Az Office XP használói előnyösebb helyzetben vannak, mert ezekben a programok­ban a lenyitott betűtípuslistában az egyes betűfajták neve abban a stílusban van feltüntetve, ahogy a szöveg­ben megjelennek. Így ránézésre is könnyen kiválaszthatjuk a nekünk megfele­lőt. Az esetek többsé­gében azonban a betűtípusváltás önmagában nem elégíti ki az igényeinket. Ha for­­mára meg is felelnének nekünk az új karakterek, szokványostól eltérő vastagságuk, ma­gasságuk miatt átala­kításra szorulnak.

24)          Néha a betűforma megváltoztatására is szükség van. Ezt meglehetősen körülményes a szö­vegmezőben megtenni. Arról nem is szólva, hogy utána mindent vissza kell alakítani. Erre azonban nincs szükség, mert ezt a célt szolgálja a Betűtípus ablak, amely a Formátum menü­ Betűtípus parancsával hívható elő. (Először jelöljük ki az átalakítandó címet, szakaszt.) A Betűtípus fül aktiválása után feltáruló táblán pillanatok alatt áttekinthetjük a teljes választékot, és kedvünkre változtathatunk rajta. (A betű­táblákat ne az egérkurzorral kijelölve váltogassuk, mert az ablakkeret aljára érve fel kell tolni a listát a tetejére. Használjuk a klaviatúra lefelé mutató  B  billentyűjét a lépegetéshez.) A színeket is könnyen változtathatjuk, és mód van a különleges kialakítások (árnyékolt, kör­vonalas, dom­ború, vésett) gyors kipróbá­lására. Ha a Betűtípus ablakot a jobb felső sarkában található x gomb­jával bezárjuk, a próbálgatások semmilyen nyo­mot nem hagynak a szövegállo­mányban. Az OK gomb megnyomása esetén a változtatások, formá­zások megjelennek a szövegállományban is. (Az ázsiai nyelvek feltelepítése után a Betűtípus tábla is átalakul. Ezt követően nem lehet tetszőleges szavakat, mondatrészeket megjeleníteni a Minta ablakban, mert a nyelvmegosztás miatt nem fér el. Ennél a használati módnál az ablak bal oldalán a minta szó jelenik meg angolul, míg a jobb oldalán arabul. A Sample kifejezés betűtípusát a Latin betűs szöveg betűtípusa, míg a نموذج kifejezés betűtípusát a Bo­nyolult írásjelek kijelölősávval vá­­lasz­thatjuk meg. Az Ázsiai szöveg betűtípusa kijelölősáv­val a latin betűs szövegállományba ágyazott ázsiai betűk formáját változtathatjuk meg.)

25)          A megfelelő betűtípus kiválasztására legalkalmasabbak a fontnézegető programok. Közülük egyik legjobb a Len Dobrowski által kifejlesztett Font Look! Kevés helyet foglal, egyszerű a kezelése, és ingyen használható. Fel­telepítése után azonnal megnyitja a Windows Fonts (Betűtípusok[28]) mappáját, és a Font kijelö­lősávra kattintva sorra megtekinthetjük vele a betűtábláinkat. Ha egymás után akarjuk megvizsgálni őket, akkor sem kell mindig lenyitni a Font kijelö­lősá­vot, és rákattintani a következő betűtípusra. A lefelé, illetve felfelé mutató nyíllal jelölt kurzormozgató billentyűkkel is tallózhatunk a betűtáblák között. A Bold és az Italic kijelölő­négy­zeteket aktiválva láthatjuk a félkövér és dőlt változatokat is. A mellette álló Color kijelölő­négy­zet segítségével azt is megnézhetjük, hogy különböző színben hogy festenek a betűk, számok. A Size kijelölősávval a karakterek magasságát változtathatjuk meg 9 és 96 points között. Még a Type 1 típusú betűtáblákat is meg tudja mutatni. Ehhez azonban fel kell telepíteni az Adobe cég Type Manager segédprogramját, amely a Type 1 típusú fontokat kölcsönadja a Word-nek. (Egyéb­­ként az ATM segédprogram minden olyan gépen megtalálható, ahol Adobe programot futtatnak, mert e nélkül nem képes használni a saját fontjait.)

26)